Új biomarker a cukorbetegség korai diagnosztikájában?

A 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) A 2-es típusú cukorbetegség jelenlegi eszközeinkkel jól kézben tartható, ám nem megelőzhető és nem véglegesen gyógyítható kórkép. A betegség elleni küzdelem eredményeként egy új páneurópai projekt indult IMIDIA néven, a SIB (Swiss Institute of Bioinformatics) részvételével). A SIB a betegadatok hatalmas regisztere alapján olyan biomarkereket kutat, melyek már igen korai szakaszban alkalmasak a betegség kimutatására. A kutatás legfontosabb eredményeként olyan molekulákat azonosítottak, melyek akár már 9 évvel a T2DM klinikai diagnózisának felállítása előtt jelzik a betegséget.

A T2DM kezelésére számos módszer létezik, ugyanakkor azonban nincsenek megfelelő eszközeink a betegség prevenciójára, illetve végleges gyógyulás elérésére. Ennek fényében újabb és újabb kutatások indulnak, melyek célja: a betegség hátterében meghúzódó molekuláris funkciózavarok pontos feltárása, és olyan keringő biomarkerek azonosítása, melyek előre jelezhetik az adott személy T2DM iránti hajlamát.

E témában az első vizsgálatot Mark Ibberson vezette, és eredményeik a Molecular Metabolism című lapban láttak napvilágot. A vizsgálat eredménye a T2DM-ben kulcsszerepet játszó gén felkutatása volt. A transzkriptom és a fenotípus alapján egérkísérletekben úgy tűnik, hogy az Elovl2 működése összefüggésben áll az inzulinszekrécióval. E megállapítás humán hasnyálmirigyből nyert béta-sejtvonalakon is megerősítést nyert.

Egy párhuzamos, Bernard Thorens és Leonore Wigger által vezetett vizsgálat eredményeit a Cells Reports című lap hozta nyilvánosságra. Ebben a kutatók több olyan lipidet is azonosítottak, melyek potenciális biomarkerként merülnek fel a T2DM korai diagnosztikájában. A lipidek számos osztályára kiterjedő előzetes lipidomikai vizsgálatot ez esetben is két humán kohorsz célzott analízise követte. Azt találták, hogy egy specifikus lipidtípus, az úgynevezett dihidroceramidok vérszintje következetesen emelkedett a vizsgálati résztvevők azon csoportjában, amelynek tagjainál később cukorbetegség klinikai diagnózisát állítják fel. A lipid biomarkerek akár már 9 évvel a klinikai diagnózis előtt jelezhetik a betegséget.

„Mind ez idáig a cukorbetegséggel kapcsolatos kutatások vagy állat- (egér) kísérletes, vagy humán vonalon haladtak, de eddig még nem volt példa a kettő ilyen erőkkel és ilyen átfogó módon történő ötvözésére” – hangsúlyozza Ioannis Xenarios, a SIB Vital-IT Group vezető szakembere.