Új képalkotó vegyület az Alzheimer-kór korai diagnózisára

Fontos, hogy már korán – a memóriazavar, a zavartság és más kognitív problémák jelentkezése előtt − megszülethessen az Alzheimer-betegség diagnózisa. A betegség jellegzetessége, hogy a korai stádiumban a beteg még teljesen tünetmentesnek látszik, ám a kóros fehérjedepozitumok már kialakultak az agyban. A most közzétett módszer e fehérjedepozitumok (amiloid plakkok) korai kimutatására nyújthat lehetőséget.

A kutatás eredményei a Scientific Reports című lapban jelentek meg.

Az Alzheimer-betegséget kísérő demencia kezdetben csak enyhe fokú, és nem befolyásolja jelentősebben a mindennapi tevékenységeket, később azonban olyan súlyossági fokot ér el, hogy a beteg már nem képes önálló életvitelre. Jelenleg több mint 46 millió demens beteg él világszerte. Megfelelő kezelés híján a betegek száma 2050-re várhatóan 131,5 millióra nő. A betegség tünetei tipikusan 65 éves korban jelentkeznek először, de vannak koraibb kezdetű formák is.

Úgy tűnik, hogy az agyi eltérések kialakulása legalább 10 évvel előzi meg az első tünetek jelentkezését. A preklinikai stádiumban béta-amiloidból és tau-proteinekből álló depozitumok rakódnak le az agyállományban plakkok formájában. Ennek nyomán zavart szenved az agysejtek működése, megszakadnak a közöttük lévő kapcsolatok, és végül a sejtek elpusztulnak.

A most közzétett tanulmány szerzői kiemelik, hogy az Alzheimer-betegség gyógyszeres kezelésének kudarcai arra utalnak, hogy már a preklinikai stádiumban meg kell kezdeni a terápiát ahhoz, hogy az eredményes legyen. Ehhez pedig sürgős szükség van olyan valid biomarkerek azonosítására, melyek már a preklinikai stádiumban jelen vannak.

Mostani vizsgálataikat a jelenleg használt szereknél szenzitívebb (és minden bizonnyal specifikusabb) Fluselenamyl nevű vegyülettel folytatták, mely a jelenleg rendelkezésre álló módszereknél alkalmasabb a béta-amiloid fehérjeplakkok kimutatására. A kutatók reményei szerint a vegyület radiokatív atommal történő jelölése lehetőséget nyújt lokalizálására az agyban pozitronemissziós tomográfia (PET) segítségével.

Az amiloid plakkok diffúz vagy kompakt elrendeződésűek lehetnek – írják a szerzők. A kompakt formát régóta összefüggésbe hozzák az Alzheimer-betegséggel, a diffúz formáról ugyanakkor azt tartják, hogy nem jelez betegséget, mivel Alzheimer-betegek és Alzheimer-betegségben nem szenvedők agyában egyaránt előfordulhat. dr. Vijay Sharma radiológus a közlemény rangidős szerzője azonban azon a véleményen van, hogy a diffúz forma a korai stádiumú betegség jele: „Az Alzheimer-betegség patológiája viszonylag kevéssé feltárt terület. Mivel a jelenleg elfogadott vegyületek nem alkalmasak a diffúz plakkok kimutatására, nincs a kezünkben megbízható noninvazív módszer ezen aspektus elemzésére akár állatkísérletekben, akár humán vizsgálatokban. A most alkalmazott vegyület kitöltheti ezt az űrt.”

Dr. Sharma és munkatársai tapasztalatai szerint a Fluselenamyl 2−10-szer hatékonyabban kötődik a béta-amiloid proteinekhez, mint az Egyesült Államok élelmiszer- és gyógyszerfelügyeleti hatósága (FDA, Food and Drug Administration) által jelenleg elfogadott három másik képalkotó anyag. Ez azt jelenti, hogy a Fluselenamyl nagyobb eséllyel képes kimutatni az Alzheimer-betegséghez társuló korai elváltozásokat, mivel már a kisebb lerakódásokat is jelzi. A kórszövettani vizsgálatok szerint a Fluselenamyl korrekt módon azonosította a plakkokat az Alzheimer-betegségben szenvedők agyában, ugyanakkor egészséges kontrollszemélyeknél nem jelzett elváltozásokat. Egy másik tesztben a kutatók radioaktív atomot építettek be a Fluselenamyl szerkezetébe, melynek nyomán csak igen csekély interakció jött létre a vegyület és az egészséges személyek agyának fehérállománya között. A vizsgálat vezetője szerint ez igen lényeges szempont, hiszen a jelenlegi vegyületek legnagyobb hátránya éppen az, hogy „válogatás nélkül” kötődnek a fehérállományhoz, ami tévesen pozitív eredményekre vezet.

Az izotóppal jelölt Fluselenamylt megbetegített állatokba fecskendezve azt találták, hogy az képes átjutni a vér-agy gáton, a béta-amiloid plakkokhoz kötődik, ugyanakkor csak csekély konnektivitást mutat a normális fehérállományhoz. A jelölt Fluselenamyl agyi lokalizációja PET vizsgálat segítségével pontosan feltérképezhető. Olyan állatok esetében ugyanakkor, akiknek agyában plakkok nem voltak jelen, a Fluselenamyl gyorsan kiürült az agyból, majd távozott a szervezetből.

A munkacsoport most további kutatásokat tervez a vegyület humán biztonságosságának felmérésére. A szerzők azt remélik, hogy hosszabb távon a Fluselenamyl az Alzheimer-betegség szempontjából veszélyeztetett személyek szűrésének szerve részévé válhat. „E vegyület használatával véleményem szerint csökkenthető a fals negatív eredmények száma, ami potenciálisan javíthatja a korai stádiumú Alzheimer-betegség felismerését, ezáltal a korai terápiát” – zárja a vizsgálat vezetője.