Üldögélni veszélyes
A 60 éven felülieknél minden üldögéléssel töltött plusz óra erősen növeli a veszélyét annak, hogy a személy rokkant lesz – függetlenül attól, hogy milyen mennyiségű a mérsékelt fizikai aktivitása.
Az ezt kimutató vizsgálat az első, amely igazolta, hogy a mozgásszegény viselkedés önálló kockázati tényezője a rokkantságnak, függetlenül a fizikai aktivitás mértékétől. Valójában az ülés majdnem olyan erős kockázati tényező, mint a mérsékelten intenzív fizikai aktivitás hiánya.
Ha két 65 éves nő közül az egyik naponta 12 órát ül, a másik pedig 13-at, akkor az utóbbi 50%-kal nagyobb valószínűséggel lesz rokkant – ezt mutatta ki a vizsgálat.
„Most először igazoltuk, hogy az ülés kapcsolatban áll a rokkantsággal, függetlenül a mérsékelten intenzív fizikai aktivitás mennyiségétől” – mondta Dorothy Dunlop, a Northwestern Egyetem orvoskarának professzora, a vizsgálatot vezető kutató. „A mozgásszegénység nem egyszerűen a túl kevés fizikai aktivitás szinonímája.”
A rokkantság több mint 56 millió amerikait érint. Lényege az, hogy a személy csak korlátozottan képes elvégezni az olyan mindennapi tevékenységeket, mint az evés, az öltözés, a mosdás, az ágyból való kiszállás és a lefekvés, vagy a szobában való járás. A rokkantság növeli a kórházba vagy intézetbe kerülés kockázatát, és ez igényli a legtöbb egészségügyi költséget – minden 4 dollárból 1 erre megy el.
A vizsgálatot a Journal of Physical Activity & Health közölte február 19-én.
Az eredmény magát dr. Dunlopot is meglepte. „Ez azt jelenti, hogy az időseknek csökkenteniük kell az üléssel töltött időt, a TV-nézést, a számítógépezést, függetlenül attól, hogy egyébként végeznek-e mérsékelten intenzív fizikai tevékenységet” – mondta.
A vizsgálatba 2286 60 éves vagy idősebb személyt vontak be, akiknek egészségi állapota hasonló volt, és nagyjából egyforma mennyiségű mérsékelten intenzív fizikai aktivitás jellemezte őket. (Ilyen például a gyors járás.)
A személyek 2002 és 2005 között akcelerométert viseltek, s ezzel mérték, hogy mennyit ülnek, és mennyi időt töltenek mérsékelten intenzív fizikai aktivitással. Az akcelerométer alkalmazása fontos volt, mert ez objektív adatokat szolgáltat. Minél idősebb és minél elhízottabb egy személy, annál inkább hajlik arra, hogy túlbecsülje fizikai aktivitását. Korábbi vizsgálatok is arra jutottak, hogy kapcsolat van az ülés és a rokkantság között, azonban ezek a személyek beszámolóit használták fel, s így az eredmények nem voltak verifikálhatók.
Mivel a mostani vizsgálat egyetlen időpontban mérte az adatokat, nem lehet belőle levonni azt az egyértelmű következtetést, hogy a rokkantságot a sok ülés okozza. Ezért dr. Dunlop és munkatársai most egy longitudinális vizsgálatot folytatnak az ülés és a rokkantság kapcsolatára vonatkozóan.
Az állatokon végzett vizsgálatok igazolták, hogy az immobilitás önálló kockázati tényezője az egészségkárosodásnak. „Ez az első objektív bizonyíték, amely megerősíti az állati vizsgálatok eredményeit” – mondta dr. Dunlop.
A kutatók a következőket javasolták az ülési idő csökkentésére:
- Állva telefonáljon, s álljon a munkamegbeszélésen is.
- Ha a boltba megy, parkoljon a lehető legtávolabb a bolttól.
- Ha felkel, hogy behozzon egy pohár vizet, sétálja körbe a lakását vagy az irodáját.
- Ha közeli helyre megy, gyalogoljon, és ne autóval menjen.
- Ha lehet, ne lifttel, hanem gyalog menjen fel az emeletre.
Forrás: Science Daily
