Veseköves roham és tamsulosin
Egy új, placebo kontrollált klinikai vizsgálat szerint veseköves rohamban a tamsulosin nem segíti elő a kisebb méretű kövek távozását.
Az Amerikai Egyesült Államokban minden 11. embernek lesz veseköve élete során. Vesekövesség miatt 2009-ben 100.000 személyből 340 fordult orvoshoz. A prevalencia ráadásul csaknem kétszeresére növekedett az utóbbi 15 évben, leginkább a diabetes, az elhízás és a metabolikus szindróma következtében. A betegség ellátása gyakran a sürgősségi osztályon indul, ahol rendszerint alfa-adrenerg receptor blokkolókat (alfa-blokkolókat) adnak a betegnek az uréter simaizom-kontrakciójának gátlására. A kövek miatt végzett orvosi expulzív (kiűzés, eltávolítás) kezelés a sürgősségi osztályok betegforgalmának 15-55%-át teszi ki. A jelenlegi guideline-ok az alfa-blokkoló tamsulosin adását javasolják nagyobb kövek esetén, a kisebb kövek nagy valószínűséggel kezelés nélkül is távoznak.
Dr. Andrew Meltzer (George Washington University, Washington, DC) és munkatársai egy nagy, multicentrikus, randomizált, kettős vak, placebóval ellenőrzött vizsgálatot indítottak a tamsulosin kezelés hatásosságának felmérésére. A STONE vizsgálat (Study of Tamsulosin for Urolithiasis in the Emergency Department) két részből állt. Az első fázisba (2008-2009 között) az USA egyetlen sürgősségi osztályán megjelent 109, a vizsgálat második szakaszában (2013-2016 között) az USA hat sürgősségi osztályán megjelent 403 olyan veseköves beteget vontak be, akik uréterében a CT-vizsgálat során 9 mm-nél kisebb köveket mutattak ki. A betegek átlagos életkora 40,6 év, a kövek átlagos nagysága 3,8 mm volt, legtöbb esetben az ureterovesicális junkcióban (229 eset, 44,7%), vagy a disztális uréterben (126 eset, 24,6%) helyezkedtek el. A CT szerint 196 betegnél (38,3%) egyszerre több kő okozott rohamokat.
A betegek fele tamsulosint kapott 0,4 mg napi adagban, a többiek ennek megfelelő csomagolású és megjelenésű placebót szedtek. A vizsgálatba bekerült betegekről 2.,7.,15.,20., 29. és 90. nap után telefonon érdeklődtek. Az előre kijelölt 28 napos kezelési periódus végén mérték az elsődleges végpontot: a kövek távozási arányát. A tamsulosint szedők csoportjában 49,6%-ban, a placebót szedők csoportjában 47,3%-ban távoztak a kövek, ami azt jelenti, hogy nem volt statisztikailag szignifikáns különbség a két csoport között, hiszen a relatív kockázat (RR) csak 1,05 volt (95%CI 0,87-1,27, P=0,60). A vizsgálat másodlagos végpontjának számított a kő távozásának ideje, a munkába való visszatérés időpontja, a használt fájdalomcsillapítók, az esetleges hospitalizációk, a műtéti beavatkozások (köztük a kőzúzásos beavatkozások), az ismételt megjelenések a sürgősségi osztályokon. Ezek a mutatók is gyakorlatilag egyeztek a két betegcsoport között.
A tamsulosint kapó betegek 18,2%-ában ejakulációs zavar következett be, míg a placebót kapók csoportjában ez csak 7,4%-os volt, egyébként egyik csoportban sem volt megfigyelhető semmilyen komolyabb mellékhatás.
Az USA-ban eddig végrehajtott legnagyobb ilyen vizsgálat tehát nem talált különbséget a kisméretű kövek 28 napon belüli távozásának arányában a tamsulosint és a placebót kapó betegek között. A tamsulosint a nagyobb vesekövek kezelésében azonban ma is hatékonyan alkalmazzák.
Dr. Philipp Dahm (University of Minnesota, Minneapolis) és Dr. John Hollingsworth (University of Michigan, Ann Arbor) szerkesztőségi közleményükben kiemelték, hogy ezek az eredmények gyakorlatilag megegyeznek a Egyesült Királyságban végrehajtott, 1100 veseköves beteget tartalmazó SUSPEND vizsgálat (Spontaneous Urinary Stone Passage Enabled by Drugs) eredményeivel. Dr. Meltzer és munkatársainak véleményével egyezően ők is a gyógyszeres „expulzív” kezelések guideline-jainak revízióját javasolják, hisz a nagyobb, akár 9 mm-es kövek esetén a tamsulosin elősegítheti a kövek távozását. Prof. Hollingsworth volt egyébként a vezető szerzője 2016-ban annak a tanulmánynak, melyben igen kiterjedt, 55 közleményt felölelő meta-analízis során igazolták, hogy az 5 mm-nél nagyobb uréter kövek esetén az alfa-blokkolók segítségével 57%-kal emelkedett a kövek kiürülésének aránya a kontroll betegekhez képest (RR: 1,57, 95%CI 1,17-2,27), és ezt az eredményt azóta számos kisebb vizsgálat is alátámasztotta.
Forrás:
