Vizelettartási zavarok – bevezető

Az időskorúak arányának növekedésével párhuzamosan várhatóan Magyarországon is növekvő számban fordulnak majd elő azok a megbetegedések, állapotok, amelyek kialakulásának valószínűsége az életkor előrehaladtával nő. A vizeletinkontinencia időskori prevalenciájára vonatkozó, más országokban végzett felmérések adatait figyelembe véve hazánkban mintegy 200–300 ezer érintettel számolhatunk. Az adatok átlagát tekintve a tünet egyértelműen az időskorúak között a leggyakoribb, de már a középkorú nőket is lényegesen nagyobb arányban érinti, mint az előző korcsoportot. A prevalencia fokozatos növekedése általában 50 éves korig tart, majd rövid stabilizálódás után 70 éves kor fölött tovább folytatódik. A prevalencia az idősotthonokban a legnagyobb (50–70%), mivel az ott élők általában korosabbak és gyengébbek, mint a közösségben élő idős emberek. Jelentős mértékű vizeletvesztés a betegek mintegy 20%-ánál alakul ki.

A vizeletinkontinenciát gyakran a korosodás elkerülhetetlen kísérőjének tekintik. A prevalencia rátája valóban általában progresszíven nő az életkorral a középkorú és az idős nők között. Az inkontinencia mégsem tekinthető az öregedés normális velejárójának, még akkor sem, ha az öregedéssel valóban bekövetkeznek olyan változások a hólyag, a húgycső és a medence struktúráiban, amelyek hozzájárulhatnak e tünet kialakulásához. Továbbá, a vizeletinkontinencia gyakran más egészségügyi problémáknak vagy megbetegedéseknek tulajdonítható – ezek némelyike gyakori az időskorúak között –, amelyek megzavarhatják a kontinencia mechanizmusát (pl. diabetes mellitus). A hólyagkapacitás általában csökken, a cerebrovaszkuláris elváltozások, betegségek következtében detrusor-instabilitás, hólyag-hiperaktivitás alakulhat ki. A hormonhiány és a kismedencei szervek strukturális változásai a húgycső ellenállásának csökkenéséhez vezethetnek, ez pedig stresszinkontinenciát idézhet elő. A menopausát követő változások a nők vizelési, vizelettartási képességét is befolyásolhatják. Az atrophiás változások fogékonyabbá teszik a nőket a húgyrendszeri fertőzésekre, vizelettárolási tüneteket (gyakori vizelés, sürgető késztetés), dysuriát, hüvelyi szárazságot és dyspareuniát okozhatnak. Férfiaknál a hólyagnyaki elváltozások (prosztata-hyperplasia, -carcinoma stb.) obstruktív és irritatív tüneteket, túlfolyásos és/vagy késztetéses inkontinenciát idézhetnek elő.