A makrofágok újraprogramozása az alapja az agresszív, terápiarezisztens ráktípusok elleni innovatív kezelésnek.

Az Oxfordi Egyetem Oxford Population Health kutatásai során több ezer vérplazmafehérje és egy sor rákos megbetegedés közötti összefüggéseket vizsgálták.

A gyakori, sürgős vagy éjszakai vizeletürítés idősebb férfiak esetében összefüggésbe hozható a korai halálozás fokozott kockázatával.

A képalkotó vizsgálatoknál fél évvel hamarabb képes előre jelezni az emlőrák kialakulását a szoptatós anyukák anyateje.

A Brigham and Women’s Hospital kutatói új sejtterápiát fejlesztettek ki, a kialakult daganat elpusztítása mellett a rák elleni védőoltás szerepét is betöltve megakadályozza az új daganatok kialakulását.

Az atezolizumab (Tecentriq) már nem engedélyezett az Egyesült Államokban bizonyos húgyhólyag- vagy húgyúti rákos betegeknél.

A húgyhólyagrák a húgyutakat érintő leggyakoribb rosszindulatú urológiai megbetegedés. A daganat mélységi terjedése alapján két nagy csoportra osztható. A nem izominvazív és az izominvazív hólyagrák biológiai viselkedése, progressziós hajlama és a betegek gyógyulási esélye alapján olyan nagy különbséget mutat, hogy érdemes a két csoportról külön értekezni. A nem izominvazív hólyagrákok kezelését hagyományosan elsősorban az urológusok végzik, de a legújabb eredmények alapján a magas rizikójú eseteknél a klinikai onkológusoknak nagyobb szerep juthat. A jelen tanulmányban a nem izominvazív hólyagrák sebészi és gyógyszeres kezelési lehetőségeit összegezzük.

A húgyutak rosszindulatú daganatai a gyakrabban előforduló tumorok közé tartoznak. A hólyagrákos betegek sorsa a klinikai felismerés után igen eltérő lehet. A szövettani vizsgálatnak meghatározó szerep jut a kezelésre vonatkozóan; a daganat differenciáltsága, szövettani altípusa, stádiuma alapján lehet következtetni a várható lefolyásra, így az urológus, onkológus a kezelési stratégiát a szövettani lelet alapján választja meg. Évtizedek óta folynak nemzetközi viták az ideális nómenklatúráról, egyes kiegészítő immunhisztokémiai markerek diagnosztikus hatékonyságáról, a fals negatív, fals pozitív leletek elkerülésének lehetséges módjáról és nem utolsósorban az egyre fejlődő molekuláris technikák hétköznapi alkalmazhatóságáról. E cikk szerzői a hólyagrákok mindennapi leletezésének problémáira igyekeznek felhívni a figyelmet saját tapasztalataik alapján, illetve a legfrissebb irodalmi adatok áttekintésének segítségével.

Az előző évtized onkológiai áttörése kétségtelenül a rákbetegségek im­munológiai alapú kezelése, mely új reményeket csillantott fel a betegek és orvosaik előtt. Az immunellenőrzőpont-gátló (checkpoint inhibitor) gyógy­szerek egyre több különböző típusú rákban, többek között melanomában, tüdőrákban, hólyagrákban és számos egyéb onkológiai megbetegedés­ben szenvedő ember számára nyújtanak életmentő beavatkozást. Az immunoonkológiai készítmények alkalmazását egyrészt drágaságuk, más­részt az a tény hátráltatja, hogy egyelőre nem vagyunk képesek megjósolni, kiknél fog beválni az adott szer, és mely betegeknél nem.

Az immunrendszer daganatellenes működése, a daganatok és az immun­rendszer kapcsolata, a daganatok eliminálása az immunrendszer által hosszú éveken át az orvosi, biológiai kutatások perifériájára szorult. Az immunrendszer komplex, bonyolult működése csak a múlt század végén végzett alapkutatások sora után nyert értelmezést.