Dr. Eggenhofer Judit cikkei

A betegségeink, testi és lelki kínjaink elmulasztására és megelőzésére való törekvés szinte egyidős az emberiséggel. A természet „csodaszerei” – melyek közül sokban még ma is hiszünk – szolgáltatták a népi gyógyászat kezdetben esetlegesen, később tudatosan alkalmazott szereit.
  Nagy előrelépést jelentett a gyógyászatban, amikor megjelentek a szintetikus vegyületek gyógyszerkészítmények hatóanyagaiként. Előállításuk szabályozására, megfelelő minőségük biztosítására s különösen a viszonylagos ártalmatlanságuk és hatásosságuk igazolására az idők folyamán szigorú előírásokat, követelményeket dolgoztak ki.Ma már akár önálló diszciplínának is tekinthetjük e követelmények kidolgozását, jogi szabályozását, érvényesítését és ellenőrzését.
   A szabályozás, az előírások rendszere megteremtette a gyógyszerfejlesztés kötelezően követendő menetét, amely az utolsó évtizedekig a fejlesztés háttere szerint két jelentős kategóriába sorolta a megjelent készítményeket:1 az originális és a generikus gyógyszerek csoportjába.

A savelválasztás gátlásának útjai

No acid – no ulcer. Igaz? Nem igaz? És ha igaz, akkor mennyiben igaz ez a XX. század elején megfogalmazott összefüggés? Ilyen és ezekhez hasonló kérdések fogalmazódnak meg bennünk, ha ezzel az összefüggéssel találkozunk. Száz évvel ezelőtt több igazat, az akkori ismeretek birtokában talán teljes igazat is jelenthetett, de tudjuk, hogy – bár a hiperaciditás és a gyomorfekély kialakulása közötti összefüggés sokszorosan bizonyított – a gyomorfekély megjelenéséért nem egyedül a fokozott savelválasztás felelős. Mi is ez a sok bajt okozó, de alapvető fiziológiai funkcióval rendelkező „acid”?

A gyomorsav

Az ókori görögök a savakat – mint kémiai fogalmat – nem ismerték, ezeket az anyagokat keserű-savanyú folyadékként azonosították. Kr. e. IV. században Diocles már említést tesz gyomorégésről, a hátba kisugárzó fájdalomról, mint a gyomor bizonyos betegségének tüneteiről. Háromszáz évvel később C. Celsus – aki a lexikonok megfogalmazása szerint ugyan csak „orvostudományi író” volt – felismerte, hogy vannak savas ételek, és könyvében azt írja, hogy gyomorfekély esetén csak könnyű étel fogyasztása megengedett és kerülendő a fűszeres és a savas étrend. Bölcs megállapítás!

A gyomor-bél rendszer motilitási zavara számos emésztőrendszeri megbetegedésben (pl. GORB, funkcionális dyspepsia, gastroparesis) játszik szerepet. A károsodott motilitással magyarázhatók a kórképek vezető tünetei (diarrhoea, obstipatio, hasi fájdalom, görcsök, puffadás, posztprandiális teltségérzet).

A gyomor-bél rendszer motilitását simaizomzatára ható gátló és serkentő idegi impulzusok, hormonális és mechanikus faktorok összehangolt tevékenysége szabályozza. A motilitás idegi irányítása összetett, bonyolult folyamat, amelyben a vegetatív idegrendszer, azon belül a paraszimpatikus, a szimpatikus és az enterális idegrendszer vesz részt. A szabályozás elsődleges neurotranszmittere a paraszimpatikus idegrendszer kolinerg idegvégződéseiből felszabaduló acetilkolin, melynek hatása általában serkentő. A szimpatikus idegrendszer neurotranszmittere, a noradrenalin, gátló hatású. A motilitás szabályozásában az acetilkolin és a noradrenalin mellett két másik neurotranszmitter, a dopamin és a szerotonin is fontos szerepet játszik.

A következőkben a gyomor-bél rendszer motilitását befolyásoló, eltérő hatásmechanizmusú gyógyszerek közül a szerotoninra ható – annak aktivitását fokozó vagy gátló – vegyületek kerülnek tárgyalásra.

Szerotonin

Eredetileg a véralvadás folyamatában a véralvadékból felszabaduló érszűkítő hatású anyagot nevezték szerotoninnak. Csak az 5-hidroxitriptamin 1951-ben történt szintézisét követően derült fény arra, hogy a gyomornyálkahártyában található, simaizom-stimuláló enteraminnak nevezett anyag és a szerotonin azonos szerkezetű vegyület, azaz mindkettő 5-hidroxitriptamin (5-HT).

Az emberi szervezetben a szerotonin 90%-a az emésztőrendszer nyálkahártyájában elhelyezkedő enterokromaffin sejtekben található. A monoamin szerkezetű neurotranszmitter bioszintézisének kiinduló anyaga az L-triptofán aminosav, amelyből hidrolízis útján keletkezik. Szintézisét követően ATP-vel képzett komplexben vesiculákban tárolódik, és mechanikai vagy idegi stimulusra adott válaszként szabadul fel. A szerotonint a monoamino-oxidáz (MAO) enzim inaktiválja.

A felszabadult szerotonin a sejtmembránon elhelyezkedő receptoraihoz kötődve fejti ki hatását. Ezek a szerotonin- vagy rövidítve az 5-HT-receptorok. A rendkívül változatos receptor rendszerében hét altípust azonosítottak, melyeken belül további altípusok találhatók.

Amikor 1984-ben az Amerikai Egyesült Államok két szenátora, név szerint Waxmann és Hatch elfogadtatta, hogy generikumok csupán az originálissal való egyenértékűség bizonyításával is törzskönyvezhetőek, akkor még senki, sem akik a javaslatot felterjesztették, sem akik elfogadták, sem az innovatív gyógyszercégek, de még a generikumokat bevezetni szándékozók sem tudták felmérni ennek beláthatatlan következményeit.

Mit is oldott fel ez az FDA által elfogadott törvény, amelyet gyakran csak Waxmann–Hatch-törvényként emlegetnek. A törvény hatályba lépésével megszűnt a gyógyszergyárakkal szemben az a követelmény, hogy gyógyszer csak teljes, a hatásosság és a relatív ártalmatlanság igazolására szolgáló preklinikai, és ezeknek emberben való bizonyítására végzendő, az összes vizsgálati fázist végigjáró klinikai vizsgálatok végzése és dokumentálása után vezethető be. Nem látták és nem is láthatták a generikumokkal szembeni könnyítés gazdasági és szakmai következményeit.

A Waxmann–Hatch-törvény következményei

A gazdasági, azaz az üzleti következmény elsősorban a generikus készítményeket előállító cégeket segítették és segítik a mai napig is, hiszen a gyógyszerkifejlesztés hosszú, szellemi befektetést,  időt és pénzt nem kímélő folyamatát nem kell végigjárniuk. Így termékeiket az innovatív ötlet felhasználásával gyorsabban, kisebb befektetéssel és ezekből adódóan olcsóbban tudják piacra dobni. De ez az alacsonyabb ár nem csak a gyógyszercégeknek előnyös. Az innovatív készítmény kifejlesztésének költségeit a betegbiztosítók és végső soron maguk a betegek is megérzik pénztárcájukon, ezért mind a támogatást adó biztosítótársaságok, mind a gyógyszert megvásárló betegek – a kedvezőbb ár miatt – szívesen fogadják ezeket a készítményeket.

Számunkra azonban a gazdasági következményeknél jelentősebbek a könnyített törzskönyvezés szakmai következményei. A törvény ugyanis  háborút indított el az innovatív és a generikus cégek között. Háborút, amely nem villámháború, hanem hosszú, talán soha véget nem érő harc.