Lorviqua nem-kissejtes tüdőrák kezelésére
Az Európai Gyógyszerügynökség emberi felhasználásra szánt gyógyszerekkel foglalkozó bizottsága (CHMP) pozitívan véleményezte az előrehaladott, ALK-pozitív nem-kissejtes tüdőrák kezelésére alkalmazható Lorviqua készítményt.
Az Európai Gyógyszerügynökség emberi felhasználásra szánt gyógyszerekkel foglalkozó bizottsága (CHMP) február 28-án pozitív véleményt fogalmazott meg az előrehaladott, ALK-pozitív nem-kissejtes tüdőrák kezelésére alkalmazható Lorviqua (hatóanyag: lorlatinib, ATC kód: L01XE36, gyógyszerforma: 25 és 100 mg-os filmbevonatú tabletta) készítményre (kérelmező: Pfizer Europe MA EEIG). A CHMP pozitív véleményével a feltételes forgalomba hozatali engedély kiadását ajánlja az Európai Bizottságnak. A feltételes engedélyt akkor adják ki, ha az adott készítmény ellátatlan gyógyászati igényt elégít ki, és azonnali hozzáférhetővé tétele felülmúlja a hiányos adatok miatt az alkalmazásából adódó esetleges közegészségügyi kockázatokat. Ilyen esetben a forgalomba hozatali engedély tulajdonosának (MAH) a későbbiek során kell a szer biztonságosságának megítéléséhez szükséges klinikai adatokat szolgáltatnia. A Lorviqua teljes indikációja:
Monoterápiában alkalmazható olyan felnőtt betegek előrehaladott, anaplasztikus lymphoma kináz (ALK) pozitív nem-kissejtes tüdőrákjának (NSCLC, non-small cell lung cancer) kezelésére, akiknél a betegség progressziót mutatott:
- alectinibbel vagy ceritinibbel, mint első ALK tirozin-kináz-gátlóval végzett terápiát követően, vagy
- crizotinibbel és legalább egy másik ALK tirozin-kináz-gátlóval végzett terápiát követően.
A Lorviqua hatóanyaga, a lorlatinib egy harmadik generációs anaplasztikus lymphoma kináz (ALK) tirozin-kináz gátló (TKI). A Pfizer úttörő ezen a piacon, 2011-ben ez a vállalat engedélyeztette az Egyesült Államokban az első tirozin-kináz inhibitort (TKI), a Xalkori-t (crizotinib), melynek elérhetővé válása új lehetőséget teremtett a betegek kemoterápián kívüli, újabb, más kezelésére. Míg sok ALK-pozitív metasztatikus NSCLC-ben szenvedő beteg reagál a kezdeti TKI terápiára, általában tumorprogresszió tapasztalható, ráadásul a második generációs ALK TKI (alectinib, brigatinib, ceritinib) kezelést követően progressziót mutató betegek kezelésének további lehetőségei korlátozottak. Az Egyesült Államokban az FDA öt hónappal korábban, 2018. október 2-án Lorbrena néven már engedélyezte a készítményt, mégpedig gyorsított engedélyezési eljárás (accelerated approval) keretében. Ez azt jelenti, hogy az FDA már a fázis IV vizsgálatok előtt jogosult volt ideiglenes engedélyt adni a gyógyszernek, mivel olyan bizonyíték merült fel, amelynek alapján valószínűsíthető volt, hogy az új szer hatásos lesz. Az EMA feltételes engedélyéhez hasonlóan később a Pfizernek itt is el kell majd végeznie a fázis IV vizsgálatokat, de a kivételes eljárás indoka itt is az, hogy a betegek már azelőtt megkaphassák az új gyógyszert, mielőtt hosszadalmas vizsgálatok során bebizonyosodik, hogy a gyógyszer hatására valóban meghosszabbodik a túlélés.
Az ALK-pozitív (ALK+) nem-kissejtes tüdőrákról
A tüdőráknak több mint 20 típusát írták le eddig, a nem kissejtes tüdőrák (NSCLC, non-small cell lung cancer) az esetek nagyjából 80-85%-át teszi ki, az Egyesült Államokban ez évi 180 ezer újonnan diagnosztizált beteget jelent. A betegség elsődleges oka a dohányzás. A nem kissejtes tüdőrákok csoportján belül minden 20. betegnél diagnosztizálható ALK-pozitív tumor. Az ALK-pozitív tüdőrák az úgynevezett transzlokációs tüdőrákok családjába tartozik, amelynek legnépesebb tagja az ALK-transzlokációt tartalmazó daganatos megbetegedések, de alacsonyabb gyakorisággal a ROS1 és a RET géneket is érintheti kromoszomális törés, és ennek révén keletkezhetnek új fúziós gének és konstitutívan aktív kinázok. ALK-pozitív tüdőrák döntően az adenokarcinómák között fordul elő 3–10%-os gyakorisággal, bár ritkán laphámrákokban is kimutatták. Hazánkban az ALK tesztelése 3-4 éves múltra tekint vissza, és ennek alapján az ALK-pozitív tüdő-adenokarcinóma gyakorisága 5,02±3,2%. Az adenokarcinómák között amúgy nem ritka neuroendokrin karakter az ALK+ tüdőrákokban sohasem fordul elő. Hasonlóan az EGFR-mutáns tüdőrákokhoz, az ALK+ tüdőrák előfordulása gyakoribb nem dohányzó betegekben, ezenkívül az ALK+ tüdőrákos betegek általában fiatalabbak. Hasonlóan más onkogén mutációs daganatokhoz, tüdőrákban is érvényesül az a szabály, hogy egy daganatban egy jelpályában általában csak egy onkogénhiba van jelen: az ALK+ tüdőrákokban az EGFR- vagy RAS-mutációk általában hiányoznak. Különböző irányelvek megjegyzik, hogy 50 évnél fiatalabb, nem dohányzó, laphámrákos betegek rutin ALK-tesztelése ajánlott, különösen, ha szövettani diagnózisuk kis biopszián vagy citológián alapul.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
Summary of Opinion (SMOP) – Lorviqua (EMA)
