Új biomarkerek a hasnyálmirigyrák korai felismerésére

A hasnyálmirigyrák diagnosztikáját potenciálisan előmozdító biomarker-kutatás jegyében dániai kutatók egy eset-kontroll vizsgálatban igyekeztek feltárni, milyen különbségeket mutat a pankreaszkarcinómában szenvedő betegekre és az egészségesekre jellemző mikro-RNS-expresszió. Ismert, hogy a szervezet szinte minden folyamatának szabályozásában részt vevő mikro-RNS molekulák befolyásolják a génexpressziót – ezáltal fontos szerepet töltenek be a daganatok kialakulásában és áttétképzésében, így alkalmasak lehetnek a malignus folyamatok korai jelzésére.

A JAMA legfrissebb számában közzétett tanulmányban hasnyálmirigy-daganatos (n = 409) és krónikus hasnyálmirigy-gyulladásban szenvedő (n = 25) betegek vérmintáit vetették össze egészséges véradók (n = 312) vérmintáival. Ennek első lépéseként random algoritmussal 3 alcsoportra osztották a mintákat a feltáró, a megerősítő és a validáló elemzés céljából. A feltáró elemzésben 754-féle mikro-RNS molekula expresszióját határozták meg 143 hasnyálmirigyrákos és 18 krónikus pankreatitiszben szenvedő beteg, illetve 69 egészséges vérmintájában. Ez alapján 38-féle mikro-RNS-ről mutatták ki, hogy a daganatos betegek szervezetében szignifikánsan nagyobb vagy kisebb mennyiségben van jelen, mint az egészséges szervezetben (azaz onkogén vagy tumorszuppresszor mikro-RNS-ként funkcionál).

A megerősítő elemzésben 180 daganatos és 1 hasnyálmirigy-gyulladásban szenvedő betegtől, illetve 199 egészségestől származó vérminta további elemzésével a 38-féle mikro-RNS molekulát két kisebb csoportra sikerült leszűkíteni, amelyek diagnosztikus értékűek lehetnek. Ezek egyikét 4, másikát 10-féle mikro-RNS alkotta, és bár önmagában egyik sem jelezte olyan specifikusan a hasnyálmirigyrákot, mint a kontrollként mért, klasszikus CA19-9 antigén, mindkét mikro-RNS-csoport diagnosztikai hatékonyságát jónak találták. A validáló elemzés során 86 hasnyálmirigy-daganatos, 7 krónikus hasnyálmirigy-gyulladásban szenvedő és 44 egészséges véradó vérmintájának felhasználásával megállapították, hogy a kétféle mikro-RNS-panel egyike és a CA19-9 antigén vérszintjének együttes mérésekor szignifikánsan jobb a meghatározás diagnosztikai hatékonysága, mint akkor, ha önmagában csak az egyik vagy csak a másik típusú biomarkert vizsgálják.

Mindezek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az általuk leírt kétféle mikro-RNS-panel elméletileg alkalmas lehet a hasnyálmirigyrák diagnosztikájának javítására. Mindazonáltal, maguk a kutatók is mértékletességre intenek a fenti eredmények értékelésekor, hangsúlyozva, hogy egyelőre csak kezdeti stádiumú kutatási eredményekről van szó. Ahhoz, hogy lássuk, milyen jelentőséggel bír a hasnyálmirigyrák korai kórismézése tekintetében és milyen mértékben egészíti ki a CA19-9 antigén szérumszintjének meghatározásával nyerhető információkat, még számos további vizsgálatra van szükség.

A fejlett nyugati világban a hasnyálmirigyrák a negyedik helyen áll a daganatos halálokok sorában. Incidenciája lassan, de folyamatosan nőtt az elmúlt évtizedben, és a rendelkezésre álló terápiás stratégiák ellenére a betegség ma is igen rossz prognózisú: egyéves túlélési aránya 25 százalék, ötéves túlélése alig 5 százalék körül mozog. A hasnyálmirigy daganatos elváltozása jellemzően már előrehaladott stádiumban kerül felismerésre, részben azért, mert a megfelelő biopsziás mintavétel még a gyanúra okot adó esetekben is nehézkes. Éppen ezért kiemelt érdeklődés övezi az olyan biomarkerek kutatását, amelyek segíthetik a korai kórismézést. A szövetspecifikusan expresszálódó és a keringésben is jelen lévő mikro-RNS molekulák vérmintából történő kimutatása a jövőben jól használható nem invazív eljárást jelenthetne, amely akár szűrővizsgálati céllal is alkalmazható, és indokolt esetben a képalkotó vizsgálatokat is magában foglaló klinikai kivizsgálás kiindulópontja lehetne.