A 2-es típusú diabétesz véd az ALS ellen
Több tanulmány, köztük az e helyütt ismertetett is azt igazolja, hogy kapcsolat van a diabétesz illetve az egyelőre gyógyíthatatlan amiotrófiás laterálszklerózis között, 2-es típusú diabétesz mellett ritkábban, 1-es típusú diabéteszben gyakrabban fordul elő a betegség.
Az amiotrófiás laterálszklerózis (ALS) – melyet az Egyesült Államokban egy híres baseball játékosról Lou Gehrig betegségnek is neveznek- egy progresszív, halálos neuromuszkuláris megbetegedés. Konkrét oka nem ismert, de 5-10%-ban familiárisan fordul elő. Gyógyszere gyakorlatilag nincs, bár a riluzol némileg lassíthatja a progressziót.
A Morbidity and Mortality Weekly Report (MMWR) az USA-ban 2010-2011-es adatok alapján az ALS összes prevalenciája 3,9 volt 100 000 lakosra, és az életkorral növekedett a kockázat. Míg a 18-39 évesek között 0,5/100 000 lakos, addig a 70-79 éves kor között már 17,0/100.000 lakos votl a prevalencia. A betegség 1,56-szor gyakoribb férfiakban, mint nőkben.
A JAMA Neurology 2015. június 1.-i számában online megjelent közlemény szerint a 2-es típusú diabétesz az ALS csökkent kockázatával, míg az 1-es típusú diabétesz az ALS fokozottabb kockázatával jár. A cél tulajdonképpen az, hogy megtaláljuk – ha egyáltalán van ilyen – azt a környezeti faktort, ami a 2-es típusú diabéteszben védő funkciót tölt be, és 1-es diabéteszben megtaláljuk a káros tényezőket.
A Danish National Patient Registerből sikerült kiemelni 3 650 ALS-ben szenvedő beteget az 1982 és 2009 közötti időszakból. A betegek átlagos életkora 65,4 év volt. A Danish Civil Registration Systemből minden egyes beteghez 100, életkorban és nemben megfelelő kontrollt választottak. A kórházi elbocsájtó kódolások alapján 9 294 cukorbetegségben szenvedő beteget választottak ki, figyelve arra, hogy a diabétesz diagnózisa legalább 3 évvel előzze meg az ALS diagnózisát, nehogy még nem detektált ALS mellett kialakuló diabéteszről legyen szó. Az első diabétesszel összefüggő diagnóziskor a betegek átlagos életkora 59,7 év volt. Annál az 55 betegnél, akiknél a diabétesz és az ALS egyaránt érintette a beteget, a cukorbetegséggel összefüggő első felvétel átlagosan 9,8 évvel megelőzte az ALS diagnózisát. A kutatók erősen protektív összefüggést figyeltek meg az előzetes diabéteszes kórházi felvételek és az ALS között (nyers OR: 0,59, 95%CI 0,45-0,77). Amennyiben a szocioökonómiai helyzetet, családi állapotot, lakóhelyet, (a dohányzás indikátoraként) az előzetes COPD-t, vagy az obezitást is figyelembe vették, a valószínűségi arány lényegében nem változott (utóbbinál OR 0,61, 95%CI 0,46-0,80).
A sok helytelen kórházi kódolás során számos esetben összekeverték az 1-es és a 2-es típusú diabéteszt, ezért néha nehéz volt megfelelő választ kapni. Mivel ez jelentősen befolyásolhatta volna a tanulmányt, ezért a diagnózis idején feljegyzett életkorra alapoztak. Ennek alapján 51 éves korig a diabétesz növeli az ALS kockázatát (OR 1,68), de az arány nem érte el a szignifikancia határát. Mivel az ALS rendszerint időseket érint, alig volt fiatal betegük, de a veszély kétségtelen volt. 50 éves kor fölött a kockázat szignifikánsa „lezuhan”, jelezvén, hogy védő hatás jelent meg: pl. 65 éves korban az OR mindössze 0,65 (95%CI 0,50-0,85). Egy második szenzitivitási analízis szerint a 40 éves kor előtti cukorbetegség „csaknem szignifikáns káros összefüggést” mutat az ALS-el (OR 1,66), míg a diabétesz 40 éves kor utáni diagnózisa „szignifikáns védő hatást mutat” (OR 0,52, p=0,002).
Az ALS és az 1-es típusú diabétesz kapcsolatának mechanizmusa nem tisztázott, viszont mindkét betegség összefügg az autoimmunitás zavarával. Azt sem ismerjük, hogy a 2-es típusú diabétesz milyen mechanizmussal csökkenti az ALS kockázatát. A tanulmányban nem találtak összefüggést a lipid-eltérések és az ALS között, de nem álltak rendelkezésre koleszterin-értékek. Dr. Kioumourtzoglou szerint lehetséges, hogy a védő hatás az obezitáson és a lipid-szinteken keresztül érvényesül, de elképzelhető egy, a húgysavon keresztül ható védőmechanizmus is, hiszen a 2-es diabéteszben relatíve magas a vérben a húgysav, mely közismerten védő hatású az egyéb neurodegeneratív betegségekkel szemben. Lehet összefüggés a magasabb vércukor értékekkel is: míg az 1-es típusú cukorbetegségben a betegek inzulint kapnak, a 2-es típusban az életmód változtatásával, a fogyással lehet kézben tartani a betegséget.
A tanulmány egybevág a Muscle & Nerve-ben most megjelent közlemény adataival, mely szerint ALS-es betegek körében igen alacsony a 2-típusú diabétesz prevalenciája.
Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:
Medscape Medical News > Neurology
