A célzott hasnyálmirigyrák-szűrés életeket menthet

A hasnyálmirigy ductus adenokarcinóma 5 éves túlélési aránya rossz, és a daganatot gyakran csak későbbi stádiumában fedezik fel. Az általános lakossági szűrés nem ajánlott, de a nagy kockázatú egyének, például családi halmozódás vagy genetikai prediszpozíció esetén előnyös lehet a rendszeres felügyelet.

Az 1998-ban indított hasnyálmirigyrák-szűrési program (CAPS, The Cancer of the Pancreas Screening) több mint két évtizede értékeli az ilyen célzott felügyelet hatékonyságát, de továbbra sem világos, hogy a célzott felügyelet a túlélési esélyek szempontjából előnyös-e. A jelenlegi elemzés keretében 26 olyan, a CAPS-programban részt vevő, olyan magas kockázatú személyt vizsgáltak, akiknél végül hasnyálmirigy ductus adenokarcinómát diagnosztizáltak. Ezek a nagy kockázatú egyének a diagnózis felállítása előtt éves endoszkópos- vagy MRI-vizsgálaton estek át.

Amanda L. Blackford (Johns Hopkins Medical Institutions, Baltimore) és munkatársai JAMA Oncology-ban online megjelent munkájukban ezt a 26 személyt 1504, a Surveillance, Epidemiology, and End Results (SEER) adatbázisból származó, hasnyálmirigy ductus adenokarcinómában szenvedő, megfelelő kontrollpácienssel hasonlították össze. A magas kockázatú egyének és a SEER kontrollbetegek életkora, neme és a diagnózisának éve megegyezett. Az elsődleges kimenetelek a daganat stádiuma a diagnózis felállításakor, a teljes túlélés és a hasnyálmirigyrák-specifikus halálozás voltak.

A vizsgálat eredményei

Míg az amerikai lakosság 10,3%-ánál regisztráltak korai (I.) stádiumú hasnyálmirigyrákot, addig a nagy kockázatú egyéneknél ez a valószínűség szignifikánsan nagyobb volt, 38,5%-uknál találtak I. stádiumú hasnyálmirigyrákot. A II. stádiumú betegséget az amerikai lakosság 25,1%-ánál, a nagy kockázatú egyének 30,8%-áknál ismerték fel (P < 0,001).

A daganat medián mérete a diagnózis felállításakor kisebb volt a magas kockázatú egyéneknél, mint a kontrollbetegeknél (2,5 cm vs. 3,6 cm; P < 0,001), és szignifikánsan kevesebb magas kockázatú egyénnél volt távoli áttét a diagnózis felállításakor (M1 stádium), mint a kontrollbetegeknél (26,9% vs. 53,8%; P = 0,01).

Összességében a nagy kockázatú egyének körülbelül 4,5 évvel tovább éltek - medián 61,7 hónapot, mint a kontrollbetegek, akiknél az átlagos túlélés 8 hónap volt (kockázati arány [HR] 4,19; P < 0,001). A 20 magas kockázatú, szűréssel felfedezett rákos betegnél a medián teljes túlélés még hosszabb, 144 hónap volt. Az 5 éves túlélés valószínűsége szignifikánsan jobb volt a magas kockázatú csoportban (50%), mint a kontrollcsoportban (9%). És 5 év múlva a magas kockázatú egyéneknél szignifikánsan kisebb volt a hasnyálmirigyrákban való elhalálozás valószínűsége (HR, 3,58; P < 0,001).

A nagy kockázatú egyének megfigyelése lehetővé teszi a kisebb méretű, korai (I.)  stádiumú betegségben szenvedő betegek nagyobb arányú megtalálását, ennek révén sokkal nagyobb valószínűséggel eredményez a hosszú távú túlélést, mint az az általános, nem szűrt betegek populációjában mérhető. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a hasnyálmirigyrák szempontjából magas kockázatú egyének szelektív felügyelete javíthatja a klinikai eredményeket.

A vizsgálat erős korlátozó tényezője, hogy nem tartalmazott szűrés nélküli, magas kockázatú egyénekből álló kontrollcsoportot.

Forrás:

Blackford AL, Canto MI, Dbouk M, et al: Pancreatic Cancer Surveillance and Survival of High-Risk Individuals JAMA Oncol. Published online July 3, 2024. doi:10.1001/jamaoncol.2024.1930