A COPD tripla gyógyszeres inhalációs terápiája
Az IMPACT vizsgálat eredményei szerint a három gyógyszert tartalmazó inhaláció jobban csökkenti a COPD betegség fellobbanásait, mint a kettős kombinációk.
A glukococorticoidot (fluticason furoát), hosszú hatású muscarin-antagonistát (LAMA) (umeclidinium) és hosszú hatású β2-agonistát (LABA) (vilanterol) tartalmazó Trilegy Ellipta hármas inhalációs kombinációt az IMPACT (Informing the Pathway of COPD) vizsgálatban umeclidinium plusz vilanterol dupla inhalációval és a fluticason furoát plusz vilanterol dupla inhalációval hasonlították össze. Az új adatok birtokában az amerikai Élelmiszer és Gyógyszer Hatóság (FDA) befogadta a tripla inhalációs kezelést COPD-s betegek napi egyszer, hosszantartó, fenntartó kezelésére akár krónikus bronchitis és/vagy emphysema esetén is.
A vizsgálat eredményei mellett azonban érdemes az óvatosságra intő szerkesztőségi közleményt is megszívlelni.
A New England Journal of Medicine-ben 2018. április 18.-án megjelent IMPACT fázis 3, kettős vak vizsgálatba bevont 10,355 betegeket (átlagos életkor 65,3 év) három csoportba sorolták: 52 héten keresztül napi egyszer a hármas kombinációt (100 µg fluticason furoát, 62,5 µg umeclidinium, 25 µg vilanterol), vagy a duális terápiák közül a fluticason furoát plusz vilanterol vagy az umeclidinium plusz vilanterol kezelést kapták az Ellipta készüléken keresztül. A betegeknek legalább 10-es score-juk volt a COPD Assessment Test-tel mérve, erőltetett kilégzési volumenjük kevesebb volt 50%-nál, és az előző évben legalább egy mérsékelt, vagy súlyos exacerbációt szenvedtek el. Összesen 7991 beteg fejezte be a vizsgálatot. A hármas kombináció jelentősen csökkentette az évenkénti exacerbációkat (0,91) a fluticason-vilanterol csoporthoz (1,07) és az umeclidinium-vilanterol csoporthoz (1,21) képest (mindkettő P<0,001). Az exacerbáció csökkenése nem függött az eosinophil számtól, bár a legmagasabb csökkenés azoknál a betegeknél jelentkezett, akikben az eosinophil szám legalább 150 sejt volt mikroliterenként (150 sejt/mm³), tehát az emelkedett eosinophil-szám jól jelzi a glucocorticoid hatásosságát COPD-ben. Ezeket a betegeket kiemelve az évenkénti exacerbációs ráta 0,95 volt a tripla kezelést kapóknál (95%CI 0,09-1,01), míg a fluticason-vilanterol kettőst kapóknál 1,08-nek (95%CI 1,02-1,14), az umeclidinium-vilanterol kettőst kapóknál pedig 1,39-nek adódott (95%CI 1,29-1,51).
A kutatók mérték az FEV1 átlagos változását a kiindulástól az 52. hétig. A tripla kezelésnél ez 1274 mlnek, a fluticason-vilanterol kettősnél 1177 ml-nek és az umeclidinium-vilanterol kettős használata esetén 1220 ml-nek adódott: a tripla kezelésnél 94 ml-rel nőtt, a fluticason-vilanterol kettősnél -3 mlrel csökkent, az umeclidinium-vilanterol kettősnél 40 ml-rel nőtt az érték. A St. George’s Respiratory kérdőív score-ja (és változása) ugyanebben a sorrendben a következőképpen alakult: 45,0 (-5,5), 46,8 (-3,7) és 46,8 (-3,7). A mellékhatások gyakorisága nagyjából megegyezett a három betegcsoportban. A tripla kezelésnél 6%-ban, a fluticason-vilanterol csoportban 8%-ban, az umeclidinium-vilanterol csoportban 9%-ban kellett megszakítani a kezelést. A pneumioniák gyakorisága a tripla kezelést kapók csoportja és a fluticason-vilanterolt kettőst kapók csoportja között gyakorlatilag megegyezett (HR 1,02, 95%CI 0,87- 1,19, p=0,85), viszont a tripla kezelést kapóknál lényegesen , 535-kal magasabb volt, mint a az umeclidinium-vilanterol kettőst kapók csoportjában (HR 1,53, 95%CI 1,22-1, 92, P<0,001).
A szerzők szerint az IMPACT vizsgálat igazolta, hogy a naponként alkalmazott hármas kombinációs kezelés – a kettős kezelésekhez képest - kevesebb COPD-s excerbációval jár, jobb a tüdőfunkció, javul az életminőség. Ugyanakkor a Dr. Suissa (McGill University of Montreal, Quebec, Kanada) és Dr. Jeffrey Drazen (a N Engl J Med főszerkesztője) által írt szerkesztőségi közleményben arra fegyelmeztetnek, hogy a vizsgálat elrendezése „sajátos” (a betegek kb. 40%-a kapott tripla kezelést, a betegek több mint 70%-a kapott inhalációs gluckokortikoidot, és asztmás betegek is voltak közöttük), a bevett betegek típusai eltérőek, az eredmények eltorzultak „azt a benyomást keltve, mintha a tripla kezelés kedvezőbb lenne a LAMA-LABA típusú kezeléseknél”. A szerkesztők azt ajánlják, hogy a tüdőgyógyászok kövessék a Global Initiative for Chronic Obstructive Lung Disease 2017-es irányelveit, mely azt javasolja, hogy korlátozzák az inhalációs glucocorticoid használatát gyakori exacerbációt mutató COPD betegségben.
Forrás:
