A dialízis indítása súlyos akut vesekárosodásban
Egy most megjelent meta-analízis szerint a súlyos akut vesekárosodásban szenvedő, válságos állapotú betegeknél a sürgősségi indikációk kivételével halasztható a veseműködést pótló kezelés anélkül, hogy romlana a rövidtávú túlélés.
A 2008 és 2019 között megjelent randomizált vizsgálatok eredményeit értékelő tanulmány az összesített adatok mellett „arany standardként” vette figyelembe az egyes betegek adatait is –hisz ezek pontosabban tükrözik a valóságot.
Az elemzés szerzőinek következtetése szerint: „mivel az RRT korai elkezdése esetén nem javul a várható kimenetel, szoros megfigyelés alatt a kezelés halasztható, ilyen módon esetleg elkerülhető a veseműködést pótló kezelés (RRT, renal replacement therapy), és ez a megállapítás igaz lehet a COVID-19-hez társuló akut vesekárosodásban is. Akut vesekárosodásban az általános klinikai képet és a társult életveszélyes komplikációkat kell figyelembe venni az RRT megindításakor.
Sürgős indikációk hiányában az RRT-t biztonságosan el lehet halasztani
Tanulmányukban Dr. Stéphane Gaudry (Louis-Mourier Hospital, Colombes, Franciaország) és munkatársai kifejtették, hogy a válságos állapotba jutott súlyosan vesekárosodott betegeknél gyakran alkalmazott veseműködést pótló kezelés, a hemodialízis komplikációkkal járhat, ezért a kezelés megfelelő indítása komoly viták tárgyát képezi.
A kilenc klinikai vizsgálatot értékelése során összehasonlították az RRT (dialízis, hemofiltráció, folyamatos veno-veno-filtráció) korai és halasztott megindításának eredményeit összesen 1879 válságos állapotú felnőtt betegben. Minden betegnél a KDIGO (Kidney Disease Global Outcomes) szerint 2. vagy 3. stádiumban lévő akut vesekárosodás állt fenn, vagy nem állt rendelkezésre a KDIGO stádium adata, de a vesére vonatkozó Sequential Organ Failure Assessment érték 3-as, vagy annál nagyobb volt. A bármely okból bekövetkezett 28 napon belüli mortalitás volt a vizsgálat elsődleges végpontja. Az 1879 beteget találomra osztották be a korai RRT csoportba (933 beteg), vagy a halasztott RRT csoportba (946 beteg). A halasztott RRT csoportba sorolt betegek 42%-ánál (390 beteg) annyira javultak a vesefunkciók, hogy végül nem is volt szükség veseműködést pótló kezelésre.
Az egy hónapon belüli halálozás sem különbözött a két csoportban. 215 betegnél nem álltak rendelkezésre a 28 napos mortalitási adatok. A maradék 1664 beteg esetén azonos arányú volt a halálozás: a korai RRT csoportban 335/827 (43%), míg a halasztott RRT csoportban 366/837 (44%) beteg halt meg (RR: 1,01, 95%CI 0,91-1,13). A mortalitási arányok 60 és 90 nap múlva is azonosan alakultak. A szerzők szerint tehát „a korán indított RRT stratégia nem jár semmiféle klinikai előnnyel a vizsgált betegcsoportban.” Az RRT elhalasztásával nem szaporodtak a mellékhatások (pl. hiperkalémia, súlyos vérzés, szívritmuszavarok), tehát szoros ellenőrzés alatt álló, válságos állapotban lévő, súlyos akut vesekárosodásban szenvedő betegeknél – sürgősségi indikációk (pl. életveszélyes metabolikus komplikációk) hiányában - az RRT megindítását biztonságosan el lehet halasztani és az egészségügyi ráfordítások is csökkenthetők.
A STARRT-AKI vizsgálat ki fogja mutatni, hogy mely betegeknél van az RRT-nek prioritása
Dr. Nieuwenhuijs-Moeke elmondta, hogy további vizsgálatokban fogjuk megismerni a betegek különböző alcsoportjaiban a korai vagy halasztott RRT szerepét. Az akut vesekárosodás (AKI) egy heterogén betegségcsoport, melyben különböző okok, eltérő élettani folyamatok vezetnek a szindróma kialakulásához, és biztosan van a betegek egy olyan csoportja, akiknél korai RRT végzendő. A közlés előtt álló STARRT-AKI (Standard Versus Accelerated Initiation of Real Replacement Therapy in Acute Kidney Injury) vizsgálatba 3000 résztvevőt vontak be, és külön a szepsisben szenvedő és nem szeptikus betegeket is. „Várhatóan ebben a nagy randomizált, kontrollált vizsgálatban megfelelő alcsoport analízist lehet majd végezni, és jobban felismerjük, hogy a betegek mely speciális alcsoportjánál szükséges az azonnali veseműködést pótló kezelés, és melyeknél halasztható.”
A tanulmányhoz fűzött szerkesztőségi közleményben Dr. Gertrude Nieuwenhuijs-Moeke (University Medical Center Groningen, Hollandia) igen fontosnak tartotta, hogy az RRT elhalasztásával nem szaporodnak a mellékhatások, ezért az biztonságosnak tekinthető, sőt szerinte „ezek az eredmények megváltoztathatják a mindennapi gyakorlatot.”
Források:
