A diasztolés vérnyomás túlzott csökkentése agysorvadáshoz vezethet

Az agyszövet vérellátása alapvető életszükséglet, ennek feltétele a megfelelő vérnyomás. Már korábbi megfigyeléses vizsgálatok igazolták, hogy mind az artériás hipertónia, mind a hipotónia agykárosító hatású lehet. Az adatok azt jelezték, hogy ha magas a vérnyomás az élet derekán, az időskori agyi atrófia megjelenésével függhet össze; idős betegek vizsgálata pedig azt mutatta, hogy összefüggés van az alacsony vérnyomás és az agyzsugor között.

A vérnyomás szintje és az agykárosodás közti kapcsolat pontosabb megismerése volt a célja holland kutatók most megjelent tanulmányának, melyet a JAMA Neurology közölt. A Secondary Manifestations of ARTerial disease – Magnetic Resonance (SMART-MR) tanulmány prospektív kohorszvizsgálat volt Utrecht Orvostudományi Egyetemén. Mirjam I. Geerlings és munkatársai 2001 és 2005 között végezték a mágnesesrezonancia-méréseket 663 betegen, akiknek bizonyított érbetegségük volt. A mérést 2006 és 2009 között megismételték.

Az átlagosan 3,9 évig megfigyelt betegek életkorának átlaga 57±9 év, 81%-uk volt férfi. A vizsgálati alanyok coronaria-szűkületben, cerebrovaszkuláris betegségben, perifériás érszűkületben vagy abdominális aorta aneurizmában szenvedtek. A prospektív vizsgálat azt mutatta, hogy az agy szubkortiális régiójának zsugorodását kifejezettebbnek találták azokban az esetekben, amikor alacsony volt a diasztolés vérnyomás.

A kritikus diasztolés tenzió 70 Hgmm, vagy annál kevesebb. Az agyi atrófia ebben a csoportban szignifikánsan erősebb, mint 90 Hgmm-nél magasabb diasztolés érték esetén. A záróvizsgálat alkalmával végzett mágnesesrezonancia-vizsgálat szerint a szubkortikális térfogat 0,09%-kal (95%-os MT: 0,01–0,14%) lett kevesebb az alacsony tenziójúak körében, magasabb vérnyomású társaikéhoz képest.

Hasonló kedvezőtlen változást figyeltek meg az artériás középnyomást illetően is. Itt az atrófia mértéke 0,05%-kal (0,00–0,10%) bizonyult kifejezettebbnek az alacsonyabb vérnyomású csoportban a magasabb tenziójú csoport tagjaival összehasonlítva.

Dr. Geerlings és munkatársai szerint noha a vérnyomás csökkentése általában hasznos a magas vérnyomású betegek esetében, a túlzott csökkentés kedvezőtlen lehet. „Óvatosságra van szükség az eleve alacsony vérnyomású betegek kezelése során” – írták.

A vizsgálati alanyok közül 97-nek volt 70 Hgmm vagy még alacsonyabb a diasztolés tenziója, 225 főnek a diasztolés nyomása esett a normál határok közé, és 226 betegé magasnak bizonyult.

A SMART-MR tanulmány betegei valamennyien számos vizsgálattal igazoltan szív- és érbetegek voltak. Csak a koszorúérbetegek esetében észleltek szignifikáns összefüggést az kiindulási vérnyomás és a szubkortikális agyi atrófia között. Ugyanakkor az atrófia üteme lassúbbnak bizonyult, ha a vérnyomást a vizsgálat alatt magasabbnak találták.

A kutatók szerint az alacsony vérnyomás bizonyított szív-ér rendszeri betegségben „a korai vaszkuláris öregedés jele lehet”. A másik magyarázat, hogy az alacsony vérnyomás csökkent perctérfogatot és agyi véráramlást jelenthet, és ennek lehet szerepe az agyi atrófia gyorsulásában. Természetesen az is lehetséges, hogy éppen az agyi atrófia hatására csökken a diasztolés tenzió.