A dohányzás csökkenti a sugárterápia hatékonyságát
Az emlőkarcinóma miatt sugárkezelésben részesült dohányzó nőknek nagyobb esélyük van arra, hogy tüdőrák vagy szívelégtelenség következtében haljanak meg.
A Journal of Clinical Oncology-ben publikált tanulmány szerint a dohányzás nem csak 20-szorosára növeli annak kockázatát, hogy a beteg tüdőrákban haljon meg, és megnégyszerezi a kardiális eredetű halál valószínűségét, hanem a besugárzás sikerességét is mérsékelheti.
A sugárkezelés lényegesen csökkenti a mellrák kiújulásának esélyét, és mérsékelten csökkenti az emiatt bekövetkező halál kockázatát. Azonban a tüdő és a szív a besugárzási területre esik, így évtizedekkel a kezelés után tüdőrákot vagy szívbetegséget okozhat. Carolyn Taylor (Oxford University) és kollégái a sugárkezelés hosszútávú kockázatának megállapításhoz 2010 és 2015 között emlőkarcinómával kezelt beteg, valamint 40781 sugárkezelésen átesett nőbeteg adatait elemezték.
Számításaik szerint a tüdő sugárterhelése a kezelt oldalon 9,0 Gray (Gy), az ellenoldalon 2,4 Gy. Baloldali mellrák esetén a szív 5,2 Gy, jobboldali esetén 3,7 Gy sugárterhelést kap. Korábbi tanulmányok metaanalíziséből megállapították, hogy sugárkezelés után a tüdőrák halálozási rátája 2,10-szersére nő. Ez a kockázat minden újabb Gy-nél 11 százalékkal emelkedik. A kardiális eredetű elhalálozás kockázata 30 százalékkal, illetve Gy dózisonként 4 százalékkal nő.
Ez a relatív kockázat a dohányosokra és a nem dohányzókra egyformán érvényes. Mivel azonban a kezdeti kockázat a dohányzóknál magasabb, a sugárkezelés utáni károsodás abszolút mértéke fokozódik. Taylor ezt egy 50 éves nő példáján keresztül szemléltette, aki emlőkarcinóma miatt 5 Gy sugárkezelést kapott (ez a tipikus teljes-tüdő dózis). A tüdőrák kockázata ebben az esetben 55 százalékkal magasabb (5-ször 11%). Nemdohányzóként 0,5% annak esélye, hogy a 80. életévéig tüdőrák miatt hal meg. A sugárkezelés hatására ez 0,8 százalékra nő (abszolút növekedés 0,3%). Ugyanennél a nőnél dohányzóként a tüdőrák kockázati rátája a sugárkezelés hatására 9,4 százalékról 13,8 százalékra emelkedik. Ez a 4,4 százalékpontos különbség Taylor szerint nagyobb kockázatot jelent, mint amennyi hasznot hozhat a sugárkezelés. Azonban ha a beteg a sugárkezeléssel egy időben abbahagyja a dohányzást, ez a 4,4 százalékos eltérés 1,3 százalékra csökken.
Ehhez kapcsolódik még a kardiális eredetű halál kockázata. Sugárterápia nélkül, nemdohányzóként az 50 éves nő esetében 1,8% lenne a valószínűsége, hogy 80 éves koráig szívbetegségben haljon meg. Dohányosként 8,0%. A tanulmány szerint a 4 Gy sugárdózis (ez a tipikus teljes-szív dózis) 1,16-szorosára emeli a mortalitást. Eszerint a szívhalál kockázata nemdohányzóként 0,3 százalékkal, dohányosként 1,2 százalékkal lenne magasabb. A különbség alacsonyabb, mint a tüdőrák esetében, de ez is hozzájárul ahhoz, hogy a sugárterápia haszon-kockázat értéke a dohányzóknál negatív.
Az eredmények szerint a hosszútávú dohányzás abszolút kockázata túllépi a sugárkezelés hasznát, míg a legtöbb nem dohányzónál (illetve volt dohányos esetében) a terápia előnyei messze meghaladják a kockázatot. A dohányzás meghatározza a sugárkezelés nettó hatását a mortalitásra, a leszokás viszont jelentősen csökkenti a kezelés kockázatát. Taylor számításai alapján a dohányzó betegeknek előnyösebb lenne lemondani a sugárterápiáról. Még jobb lenne azonban, ha az érintettek a rákbetegséget megfelelő indoknak vennék ahhoz, hogy leszokjanak a dohányzásról. Amennyiben a kutatók számításai helytállóak, a leszokás után ezek a betegek is profitálhatnának a sugárkezelésből.
Forrás: aerzteblatt.de
