A dokozahexaénsav csökkenti a máj zsírtartalmát gyermekkori nem alkoholos zsírmáj esetén
A nem alkoholos eredetű zsírmáj a leggyakoribb gyermekkori májbetegség a nyugati civilizációkban. Kezelésének első lépése gyermekkorban az életmód változtatás. A második vonalban alkalmazható gyógyszeres terápiát megnehezíti, hogy igen kevés véletlen besorolásos, kontrollcsoportos vizsgálat zajlott gyermekek körében.
A hosszú láncú, többszörösen telítetlen n-3 (ω-3) zsírsavak (LCPUFA) hasznosak lehetnek az obezitás jellegzetes jegyeinek kontrollálásában. Az LCPUFA csökkenti a plazma triglicerid-koncentrációját, antiinflammatorikus és inzulinszenzitizáló hatással bír. Ezek a hatások érdekesek lehetnek a nem alkoholos zsírmáj (NAFLD) szempontjából is, amelynek patogenezisében az inzulinrezisztencia játszik központi szerepet, és a betegség progressziója során gyulladásos folyamatok is aktiválódnak a májban. Felnőttek körében véletlen besorolásos, kontrollcsoportos vizsgálatok igazolták az n-3 LCPUFA szupplementáció (eikozapentaénsav [EPA], dokozahexaénsav [DHA]) eredményességét a máj zsírtartalmának csökkentésében. Az itt bemutatott véletlen besorolásos, kontrollcsoportos vizsgálatot NAFLD-s gyermekeken végezték, hogy a DHA-szupplementáció hatását vizsgálják.
A vizsgálatban 60 gyermek vett részt, mindannyiuknál NAFLD-t diagnosztizáltak laboratóriumi vizsgálatok (perzisztáló, emelkedett ALT), ultrahang (diffúz hiperechogenitás) és májbiopszia alapján. Az ismert egyéb májbetegségek (virális hepatitisz, Wilson-kór, autoimmun hepatitisz, cöliákia, alfa-1-antitrpszin-hiány) mellett kizáró tényező volt (1) a máj zsírosodását okozó gyógyszerszedés, (2) parenterális táplálás, (3) a szénhidrát-metabolizmus zavaraival járó kórképek jelenléte, (4) korábbi halolajhasználat. A vizsgálat elsődleges kimeneteli végpontjának a máj ultrahanggal észlelt zsírtartalmának csökkenését tekintették 6 hónapos kezelés után. A 60 beteget három csoportba osztották: az első csoport (n=20) napi 500 mg DHA-t, a második csoport (n=20) napi 250 mg DHA-t, a harmadik csoport (n=20) placebót kapott. Fél évvel a terápia kezdete után vizsgálták a betegek máját ultrahanggal, orális glükóztolerancia tesztet végeztek, meghatározták az inzulinszenzitivitási indexet és a vér zsírsavkoncentrációját.
A compliance kiváló volt a vizsgálat során, mellékhatást nem észleltek. A vér DHA-koncentrációja növekedett: a 250 mg-ot kapó csoportban 0,65%-kal, az 500 mg DHA-szupplementációban részesülő csoportban 1,15%-kal. Az inzulinszenzitivitási index növekedése és a trigliceridszint csökkenése hasonló mértékű volt a két kezelt csoportban. Ugyanakkor az ALT és a testtömegindex érdemben nem változott a három csoportban. A máj zsírtartalma a kezelés hatására csökkent mindkét terápiás csoportban, míg a placebocsoportban nem észleltek változást. A 250 mg-os és az 500 mg-os dózis hatása között nem volt különbség.
Ez volt az első gyermekek körében elvégzett, randomizált, kontrollcsoportos vizsgálat, mely szerint a DHA-szupplementáció csökkenti a máj zsírtartalmát és javítja az inzulinszenzitivitási indexet NAFLD esetén. A tanulmányban a 250 mg-os dózis hasonlóan hatásosnak mutatkozott, mint az 500 mg-os.
Kísérletes modellekben az n-3 PUFA csökkentette a máj szteatózisát, gyulladását, és gátolta az n-6 PUFA-ból az eikozanoidok termelését. Továbbá a DHA-ban gazdag olajok a génexpresszió megváltoztatásával elhízott állatokban csökkentették a máj szteatózisát.
A DHA inzulinszenzitivitást javító hatása feltehetően az inzulinszenzitivitást, glükóztranszportot meghatározó gének upregulációján keresztül valósul meg. Ezek a hatások azonban nem általánosak, úgy tűnik, hogy csak az NAFLD-s betegeknél érvényesülnek.
Összefoglalva, a fenti vizsgálat alapján a NAFLD kezelésében a DHA kedvező hatásúnak mutatkozott. Felmerül a NAFLD terápiájának kiegészítése DHA-val, többirányú megközelítés részeként.
A referátum az alábbi közlemény alapján készült:
Nobili V, Bedogni G, Alisi A, et al. Docosahexaenoic acid supplementation decreases liver fat content in children with non-alcoholic fatty liver disease: double-blind randomised controlled clinical trial. Arch Dis Child 2011;96:350–353