A dolgozó anyák egészségesebbek, mint a főállású anyák
Újabb érvvel bővíthetik az előnyök listáját azok a nők, akik úgy vélik, hogy úgy teljes az életük, ha a gyermeknevelés mellett szakmai karriert is építenek, azaz a munkahelyen is helytállnak. Ez az érv: az egészség.
A University of Akron szociológusa, Adrianne Frech most közzétett vizsgálata szerint 40 éves korukban jobb egészségi állapotnak örvendenek a teljes munkaidőben dolgozó anyák, mint azok, akik otthon nevelik gyermekeiket, részmunkaidős állásuk van vagy korábban már dolgoztak, de újra és újra elveszítették munkahelyüket.
Frech és munkatársa, Sarah Damaske, a Penn State University kutatója 2540 anya sorsát kísérték figyelemmel 1978 és 1995 között. Azt állapították meg (a terhesség előtti foglalkoztatottság, etnikai hovatartozás, kognitív képességek, előzetesen fennálló egészségi állapot, gyermekszüléskor fennálló életkor stb. ismeretében), hogy a szakmai karrier kezdetén hozott döntések a későbbi életkorban is befolyásolják a nők egészségi állapotát: jobb testi és lelki egészségnek örvendenek azok az anyák, akik röviddel gyermekük születése után teljes munkaidőben visszamentek dolgozni – 40 éves koruk körül nagyobb a mobilitásuk, magasabb az energiaszintjük és ritkábban fordul elő körükben depresszió.
„A munka előnyös az egészségi állapot szempontjából mind testileg, mind lelkileg – emeli ki Frech. – A munka célt és önbecsülést ad a nőknek, és azzal az érzéssel ruházza fel őket, hogy maguk alakítják helyzetüket és autonómiával rendelkeznek. Van egy olyan pontja az életüknek, ahol valamiben szakértőnek számítanak és ezért még fizetséget is kapnak.”
Frech hangsúlyozza, hogy nem a főállású anyák és a dolgozó anyák közötti háborúhoz szándékoztak újabb töltényeket gyártani vizsgálatukkal, hanem azzal a céllal tették közzé eredményeiket, hogy az anyák egy olyan csoportjának vívjanak ki nagyobb figyelmet, mellyel eddig nem nagyon törődtek – ez pedig a tartósan munkanélküli anyák csoportja. Frech hangsúlyozza, hogy legfrissebb adataik szerint a tartósan munkanélküli státusz nemcsak anyagilag problémás, hanem ezek a nők 40 éves korukra egészségi állapotuk szempontjából is a legnagyobb hátrányba kerülnek. Ezek a nők időnként bekerülnek a munka világába, majd újra ki (sok esetben nem saját döntésük alapján), és csak azért jutnak időnként önbecsülést adó álláshoz, hogy aztán újra és újra szembesüljenek annak elveszítésével.
Frech szerint a teljes munkaidős állásnak millió előnye van a részmunkaidővel szemben: utóbbi kevesebb fizetést és kevesebb járulékos juttatást kínál, és általában bizonytalanabb is, mint a teljes munkaidős pozíció. A főállású anyáknak szembe kell nézniük az anyagi függés és a szociális izolálódás problémájával is. Tartós munkanélküliség esetén ehhez járul még a bizonytalanság keltette stressz is, ami nemcsak mentális, hanem testi jelekben is megmutatkozhat.
„A szakaszosan foglalkoztatott nőknek több korlátozó tényezővel kell megküzdeniük a munka terén, és ezek a hátrányok idővel összeadódnak – folytatja Frech. – Az első terhesség előtt hozott jó döntés később nagy valószínűséggel az egészségi állapotban is kamatozik majd. Ilyen jó döntés lehet, ha az első terhességet a házasságkötés vagy a szakképesítés utánra időzíti valaki, illetve nem vár sokat a szülés után azzal, hogy visszatérjen a munkahelyére.” Frech szerint nem reménytelen a helyzet; azt tanácsolja a fiatal nőknek, hogy szerezzenek képzettséget és építsenek némi karriert is az első gyermek vállalása előtt.
„Nem jó, ha a kritikus életesemények – mint amilyen például a házasság vagy a gyermekvállalás – miatt valaki kevesebbet fektet be a tanulásba vagy a munkába, mivel éppen a nők azok, akik hajlamosak ezeket feláldozni a család oltárán. Aki dolgozik, az egészségesebb. Ugyanez igaz arra az esetre is, ha a házasság válással végződik: stabil munkahelyi előzmények híján nehezebb állást találni. Azt tanácsolom, hogy a nők ne adják fel a munkát és a tanulást.”
