A férfi doktorok a koszorúér-betegséget férfibajnak vélik
A koszorúér-betegség és következményei a férfiakat súlyosabban érintik, mint a nőket, bár a nők körében is ez a halálozás vezető oka. Egy új vizsgálatban a férfi családorvosok a nőbetegek kockázatát nem vették olyan komolyan, mint a férfiakét, míg az orvosnők nem tettek ilyen különbséget.
A férfiak halála leggyakrabban kardiovaszkuláris betegség következménye, és átlagosan akár 7 évvel korábban következik be, mint a nőké. Nálunk is és az Egyesült Államokban is az iszkémiás szívbetegség okozta halálozás szempontjából az erősebb nem az esendőbb, de a nők veszélyeztetettsége sem elhanyagolható. A European Journal of Preventive Cardiology szakfolyóiratban megjelent tudományos dolgozat arra utal, hogy nemcsak a betegek között fordulnak elő nemek közti különbségek, hanem a háziorvosok véleményében is vannak lényeges eltérések attól függően, hogy milyen nemű doktor vizsgálta a pácienst.
Nőnemű francia háziorvos, Raphaelle Delpech és munkatársai írták a tanulmányt. A vizsgálat 52 háziorvos közreműködésével történt, a beteglétszám 2262 volt. A szerzők utalnak arra, hogy az utóbbi évtizedekben az egészségügyi statisztikák igazolták: a kardiovaszkuláris betegségek okozta mortalitás jelentősen csökkent, és a csökkenés mintegy 50%-a a mind hatásosabb prevenciónak köszönhető. Arra is fölhívják a figyelmet, hogy kardiovaszkuláris halálozás kifejezettebben csökkent a férfiaknál, mint a nőknél. Mint közismert, az első kóreseményt követően, a másodlagos prevenció során a férfiak hatásosabb ellátást kapnak, mint a nők. „Föltételezzük, hogy az elsődleges megelőzés is jobb a férfiaknál, mint a nőknél” – írják.
Az elsődleges prevenció azzal kezdődik, hogy fölmérjük a kockázati tényezőket. A vizsgálatban a háziorvosok kérdőívet töltöttek ki, melyen megadták korukat, nemüket és szakterületüket. A betegek beszámoltak többek között iskolai végzettségükről és biztosítási helyzetükről. A kórlapok tájékoztatást adtak a betegek koráról, neméről, anamnéziséről és kockázati tényezőiről (családi anamnézis, dohányzás, vérnyomás, vércukor, vérkoleszterin, testsúly, testmagasság).
A rizikófaktorokra a francia skála, illetve a SCORE (Systematic COronary Risk Evaluation) skála szerinti kockázatértékeléshez volt szükség. Az előbbi a kockázati tényezők alapján az enyhe, közepes és nagy kockázat kategóriáiba sorolja a kardiovaszkuláris rizikót. A SCORE a rizikófaktorok figyelembevételével a következő tíz évre adja meg a szív-ér rendszeri események bekövetkeztének valószínűségét.
A dohányzásra, vércukorra és koleszterinre vonatkozó adatok gyakran hiányoztak a nőbetegek kórlapjairól. Ezért a nőknél a férfiakhoz képest a francia skála szerinti értékelés 36%-kal, a SCORE skála szerinti értékelés 37%-kal gyakrabban hiúsult meg. A két nem tagjaira vonatkozó különbség attól is függött, hogy a páciens férfi vagy női orvos elé került. A férfi orvosok által vizsgált nőbetegek SCORE értékelése 44%-kal ritkábban készült el, míg a nőnemű orvos által vizsgáltaknál csak 28% volt a különbség.
Dr. Delpech úgy nyilatkozott, hogy a családorvos doktornők jobban követték az irányelveket, akár férfi volt a beteg, akár nő. „Föltételezzük, hogy a családorvosokat meglepik ezek az eredmények, de talán a jövőben jobban figyelnek majd arra, hogy egyforma alapossággal mérjék fel a női és férfi betegeik kardiovaszkuláris kockázatát. Ez újabb lépés lenne afelé, hogy a nők kardiovaszkuláris halálozása ugyanúgy csökkenjen, mint a férfiaké.”
