hirdetés

A gliasejtek és a fájdalom

A krónikus fájdalom kialakulásában döntő szerepük van a gliasejteknek, sőt a perifériás gyulladásos betegségnek tartott kórképek, így pl. a rheumatoid artritisz esetén is érintettek a központi idegrendszer sejtjei.

hirdetés

Az akut és a krónikus fájdalom kialakításában és fenntartásában közreműködő biológiai mechanizmusok teljesen eltérőek. Az akut fájdalom – nocicepció - során a perifériás neuronok aktiválódnak valamilyen káros inger révén, majd ingerületüket a szomato-szenzoros neuronokon keresztül juttatják el a központi idegrendszerbe. A központi idegrendszer fájdalomútvonalainak túlzott aktivitásával jellemezhető krónikus fájdalomban egy másfajta sejttípus érintett: a gliasejtek.

Mint Mark R. Hutchinson neuroimmunofarmakológus írja (Glia and Pain; The Scientist, 2018. január), az elmúlt 15 évben kiderült: az agyban a neuronoknál tízszer nagyobb számban megtalálható gliasejtek alapvető szerepet játszanak a neuronális plaszticitás biztosításában és a neurodegeneratív folyamatok elleni védekezésben, és bár maguk nem klasszikus immunsejtek, hasonló feladataik vannak a központi idegrendszerben, mint az immunsejteknek a perifériás immunrendszerben.

Korábban úgy gondoltuk, hogy a szinapszisok 2 idegsejt kapcsolódási pontjai, alkotóelemeik a pre- és posztszinaptikus neuronális terminálok. Mára azonban a kutatók felismerték, hogy az idegsejtek közötti kapcsolatok 90 százaléka még 1, 2 vagy akár 3 további sejttípust is tartalmaz. Így pl. jellemző, hogy a gliasejtek egyik típusa, az asztrocita (további glia-fenotípusok: mikroglia, oligodendrocita) nyúlványt bocsát a szinapszishoz, és szorosan monitorozza annak aktivitását. Ha az asztrocita azt érzékeli, hogy megnő az idegingerület átvivő anyagok (neurotranszmitterek) extracelluláris koncentrációja, akkor képes nagy mennyiségű molekulát felvenni, és kontroll alá helyezni a hiperaktív szinapszist. Krónikus fájdalom esetén azonban az asztrociták molekuláris transzportereinek szignifikáns mértékben csökken a száma.

A mikrogliasejtek is részt vesznek a szinapszisok felépítésében, érzékelik a különböző parakrin szignálokat (citokinek, kemokinek és trofikus faktorok), és saját mediátorok kibocsátásával a szinapszisok finomhangolását végzik. A mikrogliák proinflammatorikus citokinek kibocsátása révén azonban arra is képesek, hogy hiperaktiválják a szinapszisokat, továbbá a posztszinaptikus terminál receptortermelését is fokozhatják, így ez a sejttípus is közreműködik a fokozott neuroexcitábilitás kialakulásában, a fájdalom krónikussá válásában (Ru-Rong Ji és munkatársai: Pain regulation by non-neuronal cells and inflammation; Science).

Elegendő-e a kórosan működő gliasejtek által létrehozott hiperaktiváció a krónikus fájdalom stabilizálódásához? A választ Linda Watkins és Peter Grace adta meg egy új technológia kidolgozása révén (designer receptors exclusively activated by designer drugs; DREADDs). A kizárólagosan dizájner molekula által aktivált dizájner receptorokat virális vektor segítségével juttatták be a kísérleti állatok mikrogliasejtjeibe, majd a dizájner molekula hatására az állatokban olyan gyulladásos válasz keletkezett, ami sérülés nélkül krónikus fájdalmat eredményezett – azaz a gliasejtek képesek önállóan is krónikus fájdalmat okozni. Marco Loggia és munkatársai pedig integrált pozitronemissziós tomográfia és mágneses rezonancia képalkotás segítségével azt mutatták ki, hogy a talamikus gliasejtek aktivitása arányos a krónikus fájdalom erősségével emberekben is (Evidence for brain glial activation in chronic pain patients; Brain).

A gliasejtek krónikus fájdalomban betöltött szerepének megismerése megváltoztatja az opioidok használati módját is, mivel kiderült: az opioidok fokozzák a spinális gliasejtek aktivitását, növelik azok proinflammatorikus válaszát, azaz a krónikus fájdalom csökkentése helyett hiperalgéziát okoznak; a gliasejtek az opioidok toleranciát és dependenciát kiváltó hatásában is közreműködnek.

A gliasejtek és a krónikus fájdalom közötti kapcsolat felfedezésével a nagy gyógyszergyártók is érdeklődni kezdtek a gliasejtek iránt, hiszen a krónikus fájdalom több költséget jelent a társadalomnak, mint a rák, a szívbetegség és a diabétesz együttvéve, így próbálnak olyan szereket előállítani, amelyek direkt módon a gliasejteket veszik célba. Az eddigi próbálkozások azonban nem jártak sikerrel. A kudarc oka egyrészt az volt, hogy a kísérleti állatok (rágcsálók) mikrogliasejtjei eltérően reagáltak, mint a humán vizsgálati alanyokéi, másrészt az is nehezíti a kutatást, hogy egyelőre nem rendelkezünk objektív biomarkerrel, amivel számszerűsíteni lehetne a fájdalomélményt. A fájdalomfeldolgozás nemi különbségei is bonyolítják a gliát célbavevő analgetikum megtalálását: míg az egészséges férfiak és nők között nincs alapvető eltérés az akut fájdalom iránti érzékenységben, a nők a férfiaknál jóval fogékonyabbak a krónikus fájdalomra.

Változik elképzelésünk az olyan krónikus fájdalommal együttjáró gyulladásos kórképekkel kapcsolatban is, amiket eddig kizárólag perifériás folyamatoknak tulajdonítottunk: bebizonyosodott, hogy rheumatoid artritisz vagy oszteoartritisz esetén a központi idegrendszer gliasejtjei is érintettek. Ezekben a kórképekben a betegségmódosító szerek sikeresen blokkolják a perifériás manifesztációkat, azonban az eltúlzott és krónikus fájdalom a betegségprogresszió hiányában is fennmarad. Preklinikai vizsgálatok azonban már kimutatták, hogy ez a központi idegrendszerből eredő krónikus fájdalom a gliasejteket célbavevő terápiával kontrollálható.

Dr. K. A.
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 

blog

Egy 57 éves, frissen kezelni kezdett hypertoniás, dohányzó férfibetegnél korábban, hegymenetben jelentkezett már anginaszerű panasza, ami miatt kardiológushoz előjegyezték. Most favágás közben jelentkezett retrosternalis szorító-markoló fájdalom.

Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.

Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.

Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.