A gyermekkori onkológiai kezelés késői következményei
Nem elég meggyógyulni a rákból, a kezelések következményeit is túl kell élni. Ez különösen igaz a gyermekkorban daganatos megbetegedésen átesetteknél, akikben a kezelés jelentősen növeli a későbbi egyéb megbetegedések kockázatát.
Jól ismert, hogy a gyermekkori és serdülőkori daganatos betegségek kezelései késői mellékhatásokkal járnak. A JAMA Oncology-ben 2015. november 19.-én online megjelent két friss vizsgálat a következőkre koncentrált: a különféle daganatos betegségek kezelése után mennyire növekszik a későbbi hospitalizációk kockázata, valamint hogy alakul az oszteoszarkómát túlélők neurokognitív állapota.
Jelenleg az USA-ban kb. 9 millióra tehető a daganatos betegséget legalább 5 éve túlélők száma, és ez a szám egyre növekszik, ezért egyre nagyobb figyelem irányul a gyógyult betegek életminőségének megőrzésére. „A kezelések az utóbbi három évtizedben jelentősen változtak, és egyre több figyelmet kell fordítanunk a várható hosszú idejű mellékhatásokra is. Bár a daganatos gyermekeknél és fiatal felnőtteknél lehetőség szerint egyre kevésbé toxikus kezeléseket alkalmazunk, egyes betegek gyógyulása érdekében elengedhetetlen az erőteljes kezelés. Természetesen ennek ellenére továbbra is vannak esetek, ahol csak szerény a túlélés lehetősége.”- mondta az első szerző dr. Karen E. Effinger és Dr. Michael P. Link (Stanford University School of Medicine, California) Effinger doktornő a Medscape Medical News-nak.
Ha jobban meg fogjuk érteni a késői szövődményeket és mellékhatásokat, akkor korábban tudjuk majd észlelni és kezelni azokat, így enyhébb lesz a betegekre gyakorolt káros hatás. A cél az, hogy ezek a betegek későbbi éveik alatt is a lehető legjobb életminőségben éljenek. Azonban „sok, elsődleges ellátást végző családorvos sem ismeri a daganatok kezelésével járó késői következményeket, és nem tartja szükségesnek az utólagos szűréseket sem, ezért nekünk, onkológusoknak meg kell ismertetnünk a gyermekgyógyászokat és a belgyógyászokat a kezelések késői következményeivel és a szűrés fontosságával”.
A dán vizsgálatban Dr. Rugbjerg és Dr. Olsen (Danish Cancer Society Research Center, Koppenhága) kimutatták, hogy a gyermek- vagy serdülőkori daganatellenes kezelések után nő a hospitalizációk kockázata. Az elemzésbe 33 555 fiatal (15-39 éves), a daganatos betegséget 5 évvel túlélő személyt vontak be, kontrolként 228 447, azonos korú és nemű személy adatait vizsgálták. A daganatos betegeket 14, a kontrollokat 18 éven át követték. A daganatos betegek körében 53 032 kórházi felvétel történt különféle betegségek miatt, míg a kontrollok ami 38%-os emelkedést jelent (RR: 1,38) a kontroll csoporthoz képest, a magasabb kockázat a betegek egész élete során megmaradt, és a férfiak kockázata ezen belül is magasabb volt a nőkéhez képest. A kórházi felvételek leginkább a vérképzőszervek betegségei, a fertőző és parazitás betegségek, és (második) daganatok miatt történtek. Legmagasabb kockázattal a leukémiások (RR 2,21), az agydaganatosok (RR 1,93) és a Hodgkin-kórosok (1,87) rendelkeztek, de a hererák, pajzsmirigyrák, emlőrák, méhnyakrák, petefészekrák és melanoma miatt kezelteknél is magasabb volt. Egy új primér daganat keletkezésének 1,6-szoros volt az esélye. A Hodgkin-kórt túlélőknél volt a legmagasabb a második daganat esélye: RR 3,7.
A második, amerikai vizsgálatban Dr. Kevin R. Krull (St. Jude Children’s Research Hospital, Memphis, Tennessee) és munkatársai 80 gyermekkori oszteoszarkómát túlélő beteg neurokognitív elváltozásait tanulmányozták. A vizsgált betegek átlagos életkora 38,9 év volt, és átlagosan 24,7 évvel korábban kezelték őket. A kontroll személyekhez képest a túlélőknél gyengébb volt az olvasási készség (p=0,01), a romlott a hosszantartó figyelem (p=0,002), gyengébb volt a rövididejű emlékezet (P=0,01), lassúbb volt a motoros működés sebessége (p<0,001) és gyengébb volt a kognitív gördülékenység (p=0,006). A neurokognitív zavarok miatt a túlélők képzettsége és teljes foglalkoztatottsága alacsonyabb, következményesen a jövedelme is alacsonyabb volt. A túlélők ezen kívül több memóriaproblémával küszködtek, mind a kontrollokhoz (p<0,001) mind az amerikai normákhoz képest (p=0,004).
Az akut lymphoblastos leukémiában (ALL) (is) használt nagydózisú methotrexát (MTX) neurotoxikus hatásai jól ismertek. Az elváltozások megjelennek a túlélőknél, emiatt a Children’s Oncology Group javasolja minden methotrexát terápián átesett gyermek és serdülő rendszeres neurokognitív ellenőrzését. Dr. Krull és mtsai az oszteoszarkóma túlélők neurokognitív funkcióit tanulmányozta, mert esetükben az alkalmazott methotrexát kezelés kumulatív dózisai négyszer-ötször meghaladják az ALL-ben használt dózisokat. Annál a 68 betegnél, akiknél rendelkezésre álltak az MTX farmakokinetikai adatai is, nem volt kimutatható összefüggés az MTX maximális plazmakoncentrációja, clearance-e, kumulatív expozíciója és a kognitív elváltozások között.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
