A hallás az utolsó pillanatig működik
A Scientific Reports tanulmánya szerint a hallás még öntudatlan haldoklók esetében is működhet az egészségesekéhez hasonlóan, míg tanulmányok százai hívják fel a figyelmet arra, hogy a halálról való gondolkodás előítéletesebbé teheti az embert.
Míg az öntudat halványul az élet utolsó óráiban, az agy egyes esetekben ugyanúgy bánik a hanggal, mint a fiatal, egészséges kontrollszemélyekben, írják a Nature társlapjában megjelent tanulmányukban Elizabeth Blundon és munkatársai. Az „Electrophysiological evidence of preserved hearing at the end of life” című írásban a vancouveri kutatók hozzáteszik: eredményeik azt sugallják, hogy a válaszképtelen haldokló fülébe suttogott szeretetteli szavakkal segíthetünk a távozónak.
Vizsgálatukban a kutatók EEG-vel monitorozták 8 haldokló rákbeteg és 17 egészséges kontrollszemély agyi válaszát visszatérő mintázatba ékelt meglepő hangokra, és értékelték azokat a jeleket (úgynevezett MMN, P3a és P3b szignálok), amelyek korábbi vizsgálatok alapján a rendellenes hangokra adott tudattalan (MMN, P3a) és tudatos (P3b) választ jelzik. A kutatók azt is hozzáteszik, hogy ilyen vizsgálatot haldoklókkal korábban sosem végeztek, a módszert eddig csak kómában lévő betegeknél alkalmazták.
A természetes halál előtti utolsó órákban sok haldokló viselkedésében már nem reagál a környezetből érkező jelekre, azonban sokan úgy vélik, hogy egyes haldoklók tudatában vannak a hangoknak és az érintéseknek. Ezt a hitet támasztják alá a halálközeli élményekről szóló beszámolók is, amelyek gyakori eleme a szokatlan zajokról történő beszámoló. A halálközeli élményekről szóló beszámolókat azonban nehéz értelmezni, már csak azért is, mert ritkák: a szívmegállást túlélők 6–12%-ában fordulnak elő ilyen élmények, és a kognitív idegtudomány egyelőre keveset tud a jelenség hátterében álló folyamatokról.
A szerzők kifejtik: lehetséges, hogy a haldokló agy fenntartja a tudatosságot, mivel az agy a test többi részével ellentétben, meglehetősen toleráns az ischaemiával szemben (haláluk előtt agyhalottnak nyilvánított emberek boncolásakor az agykéreg csak 60%-uk esetében mutatta közepes-súlyos ischaemia jeleit, míg a thalamus csak 30%-ban). Ráadásul, a rákbeteg haldoklóknál gyakran alkalmazott opioid fájdalomcsillapítás csökkenti a külső ingerekre adott viselkedéses választ, míg a tudatosságot nem feltétlenül befolyásolja. Fontosak azok az állatkísérletes eredmények is, miszerint a szívmegállást követő 30 másodpercben fokozódik a kortikális szinkron gamma oszcilláció, márpedig ezt emberekben a tudatos kognitív tevékenységhez kötik.
A tudatosság megállapításának standard neurológiai módszere: a fizikai stimuláció által kiváltott agyi aktivitás indirekt értékelése és a verbális utasításra adott viselkedéses válasz megfigyelése meglehetősen pontatlan: 43%-ban eredményez téves diagnózist. Napjainkban az agyi képalkotó vizsgálatok elterjedésével közvetlenebb módon értékelhetjük az agyi funkciót, így fMRI-vel a viselkedéses választ nem adó traumás agysérülteknél mutatták ki tudatosság jeleit. Az EEG MMN és P3a szignálja elismert módon a szabálytalan hangokra adott tudatelőttes válasz jele, míg a P3b szignál az irreguláris hanginger tudatos feldolgozását, a kontextus felismerését és az észlelt hangingerrel kapcsolatos munkamemória-folyamatokat jelzi. Bár hosszabb válaszidővel mint a kontrollok esetében, a vizsgált 8 haldokló közül 4 esetében jelentek meg a P3b szignálok.
Nyilatkozatukban a kutatók elmondják: bár a haldoklók agya reagál az auditoros ingerlésre, nem tudhatjuk bizonyosan, hogy azonosítják-e a hangokat vagy értik-e a beszédet, azonban az eredmény alátámasztja a hospice ápolók és orvosok megfigyelését, miszerint a szeretett személyek hangja segít a haldoklónak, ezért fontos, hogy a rokonok el tudjanak búcsúzni és kifejezzék szeretetüket.
A The Conversation egy cikke alapján hozzátehetjük: azok, akik olvassák ezt a halállal foglalkozó beszámolót, számítsanak arra, hogy a közeljövőben előítéletesebbek lesznek. Az elmúlt 25 évben ugyanis több mint 200 klinikai-pszichológiai vizsgálat igazolta, hogy a halálról való gondolkodás – összehasonlítva banális vagy egyéb szorongáskeltő témákkal – előítéletesebbé teszi az embereket, így pl. kíméletlenebbé tesz a prostituáltakkal, toleránsabbá a rasszistákkal szemben, kevésbé hajlamossá tesz külföldi árúk megvásárlására, és még a liberálisok is kevésbé támogatók lesznek az LGBT-jogokkal kapcsolatban. Azokban a vizsgálatokban, amelyekben a saját halált kellett elképzelni, a válaszadók a későbbiekben több gyereket akartak, mint korábban, sokkal inkább magukról akarták elnevezni gyermekeiket és még a vallástalanok is hajlamosabbak voltak istenben vagy a halál utáni létezésben hinni. A szerzők hozzáteszik: a halálról gondolkodást követő előítéletesség-fokozódás jobban kimutatható egyesült államokbeliekkel, illetve egyetemistákkal folytatott kísérletekben.
