A hármas trombocita aggregáció gátlás szekunder stroke prevencióban
A hármas trombocita aggregáció gátló terápiától nem várható előny szekunder stroke prevencióban, a vérzés kockázata viszont nő.
A TARDIS vizsgálat eredményei szerint az aszpirin, klopidogrel és a dipiridamol együttes alkalmazása nem jár semmilyen terápiás előnnyel, nem véd a következő stroke-tól vagy tranziens iszkémiás attacktól (TIA), sőt a vérzéses szövődmények kockázatát jelentősen növeli.
A 90 napos követés során az agyi vaszkuláris történések ugyanolyan eséllyel és súlyossággal alakulnak ki hármas aggregáció gátlás mellett, mint kettős (aszpirin + dipiridamol) vagy egy szerrel (klopidogrel) folytatott TAG terápia esetén. Az összefüggés a súlyos vagy fatális kimenetelű stroke-ra is igaz. Egyedül az enyhe (3 alatti NIHSS pontszámú) agyi történések vonatkozásában várható előny a kezeléstől. A vérzéses szövődmények kialakulási esélye ehhez képest jelentősen emelkedett: a 90 napos követés során a súlyos vérzés megjelenésének esélyhányadosa 2,49 volt. A haszon-kockázat arány minden esetben még a legnagyobb jóindulattal is csak semleges kategóriába volt sorolható.
„Ezek az eredmények nagyon egyértelműek.” - nyilatkozta Mark Alberts, az Amerikai Stroke Társaság szóvivője. „Minél több trombocita aggregáció gátlót ad az ember valakinek, annál nagyobb a vérzés kockázata. Nem csak az agyvérzésé, hanem bármilyené, beleértve a nagyon gyakori tápcsatornai vérzéseket is.”
„Ragaszkodjunk az ajánláshoz. Ami ebben a vizsgálatban előnyösnek számít, az a klinikumban nüansz. Az igazság valahol az egy és két aggregáció gátló között van, a kettőhöz közelebb.” - kongresszuson Philiph Bath, a notthingami egyetem munkatársa, az angol szakmai ajánlás egyik kidolgozója.így kommentálta az eredményeket a nemzetközi stroke kongresszuson: „Ragaszkodjunk az ajánláshoz. Az elgondolás szerint a hármas kombináció hatékonyabb az aszpirin + dipiridamol kombinációval és a klopidogrellel szemben is, de ez nem igazolódott. Ugyanakkor érdemes szem előtt tartani, hogy a klopidogrel az említett kettős kombinációnál jobb, hatékonyabb.”
Alberts a mondatokra így reflektált: „nagy általánosságban egyetértünk ezzel. Ragaszkodunk mi is az ajánlásokhoz, habár az USA-ban a kettős TAG terápia nem terjedt el igazán.”
Az angol eljárásrend éppen a TARDIS vizsgálattal párhuzamosan változott. Mióta a klopidogrel generikus formában is elérhető, az ajánlás első vonalban azt preferálja. Utána következik az aszpirin + dipiridamol kombináció, míg az aszpirin egyedüli alkalmazása a harmadik vonalba került. (USA-ban a kettős TAG terápia soha nem terjedt el igazán.)
A TARDIS volt az első olyan prospektív vizsgálat, mely a vaszkuláris prevenciót vizsgálta jól meghatározott végpontokkal. A vizsgálat során a neurológusokat arra kérték, hogy az általuk alkalmazott, az ajánlásnak megfelelő terápiás döntéssel szemben próbálják ki a hármas aggregációgátlást. A nemzetközi, multicentrikus, bármely intézmény számára elérhető vizsgálat tehát nem volt teljesen randomizált, mivel a klinikusok mozgásteret kaptak a gyógyszerek választásában. A vizsgálatba végül 3069 főt vontak be a tervezett 4000 helyett, köszönhetően a gyors lebonyolításnak. Szigorú beválogatási kritériumaiban többek között szerepelt a betöltött 50 éves életkor, a tünetek kialakulásához képesti legalább 48 órás időablak. Bár az adatok feldolgozása még nem 100%-os, nem valószínű, hogy az ismertetett eredmények alapjaiban változzanak.
Forrás: Medpage Today