A hidrolizált tápszer nem előzi meg az 1-es típusú diabéteszt
Egy nagy nemzetközi vizsgálat szerint a cukorbetegségre hajlamos csecsemőknél a várttal ellentétben speciális tápszer adása mellett – csakúgy, mint a tehéntejjel történő tápláláskor – is termelődnek autoantitestek a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjeivel szemben.
Korábbi kutatások felvetették, hogy a komplex tejfehérjéket nem tartalmazó tápszerek megakadályozhatják az autoaintitestek keletkezését, ezáltal szerepük lehet az 1-es típusú cukorbetegség prevenciójában. Bár a Pittsburgh Egyetem gyermekkórházának kutatói azt remélték, hogy speciális tápszer adásával meg tudják előzni az 1-es típusú cukorbetegség kialakulását, a JAMA című lapban megjelent cikkükben megjegyzik, hogy megfigyeléseik nem jelentik szükségképpen azt, hogy az adott gyermekeknél biztosan nem jelentkezik a betegség.
Szintén számos adat igazolja, hogy az összetett idegen fehérjékkel − mint amilyen például a tehéntej is − való korai találkozás fokozza az 1-es típusú diabétesz kifejlődésének esélyét a betegségre hajlamos személyeknél. A hidrolizált tápszerek azonban csak hasított formában tartalmazzák ezeket a proteineket, a teljes fehérje nem található meg bennük.
A fentiek ismeretében a szerzők azt vizsgálták, hogy az ilyen tápszerekkel táplált csecsemőknél csökken-e a kisgyermekkori diabéteszben fontos szerepet játszó autoantitestek termelődése. Az 1-es típusú cukorbetegség lényege, hogy a saját immunrendszer megtámadja a hasnyálmirigy inzulintermelő béta-sejtjeit. Az Egyesült Államok preventív szolgálatának (CDC, Centers for Disease Control and Prevention) adatai szerint az Egyesült Államokban évente több mint 13 ezer fiatal személynél diagnosztizálnak 1-es típusú diabéteszt.
A hidrolizált csecsemőtápszert 2002 és 2007 között 15 ország 78 intézményében tesztelték. A Trial to Reduce IDDM in the Genetically at Risk (TRIGR) vizsgálatban véletlen besorolás alapján 1078, nagy kockázatú csecsemőt hidrolizált tápszerrel, 1081, ugyancsak nagy kockázatú csecsemőt hagyományos tápszerrel táplálták. Utóbbi készítmény 80 százalékban tehéntejfehérjét, 20 százalékban hidrolizált kazein proteint tartalmaz. A kétféle tápszer ízre és szagra annyira hasonló egymáshoz, hogy sem a szülők, sem a vizsgálók nem tudtak különbséget tenni közöttük. Minden csecsemő szülője szabadon dönthetett arról, hogy szoptatja-e gyermekét, illetve mikor kíván áttérni a tápszeres táplálásra.
Vérmintát vettek a megszületéskor a köldökzsinórvérből, majd 3, 6, 9, 12, 18 és 24 hónapos korban, melyből meghatározták az antitestek szintjét. Ezt követően a gyermekek 10 éves koráig évente került sor vizsgálatra.
Az eredmények azt jelzik, hogy átlagosan 7 éves utánkövetés során nem volt különbség az ellenanyag szintjében a két csoport között. A megfigyeléseket kommentálva a vizsgálatot vezető Dorothy Becker, a pittsburgh-i kórház gyermekgyógyász professzora ezt mondja: „A csecsemő által fogyasztott tápszer típusa tehát nem befolyásolja a hasnyálmirigyben kialakuló gyulladásos folyamatokat, de a vizsgálat semmit nem árult el számunkra arról, miért alakul ki a cukorbetegség. Állatkísérletekben a kísérleti tápszerrel etetett egerekben a gyulladásos markerek voltak kimutathatók, a cukorbetegség kialakulása csaknem teljesen megakadályozható volt. Ugyanezzel a tápszerrel táplált gyermekeknél azonban nem ez történt.”
Azt is hozzáteszi, hogy vizsgálatuk 2017 februárjában zárul majd le, amikor a részt vevő gyermekek már legalább 10 évesek lesznek, így „elegendő bizonyíték lesz annak kimondására, hogy a kísérleti tápszer alkalmas-e az 1-es típusú cukorbetegség prevenciójára”.
