A kardiovaszkuláris kockázat felmérése a szexuális funkciókkal kezdődik

Az 55 éves kor előtt jelentkező erektilis diszfunkció (ED) a későbbi kardiális morbiditás és mortalitás, a kardiovaszkuláris kockázat fontos előrejelzője. Egyes betegeknél akár 2−5 év is eltelhet az ED kezdete és a kardiovaszkuláris esemény bekövetkezte között.

„Az erektilis diszfunkcióval orvoshoz forduló férfiaknál minden esetben az átlagosnál lényegesen nagyobb szív- és érrendszeri veszélyeztetettséget kell feltételezni mindaddig, míg a későbbi vizsgálatok ennek ellenkezőjét nem igazolják – mondja dr. Nehra. – Az ED gyakran néma, tünetmentes szív- és érrendszeri betegséghez társul, ezért ilyenkor még mód van a kardiovaszkuláris kockázat csökkentésére.”

A szakértői testület azt javasolja, hogy ED eseteiben minden 30 év feletti férfi essen át alapos nem invazív kardivaszkuláris kivizsgáláson. Tekintettel arra, hogy a testület minden ED-ben szenvedő, 30 évesnél idősebb férfit a szív- és érrendszeri betegségek (CVD, cardiovascular disease) szempontjából nagy kockázatúnak tekint, ilyen esetekben részletes nem invazív, illetve szükség esetén akár invazív diagnosztikai vizsgálatokat tart szükségesnek. Azt találták ugyanis, hogy ED meglétekor kétszer akkora a CVD előfordulásának esélye, mint az ED-ben nem szenvedő férfiak csoportjában, és az ED ezen belül is a fiatalabb férfiak körében jelzi a legnagyobb kockázatot.

Bár nem született még teljes egyetértés e téren, de konszenzuson alapuló irányelvek a tesztoszterinszint meghatározását is javasolják olyan férfiaknál, akiknél organikus ED diagnózisát állítják fel, mivel a közelmúltban egyre több olyan vizsgálati adat látott napvillágot, melyek szerint az alacsony tesztoszteronszint összefüggésben áll az ED és CVD előfordulásával, illetve a kardiovaszkuláris mortalitással.

„Szükség van a tesztoszteronszintek rutinszerű mérésére. Alacsony tesztoszteronszint mellett megnövekszik mind a bármely okból, mind pedig a kardiovaszkuláris kórállapottal összefüggésben bekövetkező halálozás valószínűsége” – figyelmeztet dr. Nehra.

A fentiek mellett más ajánlások is megfogalmazódtak az ED és CVD kivédésére egy 2010-ben tartott kongresszuson, melynek témája a kardiometabolikus kockázat és a szexuális egészség kapcsolata volt – számol be róla a Mayo Clinic Proceedings ez évi augusztusi száma. A Princeton III Meeting célja olyan stratégiák kidolgozása volt, melyekkel a kardiovaszkuláris betegségben szenvedő férfiak is optimális szexuális funkciókat biztosíthatnak maguknak és megőrizhetik kardiovaszkuláris állapotukat. A konferencia a 2000-ben és 2005-ben megrendezett első és második találkozó tapasztalatait aktualizálta. A találkozó résztvevői elsősorban azzal a kérdéssel foglalkoztak, hogy a vaszkuláris eredetű erektilis diszfunkciónak milyen prediktív értéke lehet a férfiak kardiovaszkuláris kockázata szempontjából bármely életkorban. A szakértői testület kibővítette az American College of Cardiology (ACC)/American Heart Association (AHA) 2010-ben a tünetmentes felnőttek kardiovaszkuláris kockázatának felmérésével kapcsolatban nyilvánosságra hozott irányelveit, melyek nem tértek ki az erektilis diszfunkcióban szenvedő férfiak csoportjára. Még az olyan hosszú távú obszervációs vizsgálatok is kevés adatot szolgáltattak a 40 évesnél fiatalabb férfiakra vonatkozóan, mint amilyen például a jól ismert Framingham Heart Study volt.

„A szakértők egy ideje vizsgálják az ED és a kardiovaszkuláris betegségek közötti lehetséges összefüggéseket – emeli ki dr. Nehra. − A kapcsolat tisztázására irányuló vizsgálatok legfrissebb adatai egyre nyilvánvalóbbá teszik, hogy összefüggés van a két tényező között.”

Mind több tudományos bizonyíték szól amellett, hogy az ED a CVD kiemelt prekurzora a 40 évesnél fiatalabb férfiak körében. Az egyik vizsgálatban azt találták, hogy az ED-ben szenvedő 40−49 éves férfiak csoportjában 50-szer akkora az újonnan fellépő coronaria-betegség incidenciája, mint ED nélkül.

A bizonyítékok birtokában a szakértői testület azt ajánlja, hogy a kardiovaszkuláris kivizsgálásnak képezze részét a vérből és a vizeletből meghatározható fontos kockázati indikátorok felmérése, a beteg személyes és családi kórelőzményének adatai, valamint az életmódbeli tényezők áttekintése. Egy ilyen elemzés segíthet a betegek kardiovaszkuláris kockázat szerinti besorolásában és iránymutatással szolgálhat a kivizsgálás és kezelés következő lépésének megtervezéséhez. „Ez azt jelenti, hogy az ED kezelését végző orvosnak alapvető szerepe lehet a nyomonkövetésben, illetve a kardiovaszkuláris kockázatcsökkentés megkezdésében a pillanatnyilag még tünetmentes személyeknél is” – hangsúlyozza dr. Nehra.

Az új irányelvek a testedzés lehetőségét is kiemelik még az ED terápiájának megindítása előtt, melynek célja annak biztosítása, hogy a kardiovaszkuláris egészségi állapot minden férfi esetében képes legyen megfelelni a szexuális aktivitás által támasztott élettani igénybevételnek. Ez különösen azok esetében lényeges, akikről korábban már bebizonyosodott, hogy az átlagosnál veszélyeztetettebbek a CVD szempontjából.

A szakértői testület multidiszciplináris megközelítést sürget a szexuális diszfunkcióban szenvedő, kardiovaszkuláris kockázattal sújtott betegek ellátásában, melybe általános belgyógyászt és urológust éppúgy be kell vonni, mint endokrinológust és kardiológust. A tudományos bizonyítékok amellett szólnak, hogy az átfogó szemlélettel megvalósított kardiovaszkuláris kockázatcsökkentés javítja az érrendszer általános állapotát és ezen keresztül a szexuális teljesítőképességet is.

A Princeton III szakértői testület ezen túlmenően nyomatékosan arra ösztönzi az orvosokat, hogy CVD szempontjából veszélyeztetett, 30 évesnél idősebb betegeik esetében mindig kérdezzenek rá az ED tüneteire. „Az ED felismerése – különösen a 60 év alatti férfiaknál – fontos lépés a CVD korai felismerése és nem kívánt hatásainak kivédése felé” – vonják le a végkövetkeztetést a szekértői testület tagjai.