A kórosan túlsúlyosak korán halnak
Az elhízás diabetesre, szív- és keringési betegségekre, stroke-ra, néhány rosszindulatú daganatos megbetegedésre hajlamosít, ezért az elhízottak korábban is halnak meg. Az extrém módon túlsúlyos egyének halálozási kockázata a dohányosokéval azonos.
A világ számos országában egyre növekszik a kövérek aránya. A Global Burden of Disease Study 2013-as adatai szerint a felnőttek több mint egyharmada túlsúlyos, vagy egyenesen kövér. Obesnek akkor nevezünk valakit, ha a testtömeg indexe (BMI-je) 30 kg/m² fölött van. például ha egy 183 cm magas ember több mint 100 kilogrammot nyom. A 18,5 és 24,9 kg/m² BMI-vel rendelkező, azaz egészséges testtömegű személyekhez képest a túlsúlyos (BMI 25,0 és 29,9 kg/m² között), vagy pláne az obes személyek jóval hajlamosabbak diabetesre, szív- és keringési betegségekre, stroke-ra, néhány rosszindulatú daganatos megbetegedésre, ezért korábban is halnak meg. Mivel az elhízás oka, hogy naponta több kalóriát eszünk és iszunk meg, mint amennyit tevékenységeink során elfogyasztunk, a megelőzés legegyszerűbb formája, ha diétás megszorításokat teszünk, és fokozzuk fizikai aktivitásunkat.
„Class III obes”-nek, extrémen kövérnek, vagy kórosan elhízottnak nevezzük azokat a személyeket, akiknél a testtömeg index meghaladja a 40 kg/m² értéket. A jelenség a jóléti társadalmakban egyre gyakoribb, például az Amerikai Egyesült Államokban már a felnőtt lakosság 6%-a (100-ból 16-17 ember) nevezhető kórosan elhízottnak. Azt is tudni kell, hogy az USA lakosságának ez a kórosan elhízott 6%-ára fordítódik az összes egészségügyi kiadás 20%-a, tehát egy kórosan kövér személy aránytalanul sokba kerül a társadalomnak. Mivel a jelenség az utóbbi évek sajátja (az 1980-as évek közepe óta csaknem a tízszeresére nőtt a kórosan elhízottak aránya), egyelőre nem tudunk túl sokat a kóros elhízás miatti halálozás alakulásáról. Ezért, mielőtt megkíséreljük megelőzni és gyógyítani a III. osztályú elhízást, mielőtt felmérnénk az egyre szaporodó kóros elhízással járó (többlet) egészségügyi kiadásokat, meg kell értenünk és fel kell mérnünk a kórképpel járó egészségügyi kockázatokat. Szerzők ebből a célból 20 olyan, különböző fölrajzi területről (USA, Svédország, Ausztrália) származó kohorsz vizsgálat adatait elemezték, ahol a résztvevők 18 és 85 év között voltak, és a követés a feldolgozáshoz megfelelően hosszú volt. A végső mintában 9 564 kórosan elhízott (BMI: 40,0-59,9 kg/m²) személy szerepelt (1 575 férfi és 7 989 nő). Az elhízott betegek adatait 304 011 normál, egészséges testtömeg-indexű (BMI: 18,5-24,9 kg/m²) egyén adataival vetették egybe (utóbbi kontroll csoportban 75 680 férfi és 228 331 nő szerepelt). A normál testsúlyú kontroll csoportban összesen 17 047 haláleset történt, a 9 564 kórosan elhízott személyből viszont a megfigyelési idő alatt 1 036-an haltak meg. A résztvevőket a kiindulási kérdőív kitöltésének idejétől halálukig, vagy adminisztratív kiesésükig követték. A dohányosokat, a kiinduláskor is már krónikus betegségben szenvedőket (szívbetegség, rák, stroke, emphysema, stb.) adatait nem vették be a vizsgálatba. Az elhalálozások valódi okát a halotti jegyzőkönyvekből, a betegségek nemzetközi kódolása alapján igen körültekintően állapították meg (a Surveillance, Epidemiology, and End Results Program, az International Classification of Diseases, és a 2002 National Vital Statistics Report of the US Centers of Disease Control and Prevention segítségével).
Az adatokat a nemekhez és az életkorhoz igazították, és kiszámították a kóros elhízás okozta halálozási arányt is, melyet 100 000 fő/év halálozásban fejeztek ki. A III. osztályú elhízásban szenvedő 9 564 személy mortalitási aránya férfiak esetén 856,0, míg nők esetén 663,0 volt. A 304 011 normál testtömegű kontroll személynél a halálozási ráta férfiaknál 346,7, nőknél 280,5-nek adódott. A kórosan elhízottak jóval magasabb halálozási arányában elsősorban a szívbetegség játszott szerepet (a halálozási arányban mutatkozó különbség férfiaknál 238,9 és nőknél 132,8), majd a rákos megbetegedés következett (halálozási arány különbsége férfiaknál 36,7, nőknél 62,3), és nem utolsó sorban a diabetes volt a halálozási többlet oka (halálozási arány különbsége férfiaknál 51,2, nőknél 29,2). A kórosan elhízott személyek testtömegének emelkedésével párhuzamosan emelkedett az összes halálozás, és a különféle okokból bekövetkezett halálozás is (szívhalál, rák, diabetes, nephritis, nephrosis, krónikus légzőszervi megbetegedés, influenza/pneumonia). A testtömeg növekedése és az élettartam becsült megrövidülése egyértelműen összefüggött: 40-44,9 kg/m² BMI között az élettartam 6,5 évvel (95%CI 5,7-7,3), 45-49,9 kg/m² BMI esetén 8,9 évvel (95%CI 7,4-10,4), 50-54,9 kg/m² BMI esetén 9,8 évvel (95%CI 7,4-12,2), és végül 55 és 59,9 kg/m² közötti BMI esetén 13,7 évvel (95%CI 10,5-16,9) megrövidült, ami nagyjából a dohányzás által okozott élettartam megrövidülésnek felel meg.
Ha a kóros elhízás egyes társadalmakban ilyen ütemben nő, a(z elhízottak) korai halálozás(ának) növekedésével, és megnövekedett egészségügyi költségekkel kell számolni. A negatív eredmények kiemelik az elhízás elleni küzdelem fontosságát.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
