A naloxon növeli a szívmegállás túlélését
A sürgősségi ellátás során a kórházon kívüli szívmegállásban beadott naloxon növelte a spontán keringés visszatérésének és a kórházi elbocsátásig tartó túlélésnek az arányát.
David G. Dillon és munkatársai (Department of Emergency Medicine, University of California, Davis, Kaliforniai) a JAMA Network Open című szaklapban 2024. augusztus 20-án online megjelent tanulmányukban Észak-Kalifornia három megyéjében 2015 és 2023 között az EMS klinikusai által kezelt 8195 felnőtt OHCA-s felnőtt kohorszának adatait elemezték retrospektív módon.
Az elsődleges kimenetel a kórházi elbocsátásig tartó túlélés volt, a másodlagos végpont pedig a tartós spontán keringés visszatérés (ROSC), amelyet úgy határoztak meg, hogy a pulzus legalább 20 percig vagy a sürgősségi ellátás (EMS) végén észlelhető volt.
Kovariánsként figyelembe vették az életkort, a nemet, a kezdeti szívritmust, a társbetegségeket, azt, hogy a leállást látták-e, és hogy a leállás oka a kezelő mentőorvosok által meghatározottak szerint gyógyszerrel kapcsolatos volt-e.
A betegek 14,2%-ának adtak naloxont. A naloxon beadása 15,2%-os és 11,8%-os abszolút növekedést eredményezett a ROSC arányában, valamint 6,2%-os és 3,9%-os növekedést a kórházi elbocsátásig tartó túlélés arányában.
A naloxon beadása a kórházi elbocsátásig tartó túlélés megnövekedett arányával járt együtt mind a feltételezett gyógyszerrel összefüggő OHCA (esélyhányados [OR], 2,48; 95% CI, 1,34-4,58), mind a nem gyógyszerrel összefüggő OHCA (OR, 1,35; 95% CI, 1,04-1,77) csoportokban.
„A sürgősségi ellátás által beadott naloxon klinikailag szignifikáns javulással járt a ROSC és a kórházi elbocsátásig tartó túlélés tekintetében. További munkára van szükség a naloxon és az OHCA kimenetele közötti kapcsolat vizsgálatához, beleértve a naloxonnal mint a szívmegállás ellátásának lehetséges összetevőjével kapcsolatos prospektív beavatkozási tanulmányokat” - írták a szerzők.
A vizsgálat megfigyeléses jellege miatt előfordulhatott torzítás, és nem volt lehetséges az összes zavaró tényező teljes körű kiigazítása. A szelekciós torzítás befolyásolhatta az eredményeket, mivel az sürgősségi ellátás során nagyobb valószínűséggel adtak naloxont a gyógyszerrel összefüggő OHCA gyanúja esetén. A fiatalabb, kevesebb társbetegséggel rendelkező betegek nagyobb valószínűséggel kaptak naloxont, és nagyobb valószínűséggel élték túl a kórházi elbocsátást. Ezenkívül a vizsgálat nem tudta figyelembe venni a járókelők vagy a mentőszolgálaton kívüli elsősegélynyújtók által beadott naloxont, ami torzíthatta az eredményeket. A kohorsz az Egyesült Államok egyetlen területére korlátozódott, ami korlátozhatta az általánosíthatóságot.
Forrás:
Dillon DG, Montoy JCC, Nishijima DK, et al. Naloxone and Patient Outcomes in Out-of-Hospital Cardiac Arrests in California. JAMA Netw Open. 2024;7(8):e2429154. doi:10.1001/jamanetworkopen.2024.29154
