A pandémia veszélyei a daganatos betegek számára

A JAMA Network Open-ben decemberben megjelent tanulmány szerint a COVID-19 pandémia következtében halasztódhatnak a daganatos szűrések, késhet a diagnózis és a későn elkezdett onkológiai kezelések következtében romlanak a túlélés esélyei, nőhet a daganatos halálozás.

Egyértelműen bebizonyosodott, hogy ha hosszabb idő telik el a daganat diagnózisa és a kezelés megindítása között, akkor számos gyakori daganat (többek között a vastagbélrák és a kezdeti stádiumban lévő tüdőrák) mortalitása megnő.

A vezető szerző, Dr. Eugene Cone (Massachusetts General Hospital és Brigham &Women’s Hospital, Boston) hangsúlyozta, hogy bár a daganatterápia megindítása egy bizonyos határig biztonságosan halasztható, azonban ez az idősáv nem túl hosszú, minden esetre rövidebb, mint gondolnánk. Mivel a a szűrés pandémia miatt halasztódik, a diagnózis és a kezelés megindítása sem történik meg időben, ez a probléma a korábbiaknál is élesebben jelentkezik.

Az amerikai National Cancer Database 2004 és 2015 közötti adatait felhasználva Dr. Cone és munkatársai nagyjából 2,24 millió beteg adatait felhasználva (emlőrák 52%, prosztatarák 38%, vastagbélrák 4%, NSCLC 6% áttét nélküli esetei) a 2020. január és március közötti időszakban értékelték a kezeléseket és azok kimenetelét. A betegek átlagos életkora 63 év volt. A rák diagnózisa és a kuratív célú kezelés megkezdése között eltelt időt („time-to-treatment initiation” = TTI) a következő kategóriákba sorolták: 8-60 nap (ez volt a viszonyítás alapja), 61-120 nap, 121-180 nap és 181-365 nap.  Az átlagos TTI emlőrákban 32 nap, prosztatarákban 79 nap, NSCLC-ben 41 nap és vastagbélrákban 26 nap volt.

Mind a négy daganatban a TTI növekedése az 5 éves és a 10 éves halálozás növekedésével járt, bár ennek mértéke az adott daganat típusától és stádiumától függött. A TTI meghosszabbodása és a halálozás emelkedése közötti összefüggés leginkább a vastagbélrák és a tüdőrák esetén volt a legkifejezettebb. Pl. a III. stádiumú vastagbélrák esetén a várható 5- és 10 éves halálozás 38,9%  illetve 54% volt a 61-120 napos TTI kategóriában, mely a 181-365 napos TTI kategóriában már 47,8% illetve 63,8%-ra növekedett. Míg a III. stádiumú vastagbélrákban minden 60 napos késlekedés az 5 éves halálozás 3,2%-6%-os növekedésével járt, addig az I. stádiumú vastagbélrákban ez 0,9%-4,6% növekedést jelentett, a 10 éves halálozásban pedig még súlyosabb következményekkel járt.

I. stádiumú NSCLC-ben az 5 és 10 éves megjósolható halálozás a 61-120 napos TTI esetén 47,4% illetve 72,6% volt, míg a TTI 181-362 napos kategóriában 47,6% és 72,8%- nak bizonyult. I. stádiumú NSCLC-ben a 8-60 napos referencia-csoporthoz képest a TTI-csoportok növekedésével abszolút értékben 4%-6,2%-kal nőtt az 5 éves halálozás. Az 5-10 éves halálozás növekedése a legmagasabb a II. stádiumú NSCLC esetén, a TTI 61-120 napos kategóriában volt: 62,0% illetve 81,2%.

Prosztatarákban a kezelés megindításának már csekély késlekedése is jelentősen befolyásolta a halálozást. Magas kockázatú prosztatarákban az 5-10 éves várható halálozás a diagnózis után  61-120 nappal indított kezelések esetén 12,8% illetve 31,2% volt, ami a TTI 181-365 napos kategóriában már 14,1%-ra illetve 33,8%-ra emelkedett. Közepes kockázatú prosztatarákban a 61-120 napos TTI kategóriában 7,4% illetve 20,4% volt a várható 5-10 éves halálozás, ami a TTI 181-365 napos kategóriában már 8,3%-ra és 22,6%-ra emelkedett.

Emlőrákban a TTI meghosszabbodása a II. és a III. stádiumban hatott leginkább negatívan a mortalitásra. Pl. II. stádiumú emlőrákban a 61-120 napos TTI esetén az 5-10 éves mortalitás 17,7% illetve30,5% volt, 181-365 napos a TTI esetén viszont már 21,7%-ra illetve 36,5%-ra emelkedett. A terápia késlekedésének még I. stádiumú emlőrákban is hatása volt a túlélésre, de számszerűleg kisebb mértékben.

Dr. Charles Shapiro (Mount Sinai Health System, New York City) úgy kommentálta az eredményeket, hogy azok egyáltalán nem meglepőek, hiszen korábbi megfigyelések is számos alkalommal igazolták, hogy a primer sebészi és kemoterápiás kezelés késlekedése károsan befolyásolja a betegség végső kimenetelét, tehát a műtéti és gyógyszeres kezelést a lehető legkorábban el kell indítani. A tanulmányhoz írt szerkesztőségi közleményben Dr. Laura Van Metre Baum (Vanderbilt University, Nashville, Tennessee) is rámutatott: a tanulmány ismételten igazolta, hogy a rákbetegség kezelésének - akár a COVID-19 miatti - indokolatlan halasztását lehetőség szerint el kell kerülni. Sok centrumban a daganatos betegek kezelése és bizonyos, a szokásostól eltérő kezelésekre való átállítása történik annak érdekében, hogy a nagy kockázatú rákbetegek ne találkozzanak a rájuk súlyos veszélyt jelentő vírussal. A jelen pandémiás helyzetben nehéz megtalálni az egyensúlyt a sürgős rákkezelés és a COVID-19 betegség elkerülése között.    

Források:

Brooks M. Cancer treatment delays are deadly: 5- and 10-year data. Medscape Medical News. December 28, 2020.

Cone EB, Marchese M, Paciotti M, et al. Assessment of time-to-treatment initiation and survival in a cohort of patients with common cancers. JAMA Netw Open. Published online December 14. 2020;3(12):e2030072. doi:10.1001/jamanetworkopen.2020.30072

Van Metre Baum L, Kline K, Smith CB. The „new normal” of cancer treatment delays is nothing new. JAMA Netw Open. Published online December 14, 2020;3(12):e2030507. doi:10.1001/jamanetworkopen.2020.30507