A sok stressz valóban halálos veszély
Betegség, váratlan halál bekövetkeztéért gyakran a mindenki életében előforduló stresszhelyzeteket okoljuk, noha ezt a feltételezést korábban számos vizsgálat során nem sikerült igazolni. Most igazolták, hogy az idős embereket érő halmozott stressz növeli a halálozást.
Hollandiában az 50-75 esztendős népességnek jelenleg 10 %-a szenved 2-tipusú cukorbetegségben, de a betegek arányának meredek növekedésére számítanak. A Hoorn tanulmányt 1989-ben azért indították el, hogy minél több adatot gyűjtsenek össze a diabétesz kockázati tényezőivel, okaival és progressziójával kapcsolatban a holland lakosságon belül.
Az 50-75 éves hollandok közül 3553 nőt és férfit hívtak meg a vizsgálatba és közülük 2540 (71,5 %) elfogadta a részvételt. A csatlakozók egészségi állapotát és körülményeit átlag 15 éve gondosan követik, így életükkel és halálukkal kapcsolatban minden jelentős eseményt följegyeznek.
Amsterdamban a VU University Center munkatársai, Femke Rutters vezetésével ezt a lehetőséget használták ki arra, hogy igen sok vizsgálati alanyt megkérdezzenek: az utolsó öt évben érte-e őket bizonyos a vizsgálók által megrázónak, súlyosnak tartott stressz, és ha igen, hány alkalommal. A munkacsoport tíz, olyan helyzetre vonatkozólag gyűjtötte az adatokat, melyek kiváltképp idős emberek számára jelentettek nagy pszichoszociális megrázkódtatást.
„Egy gyermek halála” vagy „súlyos betegsége”, - ezzel kezdődött a kérdőív, majd az élettárs halálára vagy valamilyen vele kapcsolatos nagy probléma következett. A gyermekkel kapcsolatos egyéb, súlyos problémák követték a stressz-sort. „Közeli rokon halála”, vagy „közeli barát halála” volt a folytatás. A megélhetési gondok következtek, majd lakhelyváltás a régi otthonból, mivel ezt idős korban mindenki nehezen viseli. Végül megkérdezték, hogy az utolsó öt évben előfordult-e valamilyen szoros emberi kapcsolat megszakadása.
A 2540 résztvevőből 2385 válaszát tudták értékelni, életkoruk középértéke 62 év volt és 46 %-uk volt férfi. A 15 éves vizsgálati idő alatt 834 résztvevő hunyt el, a halál oka 239 esetben rosszindulatú daganat, 235-ben kardiovaszkuláris betegség.
Amikor a felsorolt stressz okokat és a mortalitást értékelték, 510 személynek a tíz pszichoszociális eseményből egyetlen egy ilyen drámával sem kellett szembenéznie. A vizsgálati időszak alatt közülük 159 halt meg. A vizsgálat résztvevői közül 853 számolt be egy stresszhelyzetről. Közülük 276 fejezte be életét – az összhalálozás a semmiféle stressznek kitettekhez képest 4 %-os növekedést mutatott, amely nem volt szignifikáns.
Abból az 588 résztvevőből, akik a felsorolásból két stresszhelyzetet neveztek meg, 213-an haltak meg, ami a stresszmentesen élőkhöz hasonlítva 21 %-kal nagyobb összhalálozást jelent, de statisztikailag ez még mindig nem szignifikáns.
Abból a 257 holland állampolgárból, akiket a listában megjelölt három stressz is ért, már 101-en haltak meg, és ez már igen jelentős, 50 %-os mortalitás fokozódás, míg a 177 - négy vagy még több súlyos stresszhelyzetbe kerültek közül 78-an vesztették életüket, ami meghaladta a 60 %-ot.
Ha a kutatók az értékelés során figyelembe vették a nemet és az életkort, akkor a szignifikáns különbség a három stressznél többet elszenvedettek esetén maradt meg. Ha ehhez még hozzávették a diabétesz mértékét és a testtömeg indexet, a vérnyomást, valamint a kardiovaszkuláris betegségek prevalenciáját is, az eltérés már csak a négy vagy több stressz esetén maradt szignifikáns, de a halálozás esélye még mindig 38 %-kal bizonyult nagyobbnak.
„Úgy véljük, hogy vizsgálatunk azt mutatja: a legtöbb idős ember egy-két stresszhelyzetet uralni képes, de ezeknek a további halmozódását már nem tudja megoldani. Ez a krónikus betegségek rosszabbodásához és halálhoz vezet” – foglalta össze előadását Barcelonában Dr. Rutters, az European Association Study of Diabetes kongresszuson.
