A szénanáthások tovább élnek

A.Crans Yoon és Todd Rambasek a kutatási eredményeket az Amerikai Allergia, Asztma & Immunológia Akadémia 2014-es konferenciáján mutatta be  a fenti állításokat alátámasztó kutatási eredményeket.

Korábbi kutatások tanúsága szerint komplex kapcsolat van az allergiák, az asztma, az általános egészség egyéb aspektusai, és kiváltképp a kardiovaszkuláris megbetegedések között. Egereken végzett kísérletek azt mutatták, hogy míg az 1-es típusú T-helper limfocita (Th1) növeli a kardiovaszkuláris betegségek kialakulásának kockázatát, addig a 2-es típusúak (Th2) csökkentik azt. Egy, az észak-kaliforniai Kaiser Permanente Hospital betegeit vizsgáló tanulmány kapcsolatot fedezett fel az asztma és a kardiovaszkuláris megbetegedések között továbbá összefüggést találtak a kardiovaszkuláris megbetegedések és az allergiák közt (de ők az allergiás megbetegedések tágabb körét vizsgálták, mint Dr. Yoon és Dr. Rambasek, akik munkája az allergiák közül csak a rinitiszre terjedt ki). A Kaiser kórház allergiás betegeinek körében a vizsgált periódus alatt az elhalálozás feleakkora volt, mint a nem allergiás betegeké. A Nemzeti Egészségügyi és Táplálkozási Felmérés (NHANES) adatait vizsgálva a kutatók arra jutottak, hogy a pozitív allergiateszttel rendelkezők esetében kevésbé voltak jellemzőek a kardiovaszkuláris panaszok.

A jelenség további vizsgálata érdekében Dr. Crans Yoon és csapata a dél-kaliforniai betegek adatbázisait is tanulmányozta. Az egyik adatbázis 109 229 allergiás rinitiszes és 109 229 allergiás rinitiszben nem szenvedő betegből állt, akiket kor, nem, és etnikum szerint csoportosítottak. Egy másik adatbázis 92 775 asztmás beteg adatait hasonlította össze megegyező számú nem asztmás beteg adataival.

A kutatók a dél-kaliforniai Kaiser Permanente regionális adatbázisában az ICD-9 kódokat vizsgálták azzal a céllal, hogy meghatározzák a kardiovaszkuláris és cerebrovaszkuláris esetek előfordulási gyakoriságát, és az általános halandóságot 1995. január 1-től 2012. december 31-ig. Az adatokat diabétesz, magas vérnyomás, rák, autoimmun betegség, vesebetegség, diszlipidémia, dohányzás, HIV betegség és elhízás szerint rendezték.

Az allergiás rinitiszben szenvedőknél az akut szívinfarktus kockázata 25%-kal alacsonyabb volt, a cerebrovaszkuláris esetek száma 19 %-kal volt kevesebb, és 49%-kal mutatkozott alacsonyabbnak az általános halálozási kockázat. A kardiovaszkuláris esetek száma megegyezett az allergiás és a kontrollcsoportban.

Ezzel szemben az asztmás betegeknél 36%-kal magasabb volt a kardiovaszkuláris problémák kialakulásának kockázata a nem-asztmásokhoz képest, a cerebrovaszkuláris betegségeknél valamint az általános halandóságnál mért kockázat viszont azonos volt.  

Dr. Crans Yoon szerint ez az asztmás betegek fenotípusbeli különbségének lehet az eredménye. Az allergia okozta asztmában szenvedők kisebb kockázatnak vannak kitéve, mint azok, akiknek más okokra vezethető vissza az asztmája.

Veszélyeztetettségi arány betegségenként, a kontrollcsoportokhoz viszonyítva

A másodlagos analízis során Dr. Crans Yoon és mtsai az allergia- és asztmagyógyszerek használatát vette górcső alá. A több gyógyszert használók körében magasabb volt a kardiovaszkuláris megbetegedés kockázata, habár a Kaiser Permanente Hospital rendszerén kívül vásárolt, vény nélkül kapható gyógyszerek számontartása igen nehézkesnek mutatkozott.

„Valószínűtlen, hogy ez a gyógyszerek sajátos hatása lenne,” mondta Dr. Crans Yoon. „A páciensek azért szedik a gyógyszereket, mert allergiában szenvednek, és azért jellemző rájuk alacsonyabb kockázat, mert allergiások.”

Miért csökkentheti az allergiás rinitisz a halandósági kockázatot? Lehetséges magyarázat, hogy az allergiás betegeknél a Th2-es immunválasz gyakoribb, mint a Th1-es, „de azt gondolom, hogy ennél azért bonyolultabb a dolog” nyilatkozta Dr. Crans Yoon.

Egy másik lehetséges magyarázat szerint az allergiás rinitiszes betegek immunrendszere rendkívül éber, agresszívan küzd a betegségek ellen, ugyanúgy ahogy fölösleges tüneteket is okoz. Ezt az elképzelést azonban további kutatások próbájának kell alávetni, amelyek elsőrendű célja lenne az elméleti alap megteremtése olyan gyógyszerek kifejlesztéséhez, amelyek meghatározott immunválaszokat céloznak meg. Jelenleg is folynak kísérleti jellegű vizsgálatok bizonyos a Th1 sejtek citokinekkel történő blokkolására, elsősorban az autoimmun betegségeknél, de e kísérleti szerek széleskörű elterjedését és használatát mellékhatásaik és kockázati tényezőik gátolják.