A szerkesztőbizottságtól

Tisztelt Kolléganők és Kollégák!

  Folyóiratunk utolsó néhány számában több olyan témával is foglalkoztunk, amely nem kapcsolódik szorosan a gyógyításhoz. Az élet egyre több nehéz, a szakmához csak érintőlegesen kapcsolódó kérdést vet fel, melyek megválaszolása elengedhetetlen a napi orvosi munkához.Mostani számunkban is egy ilyen téma kifejtésére kértünk fel kiváló hazai szakértőt,Molnár D. László tanár urat, aki a biostatisztika robbanásszerű fejlődéséről írt részletes tanulmányt. Bizonyára Olvasóinkra is a meglepetés erejével fog hatni, hogy a korszerű, számítógépes statisztikai eljárások módszertana mennyire hasonló lehet egymástól igen távol eső tudományterületeken. Megtudhatják, hogy szakmánkban nemcsak a kutatást támogatják a statisztikai eljárások, hanem fontos szerepet játszanak például a betegségmegelőző programok kidolgozásában is.
  Szimpóziumunkban is a prevencióról olvashatnak, melynek különböző formáit és kategóriáit Kósa Karolina tanár asszony ismerteti részletes bevezetőjében. Hangsúlyozza, hogy a betegségek prevencióját az egészségfejlesztésnek kell megelőznie. Sajnos ezen a téren nagyon lemaradtunk a fejlettebb (pl. a skandináv) országok mögött. A szimpózium cikkeiből látni fogják, hogy a megelőzés különböző fokainak definíciója az egyes szerzők és kitűnő kommentátoraink – Blaskó György professzor úr és Herczeg Ilona tanár asszony – felfogásában eltéréseket mutathat. Lényegében azonban mindegy, hogy például a hypercholesterinaemia sztatinnal történő kezelését a prevenció elsődleges vagy másodlagos fokozatába soroljuk; az a fontos, hogy a beteg kockázati tényezőit pontosan felmérjük, és az irányelvek figyelembevételével – ha szükséges – a megfelelő dózisú kezelést elkezdjük. Kiemelném a gyermek- és serdülőkori pszichés zavarok megelőzéséről szóló cikkünket és Herczeg tanár asszony kitűnő, részletes, több táblázatot tartalmazó kommentárját, hiszen az elmúlt hetek nagy visszhangot kiváltó esetei, a gyermekbűnözés elterjedése is felhívják a figyelmet a megelőzés fontosságára.
  Az antikoaguláns-kezelés ma már rutineljárás; olykor (mélyvénás trombózis, kisebb tüdőembólia) átmeneti ideig, máskor élethossziglan kell alkalmazni (pitvarfibrilláció, műbillentyű-beültetés után). Cikkünk és Kenyeres Zsuzsanna háziorvos kolléganő részletes kommentárja bőséges eligazítást ad arra nézve, hogy a különböző betegségekben milyen terápiás célértékeket kell elérni, s hogyan lehet a műtétek idejére a véralvadásgátló kezelést módosítani. Hasznos információkat kaphatnak arról, hogy az egyes gyógyszerek, táplálékok és táplálék-kiegészítők hogyan befolyásolják az antikoaguláns gyógyszerek adagolását: ismeretes, hogy a hatás csökkentése és fokozása is bekövetkezhet más gyógyszerek szedésekor.
  A szívinfarktus intenzív terápiás ellátásának rejtelmeibe pillanthatnak be kitűnő cikkünk elolvasásával. A kérdés kiemelkedő hazai szakértője, Rónaszéki Aladár professzor úr kitűnő kommentárja a hazai viszonyok sajátosságaira is felhívja a figyelmet. Magyarországon a szívinfarktus-halálozás elmúlt években bekövetkezett csökkenése járult hozzá leginkább ahhoz, hogy a születéskor várható élettartam – melyben közel egy évtizeddel lemaradtunk Nyugat-Európától – az 1990-es évek közepétől növekedni kezdett. A myocardialis infarktus prognózisát a korai szövődmények határozzák meg, és a szakemberek a hosszas kórházi utókezelés helyett a minél korábbi rehabilitációt tartják fontosnak.
  A nervus facialis átmeneti – néha végleges! – bénulása, a Bell-féle paresis nem tartozik a ritka betegségek közé, és korai kezelése meghatározhatja a végleges kimenetelt. Szirmai Ágnes tanár asszony részletes kommentárja akár önálló tanulmányként is olvasható.Mivel a tapasztalat azt mutatja, hogy az érintett betegek egy része a kritikus 3 nap után keresi fel orvosát, a lakosság felvilágosítása fontos alapellátási feladat.
  Mint tudjuk, a túlsúlyos vagy egyéb okból nagy kardiovaszkuláris kockázatnak kitett betegek testmozgásra való ösztönzése az időhiány és a szakmai háttér (dietetikusok, gyógytornászok) elégtelensége miatt hazánkban különösen hiányos. Cikkünkből és különösen Apor Péter tanár úr értő kommentárjából megtudhatják, hogy a legminimálisabb, rendszeressé tett testmozgás is hasznos lehet a keringési betegségek kockázatának csökkentésében, még akkor is, ha a beteg testsúlya nem csökken. A legújabb metaanalízisek szerint az igen erélyes testmozgás (akár heti 30–40 km futás) hatása vitathatatlanul kiemelkedő a metabolikus szindróma összetevőinek kedvező befolyásolásában, ugyanakkor heti 17–19 km gyaloglás kedvezőbben befolyásolja az ismert paramétereket, mint az ugyanilyen távú kocogás vagy futás. Napi 30 perc séta valóban jelentősen csökkentheti a kardiovaszkuláris betegségek, számos carcinoma és az osteoporosis kockázatát.
  A bizonyítékokon alapuló orvoslás tárgyában Matos Lajos tanár úr a valsartan praehypertoniában kimutatott kockázatcsökkentő hatását bizonyító DETECTIV tanulmányról számol be,Vadász Imre tanár úr a korszerű béta-blokkolók endothel- funkcióra kifejtett hatását ismerteti, Jermendy György professzor úr a SMOOTHvizsgálat alapján a 24 órán túl is hatékony telmisartan előnyeit taglalja. Ezek a közlemények is hozzájárulhatnak a legutóbbi időkig oly kedvezőtlen hazai kardiovaszkuláris kockázat csökkenéséhez.