A szívmegállásban adott adrenalin megmentheti a szívet, de az agyat nem
A nemzetközi előírások szívmegállásban a defibrillálás mellett adrenalin adást javasolnak, amely azonban nem alkalmas az egy megóvására, ezért folyamatosan keresik az elternatív lehetőségeket.
Kardiopulmonális reszuszcitációban, a kórházon kívüli szívmegállás sürgősségi helyzetében az adrenalin (Tonogen) a választandó vazopresszor kezelés, de a beteg kilátásai – az adrenalin dózisától függetlenül – elég gyengék. Bár bizonyos megfigyelések arra utaltak, hogy a vasopressin az adrenalin alternatívája lehet, de az adrenalin mellé adott vasopressin sem emelte a spontán keringés megindulásának valószínűségét, azaz nem hozott javulást a túlélésben: 1442 betegnek 1 mg adrenalint plusz 40 IU vasopressint adtak, másik 1452 beteg pedig egyedül 1 mg adrenalint kapott szívmegállás esetén. Gyakorlatilag nem volt eltérés a két kezelés eredményei között (Gueugniaud). Másrészt egy óriási japán anyagból (417 188 szívmegállásból 15 030 kórházon kívüli élesztés történt adrenalinnal) az is ismert, hogy az adrenalin segítségével jóval több betegnél tér vissza a spontán keringés, de a hosszú idejű (1 hónap) túlélés kb. a felére esik, az agyi tevékenység lényegesen romlik (Hagihara). „Az adrenalin megmentheti a szívet, de az agyat nem”. Dr. Callawaynek a közleményhez fűzött szerkesztőségi véleménye szerint amíg különböző etikai okokból nincsenek pontos adataink az adrenalin használata és nem használata közötti különbségektől, egy kardiális reszuszcitáció alkalmával az orvosnak gondosan mérlegelnie kell az adrenalin kezelés alkalmazását, és annak esetleges ismétlését.
Az adrenalin továbbra is alapvető az újraélesztésben.
Egy, a Journal of The American College of Cardiology-ban 2014. december 4.-én megjelent közleményben Dr. Florence Dumas (Paris Descartes University) és munkatársai egy nagy kohorsz vizsgálat eredményeit összefoglaló munkájukban megállapítják, hogy a kórházon kívül adrenalinnal végzett újraélesztéskor a végzetes kimenetel kockázata a használt adrenalin dózistól és a szívmegállás, valamint az adrenalin beadása közötti időtartamtól függ. A kutatók a 2000. január és a 2013. augusztus közötti időszakból egy nagy párizsi kórházba bekerült reszuszcitált betegek adatait analizálták. Ez alatt az idő alatt 1646 betegnél történt sikeres újraélesztés: visszatért a spontán keringés, és bekerültek a kórházba. A feldolgozásból 90 beteget kizártak, mivel esetükben az alkalmazott adrenalin adagja nem volt ismert. Nagyjából a betegek háromnegyedénél adrenalinnal történt a kórházon kívüli reszuszcitáció, a nemzetközi előírásoknak megfelelően 3-5 percenként adott 1 mg dózisssal. A feldolgozásra végül is 1556 beteg került, 31%-uk megérte a kórházi elbocsájtást, 29%-uknál az idegrendszer jó állapotban maradt. Ugyanakkor Dumas doktornő és munkatársai megjegyezték, hogy az újraélesztési eljárás során adrenalint kapó betegeknek csak 17%-ában maradt jó állapotban az idegrendszere, szemben azok 63%-ával, akik nem kaptak adrenalint (P<0,001). Ráadásul az adrenalint nem kapókhoz képest az 1 mg-os adrenalin dózist kapóknak kb. fele (OR 0,48), a 2-5 mg-ot kapóknak csupán 30%-a (OR 0,30), az 5 mg-ot kapóknak pedig csak 23%-a maradt neurológiailag jó állapotban (OR 0,23). Az adrenalin negatív hatása független volt a reszuszcitációs eljárás hosszától, de a kimenetel a szívmegállás és az adrenalin-adagolás közötti időtől lényegesen függött: 9 perc időkülönbség alatt OR=0,54, 10-15 perc különbség esetén OR=0,33, 16-22 perc különbség esetén OR=0,23, és 22 percnél hosszabb időkülönbség esetén már csak OR=0,17 esély volt a kedvező kimenetre.
A vizsgálók értékelték a reszuszcitáció utáni beavatkozások (koronária reperfúzió PCI-vel, hipotermia) hatását is. Minden alcsoportban negatív összefüggés volt az adrenalin-használat és a végső kimenetel között.
Dr. Alain Cariou, a közlemény egyik szerzője szerint „ez nem azt jelenti, hogy abba kell hagyni az adrenalin használatát, továbbra is ez javasolt”. Sajnos egyelőre ilyen helyzetben nincsenek további alternatíváink.
Dr. Gordon Ewy (University of Arizona College of Medicine, Tucson) szerint nem az adrenalinnak kell az elsőnek lenni, viszont a külső defibrillátorok (AED), az inplantálható cardioverter defibrillátorok (ICD) és az adrenalin későn alkalmazva egyaránt hatástalanok. Már 50 évvel ezelőtt is tudtuk, hogy 10 perc után nagyon nehéz az újraélesztés, ha nem adsz valamit. „Ha időben beadod az adrenalint, növekszik a coronária perfúziós nyomás, megindul a szív és az agy keringése – bár a siker az idő múlásával egyre csökken”.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
1. JAMA
