Dániában sokkal többen túlélik a hirtelen szívhalált
Tíz éve Dániában felmérték, milyen arányban sikerül újraéleszteni azokat, akik kórházon kívül szenvednek hirtelen szívhalált. A reanimáció iskolai és tanfolyamokon végzett oktatásával, szervezéssel a túlélők számát egy évtized alatt megháromszorozták.
- Megbízható a bőr alá beültethető defibrillátor
- A férfi sportolók gyakrabban halnak verseny közben, mint a nők
- Világméretű orvosképzés a sportolók hirtelen szívhalálának megelőzésére
- Az újraélesztés sikeraránya és a váratlan, hirtelen szívhalál gyakorisága
- A világ leghosszabb sífutó versenye szívritmus-zavarra hajlamosít
- Az ifjúkori „piasokk” idővel károsítja az ereket
- Egy szívhalál megelőzése 10 millió dollár?
- Természeti és kardiovaszkuláris katasztrófák
- Az életünk függ attól, hol kapunk hirtelen, váratlan szívhalált
Az élet befejezésének legdrámaibb, legváratlanabb módja a hirtelen szívhalál. Ennek áldozatai legtöbbször panaszmentes, egészségesnek vélt emberek, gyakorta gondosan, rendszeresen vizsgált világhírű sportolók, esetleg küzdelem közben.
Ha ez olyan körülmények között történik, ahol felkészültek ilyen eseményre, például sportversenyeken, szinte azonnal szakértő segítség adódik, de a mindennapi életben, utcán, lakásban összeeső áldozat élete attól függ, hogy a jelen lévők azonnal észreveszik-e a hirtelen szívhalált és késedelem nélkül elkezdik a reanimációt.
Az Egyesült Államokban évente átlagosan 250 ezer ember veszíti így az életét, nálunk 20-25 ezer áldozata van a szívmegállásnak. Dániában 2001-ben az egész társadalom úgy érezte, hogy tenni kell valamit, amivel a hirtelen, váratlan szívhalál, az angol kifejezés (Sudden Unexpected Cardiac Death) világszerte idézett betűszavát használva, a SUCD szomorú statisztikáját javítani lehetne
A 2010-ben összegezett dán eredményeket Mads Wissenberg tanulmánya ismerteti, melyet 2013 októberében a Journal of American Medical Association közölt. Az országra vonatkozó SUCD adatokat a Danish Cardiac Arrest Registry nyilvántartásából emelték ki. A halálesetek 67 százaléka férfi volt, átlagos életkoruk 72 év, tehát a SUCD fiatal korban is előfordul, de az idősebb korosztályokban gyakoribb.
A Kopenhágai Egyetem kutatói négy csoportba sorolták a 19 469 esetre kiterjedő, egy évtizedes vizsgálat eredményeit. Az első tétel az volt, hogy 2001-ben a hirtelen halált halt személy közelében lévőknek csupán 21,1 százaléka kezdte el az újraélesztést, de 2010-ben ez a szám megduplázódott (44,9 százalék).
Korábban a legkülönbözőbb színhelyeken hirtelen halált szenvedőknek 30 nap múlva csak 3,5 százaléka volt életben, 2010-ben 10,8 százaléka, tehát a túlélők aránya háromszorosára nőtt. Hasonlóan, az egy év múlva továbbra is élők száma a vizsgálat elején regisztrált 2,9 százalékról 2010-ben 10,2 százalékra növekedett.
A 100 ezer személyre számított reanimált betegek száma szintén megkétszereződött. A SUCD után egy hónappal, 2001-ben 1,4/100 000 volt életben, 2010-ben 3,7/100 000, egy év múlva ez 1,2/100 000-ről 3,5/100 000 arányra emelkedett. Végül: a reszuszcitációt elkezdő laikusok, az elérhető defibrillátort 2001-ben csak 1,1 százalékban használták, 2010-ben pedig 2,2 százalékban, ami ugyan duplája a korábbinak, de még mindig meghökkentően alacsony szám.
Dániában az életbe visszahozottak számát úgy sikerült megtöbbszörözni, hogy jelentős szervezést végeztek a társadalom minden területén. Már az általános iskolában kötelező tananyag a reanimáció, amit tanfolyam formájában, a gépjármű vezetői jogosítvány megszerzésekor megismételnek. Szétosztottak mintegy 150 ezer, újraélesztésre vonatkozó tréninganyagot.
A mentőszolgálat telefonszámán speciális újraélesztési tanácsadás kapcsolható, mind több defibrillátort helyeznek ki országszerte, új terápiás irányelvek készültek, átszervezték a rohammentő szolgálatot. A legfontosabb azonban, hogy egy évtized alatt egy egész ország megismerte, megtanulta az újraélesztést, és emberek ezrei számára tette lehetővé, hogy visszatérhessenek az életbe.
