A terméketlenség hormonkezelése és az emlőrák kockázat
Számos vizsgálat igazolta a fertilitást elősegítő gyógyszeres kezelések és a petefészekrák kialakulásának kapcsolatát, de az emlőrák kockázatának emelkedését az alább ismertetett nagy esetszámú elemzés sem igazolta.
Kiterjedt vizsgálatok állnak rendelkezésre a fertilitást elősegítő gyógyszeres kezelések és a petefészekrák emelkedett gyakorisága közötti összefüggések igazolására, de kevesebb figyelmet fordítanak a kutatók az említett kezelések és az emlőrák-kockázatának kapcsolatára. Holott minden ovárium-stimuláló kezelés emeli az ösztradiol-szintet, mégis eltérő eredményekkel zárultak a nagyobb epidemiológiai vizsgálatok: egyesek szerint emelkedett az emlőrák kockázata, mások szerint csökkent, megint mások szerint egyáltalán nem volt kimutatható oki összefüggés.
Az eltérő eredményeknek számos oka lehet, pl. a vizsgálatok nem megfelelő statisztikai ereje, az ovulációs-stimuláló gyógyszeres kezelések pontatlan felmérése – különösen olyan „case-control” esetekben, ahol a beteg saját maga számolt be régebben kapott gyógyszereiről. De az alkalmazott gyógyszerek sem azonosak, például a clomifen alkalmazásakor (ami az évtizedek óta sikeres szelektív ösztrogén receptor modulátor emlőrákellenes szerrel, a tamoxifennel csaknem azonos molekula) az emlőrákok kockázatának csökkenése volt – érthetően - észlelhető. A szerzők az előző, 2004-ben megjelent közleményükben 18,8 év átlagos megfigyelés után nem észleltek lényeges összefüggést a kezelések és az emlőrák-kockázat között sem a clomifen, sem a gonadotropin kezelés után – bár a betegek fiatal kora (tehát a viszonylag rövid megfigyelési idő), és a viszonylag kevés emlőrák (n = 292) miatt a következtetés nem volt egyértelműen értékelhető.
Az USA-ban 5 nagy endokrin/reprodukciós klinika (Boston, Chicago, Detroit, Palo Alto, New York) 1965 és 1988 között kezelt betegei közül 12 193 adatai álltak még rendelkezésre 2010-ben, tehát most már kellően hosszú követési idővel (az eddig megjelent közlemények közül a legnagyobb betegszámmal és a leghosszabb követési idővel). Primer és szekunder infertiliás egyaránt szerepelt a betegek kórtörténetében, akiket a menarche ideje, a szülések száma, az anyai vagy testvéri emlőrák anamnézise, a testtömeg index, az infertilitás oka (endometriosis, anovulációs ciklusok, tuba adhézió, medencei adhéziók, cervix problémák, stb.), a kapott gyógyszerek, és egyéb tényezők szerint csoportosították és leginkább a daganatos betegségekre vonatkozó rövid kérdőívek kitöltésére is megkérték őket. Végül a betegek 81,1%-ának (9 892 beteg) adatait tudták értékelni. A betegek clomifent vagy gonadotropint kaptak, de többnyire kombinációs kezelésben részesültek. A 30 évnyi átlagos megfigyelési idő alatt (!) összesen 749 igazolható emlőrákos betegség keletkezett, a betegek átlagos életkora a daganat keletkezésének idejében átlagosan 52,7 év volt.
Az ovárium-stimuláló kezelést kapott betegek közül a clomifen kezelést kapott betegek több mintegy egyharmadánál (38,1%-ánál) az emlőrák kockázat nem (HR = 1,05), míg a 12 ciklust vagy annál is hosszabb clomifen kezelés esetén némileg emelkedett a kockázat (HR = 1,37) a clomifent nem szedő betegekéhez képest. Szintén kissé magasabb volt az emlőrák-kockázat azoknál a betegeknél, akik az első clomifen kezelést csak 35 éves koruk után kapták (HR = 1,31). Ha az emlőrák egyéb kockázati faktorait is figyelembe vesszük, akkor a többszörös clomifen ciklusokat kapó betegeknél a kockázati arány akár 1,69-et is elérhet. Ma már az előző évtizedek gyakorlatával ellentétesen nem alkalmaznak 3-6 ciklusnál több clomifen kezelést, és az adagot is 100 mg-ban limitálják. A gonadotropinnal kezelt betegek mindössze 9,6%-ánál lehetett látni szignifikáns összefüggést a gonadotropin használat és az invazív emlőrák között a soha teherbe nem eső betegekkel való összehasonlításban (HR = 1,98). A gonadotropint egyébként rendszerint clomifennel együttesen adták az infertilis nőbetegeknek – az amerikai National Cancer Institute által vezetett jelenlegi vizsgálatban a gonadotropinok ma széleskörűen in vitro fertilizációs használatát még nem értékelték.
A fenti eredmények szerint az infertilis, és emiatt többszörös fertilitási kezelést kapott asszonyok kissé megnövekedett emlőrákos kockázata inkább a folytatólagos terméketlenség következménye, mint a terméketlenség esetén használt gyógyszereké, de továbbra is szigorúan követni kell az ilyen gyógyszeres kezeléseken átesett asszonyokat – állapította meg közleménye értékelésekor Louise A. Brinton, PhD, MPH, a National Cancer Institute (Bethesda, Maryland) hormonális és epidemiológiai részlegének vezetője. A gonadotropinok és az emlőrák-kockázat között nem volt összefüggés, a clomifen esetén pedig csak a betegek kis csoportjánál emelkedett az emlőrák kockázata – többnyire olyanoknál, akik a ma használt dózisokat jóval meghaladó mértékű clomifen stimuláción estek át. Bár egyes régebbi megfigyelések szerint az infertilitásban alkalmazott gyógyszerek a nők egyes alcsoportjaiban (pl. az emlőrákos családok tagjaiban) különleges hatással rendelkeznek, a fenti nagy anyagban a gyógyszerek és a családi anamnézis között nem láttak összefüggést.
Írásunk a következő közlemény alapján készült:
Brinton LA, Scoccia B, Moghissi KS et al. Long-term relationship of ovulation-stimulating drugs to breast cancer risk. Cancer Epidemiol Biomarkers Prev 2014;23(4):584-593.
