A túlzott tévézés rontja az idősek memóriáját
Csökkenteniük kell a televízió előtt töltött órák számát azoknak az időskorúaknak, akik meg akarják előzni a memóriaromlást. Egy most nyilvánosságra hozott széles körű vizsgálat szerint a napi 3,5 óránál többet tévéző idősek verbális memóriája gyorsabban hanyatlik.
A University College London kutatói az English Longitudinal Study of Ageing (ELSA) 3662, 50 év feletti résztvevőinek adatait elemezték. Az ELSA résztvevői 2008−2009-ben, majd 2014−2015-ben kérdőívet töltöttek ki, amely a tévénézési időre is rákérdeztek. A teszt kitöltetésével egyidejűleg a szerzők megfelelő módszerekkel felmérték a verbális memóriát és fluenciát is.
Az adatok azt jelezték, hogy a napi 3,5 óránál többet tévézők szavakkal és nyelvvel kapcsolatos memóriája 6 év alatt 8-10%-kal csökkent, míg azoknál, akik ennél kevesebb időt töltenek a televízió előtt, a hanyatlás mértéke mindössze 4−5%. A szemantikus fluencia tekintetében nem igazoltak ilyen korrelációt.
A verbális memória vizsgálatához arra kérték a résztvevőket, hogy adott időn belül jegyezzenek meg és idézzenek fel egy szólistát, míg a szemantikus fluencia vizsgálata során egy adott kategórián (pl. bizonyos állatcsoporton) belül adott alatt belül soroljanak fel annyi példát, amennyit csak tudnak.
A szerzők hangsúlyozzák, hogy számos vizsgálat foglalkozott már a tévénézés és a kognitív képességek összefüggéseivel, ezek azonban többnyire gyermekek bevonásával zajlottak. „Ezzel szemben sokkal kevesebb figyelem irányult eddig az idős korra, noha már másfél évtizeddel ezelőtt megfogalmazódott az a hipotézis, mely szerint a túlzott tévénézés hozzájárul a demencia kialakulásához” – mondja dr. Daisy Fancourt, a közlemény egyik társszerzője.
Az összefüggés lehetséges okaként megvizsgálták, hogy a televíziónézés miben különbözik más ülő elfoglaltságoktól. „A televízió egy teljesen egyedi kulturális aktivitás, melynek során erős, gyorsan változó fragmentált szenzoros stimulusok érik a szervezetet, aki, mármint a néző viszont passzív tevékenységet végez” – ezért a szerzők a tévénézést összevetették más olyan képernyő előtt zajló, tevékenységekkel, melyek nem járnak kognitív hanyatlással. Egyes vizsgálatok például azt jelezték, hogy az ugyancsak képernyő előtti üléssel járó aktív szellemi munkát igénylő tevékenységek, a netes szörfölés vagy a videójátékok nem idéznek elő kognitív hanyatlást, sőt éppen ellenkezőleg, segíthetnek megőrizni például a problémamegoldáshoz szükséges kognitív képességeket.
A szerzők feltételezése szerint a tévénézés az úgynevezett „kognitív stressz” révén befolyásolja a verbális memóriát. Továbbá minél több időt tölt az idős személy a televízió előtt, annál kevesebb ideje jut „kognitív szempontból előnyös aktivitásokra”, például olvasásra, társasjátékozásra vagy egyéb kultúrprogramokra. A tévénézés tehát nem feltétlenül közvetlenül fejti ki negatív hatásait, hanem azáltal, hogy elveszi azoktól a tevékenységektől az időt, amelyek akár ülő életmód és fizikai inaktivitás mellett is alkalmasak lennének a kognitív képességek megőrzésére.
A szerzők kiemelik: megállapításaik nem azt jelentik, hogy a tévénézésnek semmilyen előnyös hatása nem lenne idős korban. Megfigyelték például, hogy azok, akik inkább színdarabokat néznek dokumentumfilmek helyett, jobban teljesítenek a mások megértéséhez szükséges képességek állapotát mérő tesztekben . Egyes vizsgálatok azt is igazolták, hogy a megfelelően megtervezett televíziós oktatóprogramokkal hatásosan átadhatók az ismeretek idős korban is. A tévé egyben menekülési útvonalat is kínál a nehéz élethelyzetekben, és sokan a relaxáció egyik formájának tekintik a tévézést.
