A vezetékmentes pacemaker jól működik
Nálunk mintegy 40 000-en élnek pacemakerrel. Az életmentő műszer egyik hibalehetősége a vezetődrót sérülése, ezért keltett figyelmet a hír, hogy sikerült vezetékmentes változatot előállítani. Az Európai Kardiológus Kongresszuson idén elhangzott előadás az első fél év kedvező tapasztalatait mutatta be.
Az első beültethető pacemakert Ake Senning svéd szívsebész implantálta, betege 80 éves koráig élt ezzel a műszerrel, amit a készülék elemeinek rövid élettartama miatt 40 év alatt 23 alkalommal kellett cserélni. A mai elemek általában évtizedekig szolgálják a műszert és viselőjét. Az egyik új változatban a páciens szívdobogása az automata karórák mintájára tölti a telepet és működteti a pacemakert.
A LEADLESS II. tanulmányban bemutatott, elektromos vezeték nélküli műszert nemzetközi munkacsoport vizsgálta az amerikai Vivek Reddy vezetésével. Tapasztalataikat Londonban, a European Society of Cardiology idei kongresszusán ismertették és nemrég a New England Journal of Medicine-ben közölték. A vizsgálatban három európai ország 56 intézetében 526 beteg vett részt, átlagos életkoruk 75,8 év volt. A tanulmány prospektív, nem randomizált, premarketing szervezésben történt.
Valamennyi beteg esetében szükség volt állandó, egy szívkamrai ingerlésű pacemakerre. Az új műszert nem sebészi úton, katéteren keresztül juttatták a szívbe. Az első értékelés szerint 300 esetből a primer hatásossági és biztonságossági végpont 90,0%-ban, illetve 93,3%-ban megfelelőnek bizonyult. A sikeresen implantált betegek esetében a hatásosságot 93,4%-ban kifogástalannak találták.
Súlyos szövődmény az első 6 hónapban 6,7%-ban fordult elő, köztük szívperforáció (1,3%), a műszer kimozdulása sikeres perkután visszahelyezéssel (1,7%), perkután visszavonás új, vezetékmentes pacemaker beültetésével (1,3%), vaszkuláris szövődmények (1,3%). Infekció vagy krónikus elektromos hiba nem volt. A műszerrel kapcsolatos szövődmény öt esetben történt: három beteg tüdőembóliát kapott, két esetben pedig a pacemaker elvándorolt a jobb vena femoralisba.
A szövődmények részletes elemzése után a sebészek megállapították, hogy azok megelőzhetők lehettek volna, ha az operáló orvos gyakorlottabb. „Egyetlen szakember kivételével a vizsgálatban részt vevő orvosok nem rendelkeztek gyakorlattal ilyen eszköz beültetésében” – jegyezte meg Dr. Reddy.
Amikor elemezték az első tíz pacemaker-beültetés után az egyes résztvevő szakemberek további eredményeit, a szövődmények előfordulása 6,8%-ról 3,6%-ra csökkent (p=0,6).
A vizsgálat vezetője szerint „ez a multicentrikus adat a betegeken szerzett legnagyobb tapasztalat arra vonatkozólag, hogy a vezetékmentes pacemaker beültetése rendkívül hatásos és biztonságos. Ha figyelembe vesszük a résztvevő szakorvosok igen szerény tapasztalatait ezzel az új technológiával kapcsolatban, az eredmények megerősítik azt a véleményt, hogy a módszer biztonsággal bevezethető a klinikai gyakorlatba”. Ez a folyamat várhatóan rövidesen elindul, mert a jobb szívkamrába beültethető, 42×6 mm-es pacemaker forgalomba hozatalát az európai hatóság már engedélyezte, az Egyesült Államok illetékes hatósága, az FDA eddig még nem.
