Agyi sugárkezelés következményeinek enyhítése donepezillel
A teljes agyi sugárkezelést kapó betegek kognitív funkciói romlanak. Ezt a romlást újabb adatok szereint az Alzheimer kórban használatos donepezil bizonyosmértékig képes megakadályozni, feltehetően az emlékezetben legfontosabb szerepet játszó hipocampus acetilkolin-receptoraira gyakorolt hatása okán.
A donepezil egy reverzibilis acetilkolineszteráz-gátló, ami növeli az agyban bizonyos anyagok (acetilkolin) szintjét. Leginkább az enyhe-mérsékelt Alzheimer-kór palliatív kezelésére, valamint az emlékezetzavarral, személyiségzavarral járó súlyos demencia kezelésére használatos. Tablettájának biológiai hasznosulása gyakorlatilag 100%-os, ráadásul könnyedén átmegy a vér-agy gáton, biológiai felezési ideje 70 óra, napi egyszeri adagolása elegendő. A kolinerg szerek, kolineszteráz gátlók, ketokonazol növelhetik, míg az antikolinerg szerek (pl. scopolamin) csökkenthetik a hatását. Mellékhatásai elsősorban fejfájásban, szédülésben, álmatlanságban jelentkeznek, de pl. a gasztrointesztinális tünetek sem ritkák. Hatásmechanizmusa nem teljesen ismert, de annyit tudunk, hogy Alzheimer kórban a cortex és más agyi területek kolinerg rendszerének jelentős csökkenése áll fenn, míg a hipocampus-formáció jelentős szerepet játszik a figyelem, az emlékezet és a tanulás folyamataiban.
A teljes agyi sugárkezelést kapó betegeknél irodalmi adatok szerint 50-90%-ban romlanak a kognitív funkciók. A Journal of Clinical Oncology-ban 2015. április 30.-án online megjelent tanulmányban egy fázis III klinikai vizsgálat eredményeiről számolnak be, mely szerint az Alzheimer kórban használatos donepezil adagolás hatására az agyi sugárkezelést kapott agydaganatos betegeknél a kognitív funkciók bizonyos javulása volt megfigyelhető. A közleményt jegyző Dr. Stephen Rapp (Wake Forest University School of Medicine, Winston-Salem, North Carolina) szerint „a vizsgálat bizonyította, hogy egy acetilkolineszteráz-gátló (nevezetesen a donepezil) az agyi sugárkezelésen átesett, túlélő betegek esetén kedvező hatású. Nem minden betegnél javultak az általános kognitív funkciók, de – leginkább a legsúlyosabb kognitív deficitben szenvedőknél – sok esetben javultak az alapvető kognitív működések, mint pl. az emlékezet, vagy a motoros működések. Ráadásul a kezelés igen jól tolerálható volt.
Az emlékezetben legfontosabb szerepet játszó hipocampus bővelkedik acetilkolin-receptorokban, a memóriára gyakorolt kedvező hatás valószínűleg innen származik. Az acetilkolin egyébként a központi idegrendszeri hatásain kívül aktiválja a perifériás izomzatot is, mely működés viszont megmagyarázza a kezelés során észlelhető motoros javulást is.
A klinikai vizsgálatba 198 felnőtt, agyi sugárkezelésben részesülő beteget vettek be, akiknél már a vizsgálat megkezdése előtt 6 hónappal befejeződött a teljes, vagy részleges agyi sugárkezelés. A betegek 66%-ának primér agydaganata volt, 27% agyi áttétekben szenvedett és 8% profilaktikus céllal kapott koponya-besugárzást. A betegeket két csoportra osztották: az egyik csoportban napi 5 mg donepezilt kaptak a betegek 6 héten keresztül, majd a toleranciától függően megemelték az adagot napi 10 mg-ra 18 héten át. A másik csoport ennek megfelelően kapott placebót. Alapvető kognitív funkciós vizsgálatokat végeztek a kiinduláskor, a 12. héten és a 24. héten. Érdekes módon a 24. héten nem volt szignifikáns különbség a kognitív funkciók egyesített értékei között (p=0,48), de a donepezilt kapók csoportjában jelentősen javult az emlékezet mértéke (felismerés p=0,027, különbségtétel p=0,007), valamint a motoros sebesség és kézügyesség is (p=0,016).
A donepezil kezelés előtt súlyosabb kognitív funkciózavarban szenvedőknél a placebót kapókkal való összehasonlításban még nagyobb volt a kognitív funkciók, a memória, a működő memória, a motoros működési sebesség és a kézügyesség javulása (egyesített kognitív score p=0,01, azonnali recall p=0,05, halasztott recall p=0,004, figyelem p=0,01, vizuomotors ügyesség p=0,02, motoros sebesség és kézügyesség p<0,001). A vizsgált betegek többsége fáradtságról panaszkodott (a donepezil csoportban 58%, a placebo csoportban 67%, p=0,24). Egyedül a hasmenéses mellékhatásban volt jelentős különbség a két csoport között (a donepezil csoportban 25%, a placebo csoportban 9%, p=0,005).
A tanulmányhoz írt szerkesztőségi közleményben Dr. Lawrence Kleinberg (Johns Hopkins University, Baltimore, Maryland) kijelentette, hogy a donepezil tényleg segíthet egyes betegeken, különösen a nagyobb károsodást elszenvedetteken. Mivel a gyógyszer általában jól tolerálható, ezért minden érintett esetben javasolható. Mivel egyre több agydaganatos beteg marad életben, ezért a kezeléssel összefüggő agykárosodás megelőzése is egyre fontosabb szerepet kap.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
1. Medscape Medical News > Oncology
2. Journal of Clinical Oncology
3. Journal of Clinical Oncology