Aki nem szoptat, megbélyegzik

„A szoptatás a mama és a baba számára egyaránt előnyös. Ez az egyik leghatékonyabb módszer arra, hogy az anya javítsa saját és gyermeke egészségi állapotát” – mondta el dr. Nancy Lee, az Egyesült Államok egészségügyi minisztériumának munkatársa a Medical News Today tudományos hírportálnak.

A fenti kijelentés valószínűleg nem éri meglepetésként az anyákat. Az utóbbi években ugyanis kampányok sora célozta a szoptatási kedv növelését. Ennek kiemelkedő eseménye a Szoptatás Hete, melyet minden évben augusztus 1-je és 7-e között tartanak. A szervezők szerint a kampányhét célja annak hangsúlyozása, hogy a korai, kizárólagos és folyamatos szoptatás mennyiben segíti az ENSZ milleniumi céljainak (Millennium Development Goals, MDGs) elérését, a gyermekek egészséges fejlődését és a szegénység felszámolását. És úgy tűnik, hogy a kampányok célba érnek. Az Egyesült Államokban 2011-ben az újszülöttek 79 százalékát szoptatta édesanyja, ami javulást jelent a 2000-ben regisztrált 71 százalékos arányhoz képest.

De miért is van ennyire a figyelem központjában az anyatej?

Amellett, hogy az anyatej gazdag tápanyagokban, antitesttartalma révén védi a csecsemőt a fertőzésekkel szemben és elősegíti az egészséges fejlődést, a korábbi kutatások azt is bebizonyították, hogy csökkentheti a hirtelen csecsemőhalál szindróma (sudden infant death syndrome, SIDS), az elhízás, az asztma, a cukorbetegség és egyes rosszindulatú daganatok kockázatát is. De a jótékony hatások nem korlátozódnak kizárólag a csecsemőre. A vizsgálatok szerint a gyermeküket szoptató anyák körében ritkább az emlő- és petefészekrák, a 2-es típusú cukorbetegség és a szülés utáni depresszió is.

A fenti előnyös hatások ismeretében az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization, WHO) az élet első 6 hónapjában kizárólagos szoptatást javasol, majd a szilárd ételek fokozatos bevezetését 2 éves korig. Az Egyesült Államokban a gyermekgyógyász társaság (American Academy of Pediatrics) támogatja ezt az ajánlást, ugyanakkor kijelentik, hogy a szoptatásnak legalább a gyermek 12 hónapos koráig kell tartania.Bár egyre emelkedik azon nők száma, akik legalábbis megpróbálkoznak a szoptatással, a szoptatás mellett hosszú időn át kitartó anyák aránya lényegesen elmarad ettől.

De teljesíthetők-e a hosszú távú szoptatásra vonatkozó ajánlások?

Az Egyesült Államok Healthy People 2020 programjának célja a népesség egészségi állapotának javítása, melynek egyik eleme, hogy a következő 6 évben a 6. hónapban még szoptatott csecsemők aránya 60,6 százalékra, a legalább 12 hónapig szoptatott csecsemőké pedig 34,1 százalékra emelkedjen, ugyanis a 2011-ben született csecsemők mindössze 49 százaléka részesült még anyatejes táplálásban 6 hónapos korában, és ez az arány a 12. hónapra 27 százalékra csökkent. Ebből adódik a kérdés: miért olyan kevés anya szoptatja tartósan gyermekét?

A BMJ Open című lapban 2012-ben nyilvánosságra hozott vizsgálat arra világított rá, hogy az új és leendő anyák a kizárólagos szoptatásra vonatkozó globális ajánlásokat „irreálisnak” és „elérhetetlennek” tartják, néhányuk úgy fogalmazott, hogy ezek az ajánlások „magukban hordozzák a kudarc lehetőségét”. Alapvető megállapítás volt, hogy a vizsgálatban részt vevő anyák úgy érezték, hogy nem kapták meg a hosszú távú szoptatáshoz szükséges támogatást és segítséget. Voltak, akik úgy látják, hogy az egészségügyi dolgozók az egészségügyi dolgozók nem arra figyelnek, hogy mi a legjobb a mamának és a babának.

Megbélyegzettséget jelent-e, ha valaki nem szoptat?

Természetszerűleg nem minden anya érzi könnyű feladatnak a szoptatást, és becslések szerint a frissen szült anyák között 5 százalék körül van azok aránya, akik különböző ok miatt nem képesek szoptatni, például olyan betegségben szenvednek, mely csökkenti a tejelválasztást. Idén korábban egy ellentmondásos tanulmány eredményeit hozták nyilvánosságra, melynek szerzői azt állítják, hogy a szoptatás előnyeit gyakran „eltúlozzák”, sőt a szoptatás a hosszú távú egészségi kimenetel − például az elhízás − szempontjából semmivel nem jobb, mint a tápszeres táplálás.

A University of California-San Francisco (UCSF) nemrégiben közzétett vizsgálata szintén felveti, hogy a szoptatási tanácsoknak tudományos tényeken kellene alapulniuk a társadalmi véleményalkotás helyett. És bár a szoptatásnak számos egészségi előnye van, a UCSF vizsgálatának vezetője, dr. Valerie Flaherman szerint az újabb kutatások – például a Colen által vezetett vizsgálat – arra utalnak, hogy a szoptatásnak talán még sincs annyi előnye, mint az eredetileg gondoltuk. Álláspontja szerint egyes társadalmi szervezetek és kampányok azonban továbbra is csak bizonyos tanulmányokat emelnek ki, melyek akkor is a szoptatás egészségi előnyeit sulykolják, amikor azokat nem támasztják alá elégséges bizonyítékok. Dr. Flaherman azt is hangsúlyozza, hogy a gyermekgyógyászoknak nem szabad beállniuk ebbe a sorba. – Gyermekorvosként felelősségünk, hogy a legkorszerűbb információkkal lássuk el a szülőket, melyek alapján minden anya meghozhatja a saját döntését arról, hogyan táplálja gyermekét, és aztán e döntéséhez minden támogatást meg kell kapnia. Minden anya megérdemli az információkat, iránymutatást és támogatást a csecsemőtáplálásról hozott döntéséhez.”

A szoptatás hosszú távú egészségi előnyeire vonatkozón nyilvánosságra hozott, gyakran egymásnak ellentmondó adatok ellenére kétségtelen, hogy „breast is best” (vagyis a mell a legjobb) a csecsemő táplálására.