Alsó végtagi visszerek kezelése
Egy randomizált vizsgálat szerint az intravénás lézeres abláció, a varixok sebészi eltávolítása és a szkleroterápia egyaránt javítja a betegek életminőségét, de hatásosságuk eltérő.
Dr. Julie Brittenden (University of Glasgow, Egyesült Királyság) és munkatársai a New England Journal of Medicine-ben szeptemberben online megjelent Comparison of Laser, Surgery, and Foam Sclerotherapy (CLASS) tanulmányukban a három eljárást hasonlították össze hatásosság, az életminőségre gyakorolt hatás és költséghatékonyság szempontjából. Multicentrikus, randomizált vizsgálatukba összesen 798 beteget vontak be, akik visszereinek eltávolítására random módon lézeres ablációt, műtétet, vagy habbal történő szkleroterápiát végeztek. Bevonási kritérium volt, hogy a varixok mindkét alsó végtagon 3 mm-esnél tágabbak legyenek, és duplex ultrahanggal végzett méréssel a nagyobb vagy kisebb saphena ágak refluxa 1 másodpercnél tovább tartson.
Öt évvel a klinikai vizsgálat elindítása után 595 beteg töltötte ki az Aberdeen Varicose Vein Questionnaire-t (AVVQ), az EuroQol EQ-5D kérdőívet és a Medical Study 36-kérdéses Short-Form Health Survey-t (SF-36). A válaszoló betegek közül 162 beteg lézer abláción esett át, 214 betegnél műtét történt és 219 betegnél végeztek habbal szkleroterápiát. A betegek mindhárom beavatkozás után életminőségük javulásáról számoltak be. Mindamellett az AVVQ kérdőívekből kiderült, hogy a lézer ablációs és a sebészeti csoport betegeinek életminősége nagyobb javulást mutatott (alacsonyabb értékeket jelöltek meg a skálákon), mint a habbal végzett szkleroterápián átesetteké. A lézer abláció és a habbal végzett szkleroterápia közötti hatás mértékének különbsége -2,86 (95%CI -4,49-től -1,22, P<0,001), míg a sebészi eltávolítás és a szkleroterápia közötti hatás mértékének különbsége -2,60 (95%CI -3,99-től -1,22, P<0,001) volt. Az egyéb életminőségi mutatókban nem volt jelentős különbség az egyes csoportok között.
Modellezték a költséghatékonyságot is, melynek során a lézerrel végzett abláció bizonyult a legelőnyösebbnek. A sebészi ellátás költséghatékonysága a habbal végzett szkleroterápiával összehasonlítva már nem ilyen egyértelmű.
Ami a másodlagos kimeneteli mutatókat illeti, a csoportok közötti legnagyobb eltéréseket az SF-36 skálán, vagy az EQ-5D vizuális-analóg skálán lehetett észlelni. Mindhárom kezelési csoport valamennyi nyilatkozó betege azt vallotta, hogy hajlandó lenne alávetni magát egy ismételt beavatkozásnak, és ajánlani tudná a nála alkalmazott módszert másoknak is.
A beavatkozások után 5 évvel is felmérték a betegek varixainak állapotát: a lézer ablációs csoport betegeinek 58%-ában, a műtétes csoport betegeinek 54%-ában és a habbal végzett szklerotizáláson átesett csoport betegeinek 47%-ában teljesen megszűnt a varicositás. További kezelésre szánta el magát a betegek 11%-a, 7%-a és 14%-a az előző sorrendben. A maradék visszerek megítélését vizuális-analóg skálával végezték (0 = nincs visszértágulat, 10 = legrosszabb a helyzet), melynek eredménye a lézer ablációs csoportban 2,6 ± 2,2, a műtéti csoportban 2,4 ± 2,3 és a habbal végzett szklerotizálás csoportjában 3,2 ± 2,5 volt. Az életminőség megítélése valószínűleg azon alapul, hogy mennyi vénás tágulat maradt a különböző beavatkozások után: a lézer ablációs és a sebészi csoportban, ezért számolhattak be a betegek kedvezőbb az életminőségről. „A betegség-specifikus életminőség azoknál volt a legrosszabb, akiknél a visszértágulat kiújult.”
A vénás törzs eltávolításának sikere az ötödik évben a következőképpen alakult: lézer abláció után 64,0%-ban, műtét után 75,9%-ban, szklerotizálás után 33,3%-ban volt kompletten sikeres.
A vizsgálat korlátai ellenére (nem volt placebo, illetve nem vakon történt) klinikailag jelentős különbségeket mutatott ki az egyes csoportok között: az életminőség tekintetében a lézer abláció és a műtét megelőzte a szklerotizációt, és a lézeres beavatkozás volt a leginkább költséghatékony.
Források:
