Alvási apnoe és a COVID-19-es fertőzés lefolyása

Alvási apnoéban szenvedőknél -tekintet nélkül az egyéb kockázati tényezők meglétére vagy hiányára- súlyosabb a COVID-19-es fertőzés lefolyása.

A JAMA Network Open-ben novemberben közzétett kutatás eredményei szerint az „alvászavarral járó légzésben”, vagy az „alvással szövődött hipoxiában” (alvási apnoe) szenvedő személyeknél nem gyakoribb a SARS-CoV-2-vel való megfertőződés esélye, viszont megfertőződés esetén 31%-kal nagyobb a súlyos lefolyás, a kórházi ellátás szükségessége, ill. a COVID-os halálozás esélye.

A kutatók Cleveland Clinic rendszerből 350.710 olyan személy anyagát nézték át, akiket 2020. március 8. és november 30. között SARS-CoV-2-re teszteltek. Közülük 5402 beteg szerepelt a Cleveland Clinic Sleep Study Registry-ben is, közülük 36% volt a teszt során pozitívnak bizonyultak aránya, ezen fertőzöttek 53%-a volt a kiinduláskor alvási apnoés. Ezeknél a betegeknél a COVID-19 fertőzést befolyásoló olyan faktorok is szerepeltek, mint az obesitas, a szív- és tüdőbetegségek, a rák, valamint a dohányzás. Dr. Cinthya Pena Orbea és munkatársai figyelték az alvási apnoe és hypopnoe és az alvással összefüggő hypoxémiák – a teljes alvási időben (total sleep time, TST) előforduló 90% alatti oxigén szaturáció – gyakoriságát. Minden SARS-CoV-2 pozitív beteget három negatív beteggel hasonlítottak össze, illesztették a meglévő a rasszokat, etnikumokat, nemeket, tesztelési intervallumokat, és az életkort. Az 5402 beteg (31% fekete, 60% fehér, 15% egyéb, némi átfedéssel) átlagos életkora 56 év volt, és 56%-uk volt a nő.

A hospitalizáció és a halálozás 31%-os növekedése azoknál következett be, akik teljesnek alvásidejük több mint 1,8%-ában volt 90%-os vagy annál alacsonyabb az oxigénszaturációjuk – szemben azokkal, akik TST-jük 1,8%-nál kevesebb időt töltöttek ez alatt a szaturációs érték alatt (HR: 1,31, 95%CI 1,08-1,57, P=0,005). Ha azokat a személyeket, akik oxigénszaturációja a teljes alvásidejüknek csak maximum 0,1%-ában volt alacsonyabb 90%-osnál, azokkal hasonlították össze, akik TST-jük 1,8%-12,8%-át töltötték 90%-os oxigénszaturáció alatt, akkor a hospitalizáció vagy halálozás még jelentősebb, 42%-kal nagyobb különbségét tapasztalták (HR: 1,42, 95%CI1,08-1,87, P=0,013). A pozitív belégzési nyomással (PAP) kezelt egyéneket kizárva és a pulmonális betegségek és a dohányzás gondos figyelembe vétele után is megmaradt az alvási apnoe és a COVID-19 súlyosabb kimenetele közötti összefüggés.

Pontosan nem ismert, hogy az alvási apnoében szenvedőknél miért súlyosabb a COVID-19 fertőzés kimenetele, de a szerzők szerint szerepe lehet a citokin viharnak, a számos szerv – köztük a tüdők – károsodását okozó gyulladásos terhelésnek. Az alvási apnoe pedig már önmagában is növeli a gyulladást. Ezt a vélekedést előzetes vizsgálatok is alátámasztják. A hipoxémiát ugyanis bizonyos gyulladásos jelek kísérik, pl. magasabb fvs-szám, neutrofil-szám, D-dimer szintek, C-reaktív protein szintek. A hipoxémia ráadásul közvetlenül is hat a tüdőkre, mikroinfarktusokat, parenchymás gyulladást, hipoxiás vazokonstrukciót, szövetkárosodást okoz, ily módon a progresszív hypoxia súlyosbítja a COVID-19 betegséget.

A magasabb kockázatúak betegcsoportok felismerése segíthet abban, hogy a COVID-19 elleni forrásokat korábban és az célnak alkalmasabban használjuk fel, ki tudjuk emelni azokat, akiknél lényegesen súlyosabb betegség várható. A tanulmány alapján, ha egy alvási apnoés beteg COVID-19-cel fertőződik meg, akkor a lehetőségekhez képest prioritást kell élvezzen (a „triázsban” előbbre kell helyezni) a COVID-19 elleni kezelés során.

Ez a retrospektív, eset kontrollos vizsgálat szerzői nyitva hagyták azt a kérdést, hogy bár az alacsony oxigén szintek játsszák a fő szerepet, de az egyéb faktorok is befolyásolhatják a fertőzés kimenetelét. Nyitott maradt az a kérdés is, pl. az osztályokon fekvő, már CPAP maszkot viselő betegek továbbra is használhatják a készüléküket a súlyos kimenetel kockázatáig, vagy az obstruktív alvási apnoés, COVID-os beteg elsőbbséget kell élvezzen? Az is kérdéses, hogy csökkenthető-e a súlyos végső kimenetelek aránya, ha a beteg hipoxiáját oxigénnel vagy pozitív belégzési nyomással kezeljük, és hogy a hipoxia mennyire befolyásolja a „hosszú COVID” kialakulását? Eezekre további kutatások adhatnak választ.

Forrás:

McNamara D. Sleep-disordered breathing could inflate risk for severe COVID-19. Medscape Medical News. November 12, 2021.

Pena Orbea C, Wang l. Shah V, et al. Association of sleep-related hypoxia with risk of COVID-19 hospitalizations and mortality in a large integrated health system. JAMA Netw Open, 2021;4(11)e:2134241. doi:10.1001/jamanetworkopen.2021.34241

Dr. N. T.
a szerző cikkei

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 

blog

Egy 57 éves, frissen kezelni kezdett hypertoniás, dohányzó férfibetegnél korábban, hegymenetben jelentkezett már anginaszerű panasza, ami miatt kardiológushoz előjegyezték. Most favágás közben jelentkezett retrosternalis szorító-markoló fájdalom.

Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.

Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.

Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.