Alvási apnoe és a COVID-19-es fertőzés lefolyása
Alvási apnoéban szenvedőknél -tekintet nélkül az egyéb kockázati tényezők meglétére vagy hiányára- súlyosabb a COVID-19-es fertőzés lefolyása.
A JAMA Network Open-ben novemberben közzétett kutatás eredményei szerint az „alvászavarral járó légzésben”, vagy az „alvással szövődött hipoxiában” (alvási apnoe) szenvedő személyeknél nem gyakoribb a SARS-CoV-2-vel való megfertőződés esélye, viszont megfertőződés esetén 31%-kal nagyobb a súlyos lefolyás, a kórházi ellátás szükségessége, ill. a COVID-os halálozás esélye.
A kutatók Cleveland Clinic rendszerből 350.710 olyan személy anyagát nézték át, akiket 2020. március 8. és november 30. között SARS-CoV-2-re teszteltek. Közülük 5402 beteg szerepelt a Cleveland Clinic Sleep Study Registry-ben is, közülük 36% volt a teszt során pozitívnak bizonyultak aránya, ezen fertőzöttek 53%-a volt a kiinduláskor alvási apnoés. Ezeknél a betegeknél a COVID-19 fertőzést befolyásoló olyan faktorok is szerepeltek, mint az obesitas, a szív- és tüdőbetegségek, a rák, valamint a dohányzás. Dr. Cinthya Pena Orbea és munkatársai figyelték az alvási apnoe és hypopnoe és az alvással összefüggő hypoxémiák – a teljes alvási időben (total sleep time, TST) előforduló 90% alatti oxigén szaturáció – gyakoriságát. Minden SARS-CoV-2 pozitív beteget három negatív beteggel hasonlítottak össze, illesztették a meglévő a rasszokat, etnikumokat, nemeket, tesztelési intervallumokat, és az életkort. Az 5402 beteg (31% fekete, 60% fehér, 15% egyéb, némi átfedéssel) átlagos életkora 56 év volt, és 56%-uk volt a nő.
A hospitalizáció és a halálozás 31%-os növekedése azoknál következett be, akik teljesnek alvásidejük több mint 1,8%-ában volt 90%-os vagy annál alacsonyabb az oxigénszaturációjuk – szemben azokkal, akik TST-jük 1,8%-nál kevesebb időt töltöttek ez alatt a szaturációs érték alatt (HR: 1,31, 95%CI 1,08-1,57, P=0,005). Ha azokat a személyeket, akik oxigénszaturációja a teljes alvásidejüknek csak maximum 0,1%-ában volt alacsonyabb 90%-osnál, azokkal hasonlították össze, akik TST-jük 1,8%-12,8%-át töltötték 90%-os oxigénszaturáció alatt, akkor a hospitalizáció vagy halálozás még jelentősebb, 42%-kal nagyobb különbségét tapasztalták (HR: 1,42, 95%CI1,08-1,87, P=0,013). A pozitív belégzési nyomással (PAP) kezelt egyéneket kizárva és a pulmonális betegségek és a dohányzás gondos figyelembe vétele után is megmaradt az alvási apnoe és a COVID-19 súlyosabb kimenetele közötti összefüggés.
Pontosan nem ismert, hogy az alvási apnoében szenvedőknél miért súlyosabb a COVID-19 fertőzés kimenetele, de a szerzők szerint szerepe lehet a citokin viharnak, a számos szerv – köztük a tüdők – károsodását okozó gyulladásos terhelésnek. Az alvási apnoe pedig már önmagában is növeli a gyulladást. Ezt a vélekedést előzetes vizsgálatok is alátámasztják. A hipoxémiát ugyanis bizonyos gyulladásos jelek kísérik, pl. magasabb fvs-szám, neutrofil-szám, D-dimer szintek, C-reaktív protein szintek. A hipoxémia ráadásul közvetlenül is hat a tüdőkre, mikroinfarktusokat, parenchymás gyulladást, hipoxiás vazokonstrukciót, szövetkárosodást okoz, ily módon a progresszív hypoxia súlyosbítja a COVID-19 betegséget.
A magasabb kockázatúak betegcsoportok felismerése segíthet abban, hogy a COVID-19 elleni forrásokat korábban és az célnak alkalmasabban használjuk fel, ki tudjuk emelni azokat, akiknél lényegesen súlyosabb betegség várható. A tanulmány alapján, ha egy alvási apnoés beteg COVID-19-cel fertőződik meg, akkor a lehetőségekhez képest prioritást kell élvezzen (a „triázsban” előbbre kell helyezni) a COVID-19 elleni kezelés során.
Ez a retrospektív, eset kontrollos vizsgálat szerzői nyitva hagyták azt a kérdést, hogy bár az alacsony oxigén szintek játsszák a fő szerepet, de az egyéb faktorok is befolyásolhatják a fertőzés kimenetelét. Nyitott maradt az a kérdés is, pl. az osztályokon fekvő, már CPAP maszkot viselő betegek továbbra is használhatják a készüléküket a súlyos kimenetel kockázatáig, vagy az obstruktív alvási apnoés, COVID-os beteg elsőbbséget kell élvezzen? Az is kérdéses, hogy csökkenthető-e a súlyos végső kimenetelek aránya, ha a beteg hipoxiáját oxigénnel vagy pozitív belégzési nyomással kezeljük, és hogy a hipoxia mennyire befolyásolja a „hosszú COVID” kialakulását? Eezekre további kutatások adhatnak választ.
Forrás:
McNamara D. Sleep-disordered breathing could inflate risk for severe COVID-19. Medscape Medical News. November 12, 2021.
Pena Orbea C, Wang l. Shah V, et al. Association of sleep-related hypoxia with risk of COVID-19 hospitalizations and mortality in a large integrated health system. JAMA Netw Open, 2021;4(11)e:2134241. doi:10.1001/jamanetworkopen.2021.34241