Amit mindenképp tudni kell a vesesejtes veserákról
A vesesejtes veserák igen gyakori, ezért is kíséri megkülönböztetett figyelem e daganattípus különböző szövettani és molekuláris változataival foglalkozó kutatásokat.
- Jó túlélési adatok veserákban
- Új szerkombináció előrehaladott vesesejtes veserákban
- Immunterápia a vesedaganatok kezelésében
- Az mTOR-gátlás szerepe malignus betegségek kezelésében
- A kissejtes veserák klinikai kimenetele halasztott sebészi beavatkozás esetén, szemben az azonnali műtéttel
- Urológiai daganatok és öngyilkosság
- A mozgásszegény életmód húgyhólyag- és veserákra hajlamosíthat
Az alábbiakban 5 olyan dolgot sorolunk fel, melyeket a világ 10 leggyakoribb rosszindulatú daganata közé tartózó, a daganatos megbetegedések 24%-át kitevő vesesejtes veserák (RCC) kezelésével foglalkozó minden orvosnak ismernie kell.
1. Az RCC-s esetek 3-5%-a herediter okokra vezethető vissza. A herediter szindrómák között a következők vannak: von Hippel-Lindau betegség, BAPT1 mutáns betegség, szukcinát dehidrogenázzal összefüggő veserák, herediter leioyomatosis, herediter papilláris veserák, Birt-Hogg-Dubé szindróma, tuberosus sclerosis komplex, Cowden-szindróma, valamint a hiperparathyreoidizmussal társult állcsonti daganat. Az RCC átlagosan 46 éves korban jelentkezik, korábbi megjelenés esetén viszont genetikai vizsgálat javasolt. A kétoldali, vagy multicentrikus daganatok – különösen fiatal korban – örököltnek tekintendők.
2. Bizonyos betegeknél az aktív megfigyelés ésszerű kezdeti kezelési lehetőségnek számít. Kicsi, tömött, vagy Bosniak 3-4 cisztikus (lehetőleg 2 cm alatti) vesedaganatoknál a kezdeti kezelés egyik lehetősége az aktív követés. Olyankor merül fel ennek a lehetősége, amikor a beavatkozás várható kockázata meghaladja az aktív onkológiai kezelés várható előnyeit. Amennyiben a kockázat-előny analízisben egyenlőség mutatkozik, vagy a beteg inkább az aktív megfigyelést választja, elégséges a képalkotókkal történő 3-6 havonkénti ellenőrzés. Ismert egy olyan tanulmány, melyben a kizárólag aktív követésben részesülő betegek 70%-a még 5 évvel a diagnózis után is életben volt.
3. A célzott terápia és az immunoterápia kombinációja egyértelműen hatásos. Az RCC refrakter a konvencionális kemoterápiákra. Az áttétes világossejtes RCC kezelése ezért tradicionálisan célzott terápiával, vagy immunoterápiával történik. Az RCC célzott terápiája során blokkoljuk a vasculáris endotheliális növekedési faktor receptort (VEGFR) axitinib, bevacizumab, cabozantinib, lenvatinib, pazopanib, sunitinib, sorafenib, gyógyszerekkel, és a mechanikus target of rapamycin komplex 1-et (mTORC1) az everolimus-szal és a temsirolimus-szal. Az immunkezelés régebben nivolumabbal és ipilimumabbal történt az International Metastatic RCC Database Consortium közepes, vagy rossz kockázatúnak besorolt eseteiben, de legújabban a célzott axitinib kezelést az anti-PD-L1 immunoterápiás szerekkel (avelumab vagy pembrolizumab) kombináltan alkalmazzák. Sarcomatoid RCC-ben három különféle immunoterápiát is tartalmazó kombinációt próbáltak sunitinibbel való összehasonlításban: axitinib plusz pembrolizumab, atezolizumab plusz bevacizumab és ipilimumab plusz nivolumab. Mindhárom vizsgálatban a immunoterápiát is tartalmazó kombináció hosszabb progressziómentes túlélést biztosított, mint a sunitinib.
4. A mellékhatás folsav kezelése. Az áttétes RCC célzott- és immunkezelésének gyakori mellékhatása a mucositis, mely erősen rontja az életminőséget, és dózisredukcióhoz, esetleg a kezelés teljes abbahagyásához vezet. Az orvosok gyakran alulbecsülik a mucositis jelentőségét. Célzott terápiák során kb. a betegek 20%-ánál alakul ki nyálkahártya toxicitás, mely különbözik a klasszikus kemoterápia-, vagy a sugárterápia utáni mucositistől. A kezeléshez a szájhigiéne, a napi gondos orális tisztálkodás és fogápolás is elengedhetetlen. Egy új tanulmány szerint a folsav szignifikánsan csökkenti a ≥2 grade-nél súlyosabb, sunitinib, pazopanib, axitinib, everolimus, temsirolimus, interleukin-2, interferon alfa, cabozantinib, bevacizumab és nivolumab után kialakuló mucositist. A kettős vak, placebóval ellenőrzött vizsgálat jelenleg is folyamatban van.
5. A parciális nephrectomia ajánlható. Mivel egyre gyakrabban sikerül a daganatokat korán, kisebb méret esetén fellelni, különösen a 7 cm-nél kisebb daganatok esetén kérdéses a műtét terjedelme. Az American Society of Clinical Oncology (ASCO) és a National Comprehensive Cancer Network (NCCN) guideline-jaikban részleges nephrectomiát ajánlanak, amennyiben az kivitelezhető. Parciális műtétnél csökken az ischaemia ideje, csökken a krónikus vese-elégtelenség gyakorisága, elhalasztódnak a kardiovaszkuláris problémák, javul a túlélés. A részleges nephrectomián átesett daganatos betegek hosszú idejű ellenőrzése azonos a teljes vese-eltávolításon átesett betegekével. Jelenleg cT1a veseelváltozás standard kezelése a részleges nephrectomia, és úgy néz ki, hogy a folyamatban lévő vizsgálatok alapján a jövőben a cT1b és a cT2 stádiumú veserákoknál is megfontolandó lesz a részleges műtét.
Források:
1. O’Rourke KM. Renal cell carcinoma: 5 things to know Medscape Oncology. October 25, 2019.