Androgéndepriváció prosztatarákban
Nem egyértelmű, hogy a lokálisan előrehaladott prosztatarák androgéndeprivációs terápiáját mennyi ideig célszerű adni.
A lokálisan előrehaladott prosztatarák kezelési standardja változatlanul az androgéndeprivációs terápia (ADT) és a külső sugárforrásból végzett sugárterápia, de az ADT optimális hossza most sem tisztázott. Általában 3 és 8 hónap közötti neoadjuváns ADT kezelést használnak, majd a sugárkezelés után- a magas kockázatú betegeknél - további 6-36 hónapos ADT kezelést végeznek. A French Canadian Prostate Cancer Study (PCS) IV beszámolója szerint viszont a 18 hónapos ADT kezelés plusz sugárkezelés jobban tolerálható, és kevesebb a betegek által említett mellékhatás, mint a 36 hónapos androgénszuppresszió plusz sugárkezelés után (Nabid). A PCS IV vizsgálat igazolta, hogy a 36 hónapos adjuváns androgénszuppresszió hatásosabb, mint a 18 hónapos, viszont több a betegek által említett mellékhatás. Ugyanakkor a 36 hónapos kezelés előnye nem volt szignifikáns.
A 2018. december 19-én a Lancet Oncology-ban online megjelent RADAR vizsgálatban arra kerestek választ, hogy a 6 hónapos androgénszuppressziós kezelés plusz sugárkezeléshez további 12 hónapos ADT- és/vagy zoledronsav kezelést adva javul-e a betegség kimenetele?
Dr. James W. Denham (School of Medicine and Public Health, University of Newcastle, Australia) és munkatársai a RADAR vizsgálatot 1071, lokálisan előrehaladott prosztatarákos férfi bevonásával végezték. A betegek 6 hónapos ADT kezelést kaptak (22,5 mg leuprorelint 3 havonként), majd ezután sugárterápiát. Ezután vagy további 12 hónapos ADT kezelés (22,5 mg leuprorelin 3 havonként), vagy 18 hónapos zoledronsav kezelés (4 mg 3 havonként)következett. A sugárkezelés minden esetben a prosztatára és az ondóhólyagra irányult, 66, 70 és 74 Gy összdózisban, naponta 2 Gy frakciókban, vagy 46 Gy külső sugárforrásból plusz 3 x 6,5 Gy (összesen 19,5 Gy) brachyterápiából. Az átlagosan 10,4 éves követési idő után összesen 375 férfi halt meg: 200-an a 6 hónapos ADT kezelést kapó csoportból, 175-en a 18 hónapos ADT-t kapó csoportból. Ezek közül 143 (38%) haláleset a prosztatarák miatt következett be: 81 az előbbi, 62 az utóbbi csoportból. A prosztata-specifikus halálozás igazított kumulatív gyakorisága a 6 hónapos ADT csoportban 13,3%, a 18 hónapos ADT csoportban 9,7%-os volt, ami 3,7% abszolút különbséget jelent (subhazard HR: 0,70, P=0,035). A zoledronsav hozzáadása nem befolyásolta a prosztata-specifikus halálozást: a prosztata-specifikus halálozás igazított, kumulatív aránya 11,2% volt a zoledronsavat kapók között, a nem kapóknál ez 11,7% volt, az abszolút különbség -0,5% volt (subhazard HR: 0,95, P=0,78).
Az áttét nélküli túlélést 10 éves megfigyelés után „posthoc” analízisben számolták ki: a 6 hónapos ADT után 55,9%, a 18 hónapos ADT után 63,5% volt (subhazard HR: 0,77, P=0,0044). Amennyiben a betegek elmondása szerinti kimenetelt (teljes életminőséget) mérték, akkor kezdetben a 6 hónapos jobban elviselhető volt, az előny 2 év utánra már jelentősen csökkent, 3 év után gyakorlatilag eltűnt.
A RADAR vizsgálat üzenete az, hogy a 18 hónapos ADT hatásos lehetőség a helyileg előrehaladott prosztatarák kezelésére a 36 hónapos kezelés utáni mellékhatások nélkül, ezért új, nemzetközi kezelési standardnak tekintendő.
Szerkesztőségi közleményében Dr Oliver Sartor (Tulane Medical School, New Orleans, Louisiana) kifejtette saját álláspontját az ADT hosszát illetően. Nagy kockázatú, vagy helyileg előrehaladott prosztatarákban a hosszabb, 36 hónapos ADT- kezelést tartja szükségesnek, közepes kockázat esetén pedig a 4-6 hónapos ADT-kezelés plusz sugárkezelést elégségesnek tartja. Az alacsony kockázatú esetekben nem tudjuk biztosan, hogy bármelyik terápia jobb lenne a megfigyelésnél és várakozásnál. A RADAR vizsgálatban magas és a közepes kockázatú esetek is szerepeltek. Igaz, hogy a prosztata-specifikus halálozás javult, de 10 év után sem volt statisztikailag lényeges különbség a teljes túlélésben.
Forrás:
