Aneurizma-ruptúra kockázatának előrejelzése
Egy az aneurizma méretét, helyét és alakját értékelő modell segítségével megjósolható az aneurizma 1 éven belül valószínűsíthető megrepedése.
Nagyon kevés információnk van arra vonatkozóan, hogy mekkora az aneurizma-ruptúra kockázata az aneurizma növekedésének észlelése után, pedig a kockázat ismerete kulcsfontosságú a betegek megfelelő ellátásához.
A JAMA Neurology online augusztus 30-i számában ismertetett "tripla-S" - az aneurizma méretét, helyét és alakját értékelő - modell a jelenleg legalkalmasabb módszer az aneurizma növekedését követő ruptúra kockázatának előrejelzésére.
A kutatók 312 felnőttet (átlagéletkor: 61 év; 71% nő) vizsgáltak, összesen 329 aneurizmával, melyek egy irányban történő növekedése elérte legalább az 1 mm-t az utánkövetéses képalkotáskor. A 864 aneurizma-évnyi követés során az aneurizmák közül 25 (7,6%) megrepedt. A növekedést követő ruptúra abszolút kockázata 6 hónap elteltével 2,9% (95%-os konfidenciaintervallum [CI], 0,9‑4,9), 1 évvel később 4,3% (95%-os CI, 1,9‑6,7), és 2 év elteltével már 6% volt (95%‑os CI, 2,9‑9,1).
Az adatok összhangban vannak korábbi tanulmányok eredményeivel, amelyek nagyobb ruptúrakockázatot jelentettek az utánkövetéses képalkotás során észlelt növekvő aneurizmáknál, mint a méretüket megtartott aneurizmák esetében.
A többváltozós elemzésekben a ruptúra előrejelzői: a 7 mm-es vagy annál nagyobb méretű (kockázati arány [HR], 3,1; 95% CI, 1,4 - 7,2), a szabálytalan formájú (HR, 2,9; 95% CI, 1,3‑6,5), valamint a középső agyi artériában (HR, 3,6; 95% CI, 0,8‑16,3) és az elülső agyi artériában, a hátsó összekötő artériában vagy a hátsó keringésben (HR, 2,8; 95% CI, 0,6‑13,0) elhelyezkedő aneurizma.
Az aneurizma méretének, helyének és alakjának három független előrejelzője alapján pontosabb abszolút 1 éves kockázatot lehet kiszámítani, amely 2,1-10,6% között mozoghat. Bár a 10,6% magas ruptúrakockázatnak tekinthető, ezt mégis mérlegelni kell a megelőző endovaszkuláris vagy idegsebészeti aneurizma-kezelésből eredő szövődmények kockázatával szemben.
A 6 hónapos, valamint az 1 és 2 éves vizsgálatban jelentett aneurizma-ruptúrák aránya aggasztó, különösen azért, mert a ruptúrák egy része kisméretű, növekvő aneurizmáknál történt. Fontos tehát, hogy ne csak a nagyméretű, de a kisebb, növekedésnek indult aneurizmákat is nyomon kövessük, mert az aneurizma-ruptúra kialakulásának szempontjából hasonló kockázatot jelentenek. Az eredmények tükrében a kockázat pontosabban megbecsülhető, könnyebben meghatározható, melyik betegnek van szüksége azonnali vagy korai kezelésre, és kik azok, akik a növekvő aneurizma ellenére sem igényelnek beavatkozást.
Az aneurizma mérete, helye és alakja mellett fontos azt is vizsgálni, hogy milyen egyéb képalkotó jellemzők vagy más biomarkerek segíthetnek annak előrejelzésében, hogy mely aneurizmák fognak növekedésnek indulni vagy megrepedni. Így például az aneurizma falának kontrasztosabbá tétele egy igazán ígéretes és figyelemreméltó faktor lehet.
