Anyai pszichopatológiai tényezők szerepe gyermekkori gasztrözofageális reflux betegségben

Gyakori, hogy a gyermekkori GORB tüneteit a gyógyszeres kezelés enyhíti, de nem szünteti meg teljesen. Ebben a gyermekkori evészavarok hátterében álló organikus okok mellett a pszichés tényezők is jelentős szerepet játszhatnak. Az anya pszichés problémái a csecsemő jelzéseinek félreértéséhez vezethetnek. Dellert és munkatársai szerint a GOR-ban szenvedő csecsemők családjában az anyai aggodalmaskodás magasabb szintű, ami az etetés körüli frusztrációt tovább rontja.

Az alábbi vizsgálatban két kérdésre kerestek választ: (1) Az anyai pszichopatológiai folyamatok hogyan befolyásolják a GORB-os gyermekek evési szokásait? (2) A GORB befolyásolja-e a csecsemők pszichomotoros fejlődését?

A vizsgálatba 2–36 hónapos GORB-ban szenvedő, egyébként egészséges gyermekeket vontak be, a kontrollcsoport ugyanilyen életkorú, panaszmentes gyermekekből állt. A GORB diagnózisát gyermek-gasztroenterológus állította fel a klinikum és esetleg 24-órás pH-mérés alapján. A vizsgálatban részt vevő minden gyermeket pszichiáter is felmért. Rögzítették az anyák életkorát, iskolázottságát, a terhesség tervezett vagy tervezetlen voltát, a prenatális, perinatális és posztnatális szövődményeket. Feljegyezték a gyermekek gesztációs korát, születési súlyát, az anyatejes táplálás tartamát és az étkezési szokásokat (étvágy, étel elutasítása, alvás közbeni etetés, étkezések közötti evés, étkezés alatti hangulat, erőltetett etetés, az anya érzései a gyermek megfelelő tápláltságáról).

Az anyák felmérésére a Beck-féle szorongási skálát és a Hamilton-féle depresszióskálát alkalmazták. Mérték továbbá a táplálkozási attitűdöt (Eating Attitudes Test, EAT) és a párkapcsolati kötődést (Experiences in Close Relationships-Revised, ECR-R). A gyermekek fejlődését a Brunet-Lezine-Revised (BL-R) teszttel mérték fel (tartás, koordináció, nyelvi fejlettség, szocializáció).

A kontrollcsoportba és a GORB-csoportba 39-39 gyermek került, a két csoportban az átlagéletkor (15,67 //vs.// 15,62 hó), a nemek szerinti megoszlás (13-13 fiú) és a gesztációs idő nem különbözött. A szociodemográfiai jellemzők – az anyák életkora, iskolázottsága, a terhesség tervezett vagy tervezetlen volta – szintén nem különböztek a két csoportban, akárcsak a pre-, peri- és posztnatális szövődmények, a születési súly vagy az anyatejes táplálás időtartama.

A refluxos csoportban szignifikánsan gyakoribb volt az evés elutasítása, az etetés közben tapasztalt distressz, az erőltetett etetés és a hányás. Ebben a csoportban az anyák gyakrabban érezték, hogy gyermekük táplálkozása nem kielégítő. A GORB-csoportban 11 gyermek súlygyarapodása volt elégtelen. A két csoportban az anyák depresszió- és szorongási skálán elért eredményei, valamint táplálkozási attitűdje és párkapcsolati kötődése szignifikáns különbséget mutatott.

Az étel elutasítása nem függött össze az anyák pszichiátriai felmérésének eredményével, de gyakrabban társult az evls erőltetésével, az etetés feszültséggel telt hangulatával és az anyának a nem kielégítő táplálkozás miatti aggodalmaival. Az anyák aggodalma, hogy gyermekük táplálkozása nem kielégítő, összefüggést mutatott a párkapcsolati kötődési skálán elért eredményükkel. Továbbá az anyáknak a párkapcsolati kötődési skála „elutasító” kérdéscsoportjában elért eredménye összefüggést mutatott a refluxos gyermekek súlygyarapodásának elmaradásával.

A pszichomotoros fejlettség különbözött a GORB-os és az egészséges csoportban. A BL-R-pontszám, valamint az egyes részpontszámok is alacsonyabbak voltak a GORB-os gyermekeknél.

Az evés elutasítása volt a leggyakoribb probléma a GORB-csoportban. Ez összhangban áll a korábbi vizsgálatokkal, melyekben összefüggést találtak a GORB és az evés elutasítása között. A korábbi vizsgálatokban azonban az anyai lelki tényezőket nem elemezték. Levy és munkatársai leírták, hogy az étel elutasításának leggyakoribb, nem organikus oka a kóros szülői magatartás – az erőltetett etetés. Az evési szokások és az anyai pszichopatológiás folyamatok között talált összefüggések arra utalnak, hogy az erőltetett etetés kapcsán kialakuló bizonytalan anyai kötődés rontja az anya-gyermek interakciókat, és az evés elutasításához vezethet.

Elégtelen súlygyarapodást a refluxos gyermekek harmadában találtak. A párkapcsolati kötődési skála „elutasító” kérdéscsoportjának eredményei összefüggést mutattak a refluxos csoportban az elégtelen súlygyarapodással. Benoit és munkatársai szintén megfigyelték, hogy a bizonytalan kötődés az anya-gyermek kapcsolatot megzavarva hozzájárulhat az elégtelen súlygyarapodáshoz.

A szorongás gyakoribb volt a refluxos gyermekek édesanyái körében, akárcsak más vizsgálatokban. Az anyai szorongás erőltetett etetéshez vezethet, megzavarva ezzel az etetés harmóniáját. Továbbá azok között a refluxos csecsemők között, akiknél kóros evési attitűdöt tapasztaltak, 88,2%-ban fordult elő, hogy az anya erőltette az evést. Ez összecseng azzal a tapasztalattal, amit Stein és munkatársai mutattak be, hogy az evészavarral küzdő anyáknak sokkal több konfliktusuk van etetés közben gyermekükkel.

Ez idáig a GORB fejlődésre való hatását nem vizsgálták. A refluxos csecsemők alacsonyabb BL-R-értékei, különösen a nyelvi és szociális fejlődésbeli elmaradás, a zavart anya-gyermek interakciókkal magyarázhatók.

A fentiek alapján lényeges a refluxos gyermekek fejlődésének követése, az anyai depresszió, szorongás, táplálkozási attitűd, kötődés felmérése, mert ezek súlyosbíthatják a kialakuló evészavart. Lényeges, hogy a kóros étkezési szokásokat felfedjük és feloldjuk.

Az ismertető az alábbi közlemény alapján készült:

Karacetin G, Demir T, Erkam T, et al. Maternal psychopathology and psychomotor development of children with GERD. J Pediatr Gastroenterol Nutr 2011;53:380–385