Autoantitestek dermatomyositisben
Dermatomyositisben fokozott a daganatos megbetegedések kialakulásának kockázata, azonban a betegség egyik altípusában meglévő bizonyos autoantitestek csökkentik a rák kockázatát.
Egy kohorszvizsgálat eredményei szerint azoknál a (gyulladásos autoimmun myopathiák közé tartozó) dermatomyositisben szenvedő betegeknél, akiknek a szervezetében jelen vannak a transzkripciós intermedier faktor 1-γ elleni autoantitestek (anti‑TIF1‑γ), fokozott a daganatok kialakulásának esélye, ám ha a betegben jelen vannak a sejtosztódási ciklus és apoptózis szabályozó fehérje 1 (CCAR1) elleni autoantitestek is, a rákkockázat csökken, és összemérhető az általános populációban tapasztaltakkal.
A kutatócsoport korábbi adatai arra utalnak, hogy vannak egyéb olyan autoantigének is, amelyeket, ha a CCAR1 fehérjével egyidejűleg céloznak, további protektív hatással bírnak a rákkockázat szempontjából. Az egyéb autoantitestek azonosítása mind az anti-TIF1-γ-pozitív, mind más dermatomyositis alcsoportokban segíthet a rákkockázat rétegzésében, és végső soron javíthatja a rákszűrést a dermatomyositisben szenvedőknél.
A dermatomyositis és az egyidejűleg jelentkező rákos megbetegedések összefüggése már évtizedek óta ismert, de az utóbbi években megállapították, hogy ez az összefüggés csak néhány dermatomyositises betegre igaz, leginkább azokra, akiknél kimutathatók az anti-TIF1-γ autoantitestek. Ugyanakkor, még ez az alcsoport is heterogén a rákkockázat tekintetében.
A kutatócsoport korábban már beszámolt arról, hogy a dermatomyositisben szenvedő betegeknél észlelt, a CCAR1-re és más autoantigénekre adott immunválaszok a rák előfordulásának kisebb valószínűségével járnak együtt. A jelenlegi tanulmányban a dermatomyositisben szenvedő, CCAR1-ellenes autoantitestekkel rendelkező betegek betegségspecifikusságát, klinikai fenotípusát és rákkockázatát elemezték.
Megvizsgáltak minden 18 éves vagy idősebb beteget, akiknél a 2017-es American College of Rheumatology (ACR)/European Alliance of Associations for Rheumatology (EULAR) Idiopathic Inflammatory Myopathy (Idiopátiás gyulladásos myopathia) kritériumai szerint valószínűsíthetőleg vagy biztosan dermatomyositis állt fenn, és akiket 2004 augusztusa és 2020 áprilisa között a Stanford University Medical Centerben (101 beteg), illetve 2007 januárja és 2020 decembere között a Johns Hopkins Myositis Centerben (141 beteg) láttak el.
A kontrollcsoportba tartozott 44, immunmediált nekrotizáló myopathiás beteg, akiket a Johns Hopkins Myositis Centerben láttak el, 186, anti‑TIF1‑γ‑negatív (ELISA-val mért, 7 egységnél kevesebbként meghatározott), dermatomyositisben szenvedő, a Stanfordhoz vagy Johns Hopkinshoz tartozó beteg, 44, zárványtestes myositisben szenvedő Johns Hopkins beteg, valamint 46, szintén a Johns Hopkins kohorszba tartozó, szisztémás lupus erythematosusban szenvedő beteg. A kutatók 32 egészséges személy szérumát is megvizsgálták.
A vizsgálatban azt találták, hogy az anti-TIF1-γ-pozitív dermatomyositisben szenvedő betegeknél szignifikánsan nagyobb valószínűséggel fordult elő anti-CCAR1-ellenes autoantitest, mint az anti-TIF1-γ-negatív dermatomyositisben szenvedőknél (32% szemben a 8%-kal; P < 0,001). Míg más reumás betegségekben szenvedő betegek körében is csak nagyon alacsony gyakorisággal, addig egészséges kontrollok szérumában nem mutattak ki anti-CCAR1 autoantitesteket. Amikor a daganatos megbetegedések előfordulását vizsgálták a dermatomyositis kezdetétől (amelyet a beteg által jelentett első kiütés, gyengeség, myalgia vagy nehézlégzés tüneteiként definiáltak), azt kapták, hogy a standardizált előfordulási arány (SIR) az anti-TIF1-γ-pozitív betegeknél mind a Stanford-, mind a Hopkins-kohorszban magasabb volt a vártnál, a SIR 3,49, illetve 4,54 volt (P<0,001 mindkét összehasonlításnál). Az anti‑TIF1‑γ‑pozitív és anti-CCAR1-pozitív betegek körében azonban a Stanford-kohorszban 1,78, a Hopkins-kohorszban pedig 1,61 volt a SIR, és egyik SIR sem volt szignifikánsan magasabb, mint az általános populációé. Az eredmények arra utalnak, hogy az autoantitest‑profilok felhasználhatók a rákkockázat rétegzésére anti-TIF1-γ-pozitív dermatomyositisben szenvedő betegeknél.
A tanulmány klinikai jelentőségű, mivel az autoantitestek kombinációja nagyobb pontossággal jelezheti előre a rák kockázatát. A vizsgálat betekintést nyújt abba a patomechanizmusba, hogy a daganatellenes aktivitás hogyan módosítja az autoimmunitást dermatomyositisben. Kérdés, hogy az anti-CCAR1 autoantitestek csak tumorellenes hatással bírnak, vagy esetleg magát a dermatomyositist is befolyásolják.
Forrás: https://www.medscape.com/viewarticle/988424#vp_1
