Az agyvérzések leggyakoribb okai
Az agyvérzés leggyakoribb kiváltója a magasvérnyomás-betegség, annak ellenére, hogy a betegséget széles körűen és eredményesen kezelik. Ennek okairól kezdeményezett beszélgetést a Medscape.
Az Amerikai Ideggyógyászati Akadémia 66. éves nagygyűlésén (2014. április 26.-május 3. Philadelphia, Penn.) bemutatott egyik vizsgálat szerint az Egyesült Államokban az agyvérzések (intracerebrális hemorrhágiák, ICH-k) gyakorisága 25/100 000 fő/évre tehető, és jóval gyakrabban érinti az idős korosztály, mint a fiatalokat. A Mayo Klinikán a 2009-2012 között kezelt 292 beteg adatai alapján elemezték az agyvérzések keletkezésének okait. Az okok között 50,6%-ban a magasvérnyomás-betegség (148 beteg), 19,9%-ban a cerebrális amyloid angiopathia (CAA), és 29,5%-ban (86 beteg) pontosan nem határozható ok szerepelt.
A Medscap kezdeményezte vitán a szerzők elmondták: „ A magasvérnyomás-betegség továbbra is hagyományosan a primér, nem balesetből származó koponyaűri vérzések legfontosabb kockázati faktorának tekinthető, annak ellenére, hogy az új vérnyomáscsökkentő gyógyszerekkel, a magasvérnyomás-betegség szigorúan ellenőrzött kezelésével az agyvérzések gyakoriságának csökkenését várhatnánk. A legfrissebb epidemiológiai vizsgálatok szerint az agyvérzések gyakorisága nem csökkent. Bár az agyvérzések egyre inkább az idősebb korosztályt (a 75 év fölöttieket) érintik, gyakoriságuk a fiatalabbak esetén ennek megfelelően csökkent. Az ICH időskori gyakoriság emelkedésének hátterében a cerebrális amyloid angiopathia (CAA) és az antitrombotikus gyógyszerek kiterjedtebb használata áll.” A Mayo klinika betegei esetén a CAA által okozott agyvérzéses betegek és az egyéb okból bekövetkező ICH-s betegek között azonos arányban voltak a rendszeres antikoaguláns-szedők. A betegek leggyakrabban aszpirint kaptak. Összesen 61,3%-uk kapott antitrombotikus és 24,5%-uk antikoaguláns kezelést. Az egyes antitrombotikus szerek használata és az ICH-k etiológiája között nem volt szignifikáns különbség. A CAA-hoz társult számos mikro-bevérzés alapján úgy látszik, hogy ebben a betegcsoportban magasabb volt az antithrombotikus kezeléseket kapó betegek aránya. Ugyanakkor, a trombocita-gátló és az antikoaguláns kezeléseket kapó betegek aránya megegyezett a CAA-s eredetű ICH-ban, vagy valamilyen más etiológiájú ICH-ban szenvedők között.
A magasvérnyomás-betegség továbbra is az ICH legfontosabb kockázati faktora maradt. Bár a Mayo klinika betegei esetén a különféle antitrombotikus szerek használata szerint nem volt különbség az ICH etiológiájában, viszont egyes népesség-alapú vizsgálatok az antitrombotikus kezelések arányának fokozatos növekedéséről számolnak be. Az idősebbeknél nő az egyéb érrendszeri megbetegedések kockázata (myocardiális infarctus, ischémiás stroke, stb.) kockázata, melyek megelőzésében az antitrombotikus kezelésnek igen jelentős szerepe van, tehát idősebb betegeknél mindenképp javasolt az antitrombotikus kezelések észszerű használata– még akkor is, ha ezzel esetleg kissé növekedhet is az agyvérzések kockázata.
Írásunk az alábbiak alapján készült:
