Az alacsonyabb vérnyomásnak több csonttörés az ára?
Több tízezer magas vérnyomás miatt kezelt beteg évtizedes követése igazolta, hogy a tiazidok más gyógyszerekhez képest – a korábbi tapasztalatoknak megfelelően – óvják a töréstől a hipertóniások csontjait.
A magas vérnyomás a leggyakoribb szív-ér rendszeri betegség világszerte. Hazánkban is szűrővizsgálatok igazolják, hogy átlagosan minden negyedik-ötödik felnőttnek hipertóniája van. Ráadásul a betegek 20%-a nem is tudja, hogy vérnyomása emelkedett, és hogy ez milyen veszélyt jelent. Ugyanakkor igen sokféle hatásmechanizmusú vérnyomáscsökkentő gyógyszer van forgalomban, és gyakran a kezelőorvos is nehezen tudja eldönteni, betegének melyik tablettát írja fel.
A vizelethajtó tiazid gyógyszercsoport első készítménye, a hidroklorotiazid 1958-ban került a gyógyszertárakba. Mind vizelethajtóként, mind vérnyomáscsökkentőként hamar népszerű lett világszerte. Ebben az is szerepet játszott, hogy a tiazidok használata a nem drága kezelések közé tartozik, ami mind a betegek, mind a biztosítók számára fontos szempont.
A magas vérnyomás csökkentése igazolta, hogy a terápia igen fontos a kardiovaszkuláris kórképek megelőzése szempontjából, mivel a hipertónia a kórcsoport egyik vezető kockázati tényezője. Ugyanakkor az is kiderült, hogy – főleg az idős betegeknél – nagy figyelemre, rendszeres vérnyomásmérésre van szükség, mivel a váratlan tenziócsökkenés az elesés veszélyével jár, az életkor előrehaladtával pedig a csontok porotikussá válnak, és a csonttörés kockázata mind nagyobb.
A sok hipertóniás beteggel foglalkozó klinikusok korán fölfigyeltek arra, hogy a tiazid készítményekkel kezelt hipertóniások körében a csonttörések az egyéb szereket szedő betegekhez képest ritkábban fordulnak elő. Ezt először a Rotterdam Study munkacsoport írta le 2003-ban, majd dán klinikusok 2 évvel később is megerősítették. Két éve a European Society of Hypertension kongresszusán svéd kutatók tartottak előadást erről a kérdésről, mely szerint a tiazidterápia során az oszteoporotikus törések gyakorisága jelentősen csökken, viszont a gyógyszer szedésének abbahagyása a csonttörés kockázatát szignifikánsan növeli. Az előadásról az OTSZonline is beszámolt.
Most amerikai klinikusok Joshua I. Barzilay vezetésével a JAMA Internal Medicine-ben közölték adataikat erről a kérdésről. Az Antihypertensive and Lipid Lowering Treatment to Prevent Heart Attack Trial (ALLHAT) vizsgálat 22 180 résztvevőjének 8 éves követése során kapott adatokat írták le, kiegészítve azzal, hogy ezt 16 622 vizsgálati alany 5 esztendei további megfigyelésének eredményeivel összesítették. A teljes vizsgálati időszak során 646 csípőtörést, medencetörést írtak le.
Amikor csonttörést észleltek, leírták, hogy a beteget a tiazid klorthalidonnal, vagy a kalciumcsatorna-blokkoló amlodipinnel, vagy az ACE-gátló lisinoprillel kezelték-e. A tiazidot szedő hipertóniások csoportjában 21%-kal kevesebb csonttörés fordult elő, mint az amlodipint vagy lisinoprilt szedő betegek között. Vizsgálták a törések súlyosságát is: a csontkárosodás tiazidterápia esetén volt kisebb mértékű, bár ez statisztikailag nem bizonyult szignifikánsnak. A tanulmány végső következtetése: „A jelen vizsgálat szerint mind a rövid távú, mind a hosszú távú eredmények azt mutatják, hogy a többi antihipertenzív kezeléshez mérve a tiazid kifejezetten ajánlott választás a már korábban is bizonyított kardiovaszkuláris védő hatását is figyelembe véve.”
