Az alkoholizmus genetikai eredete
A PLoS Genetics című lapban nyilvánosságra hozott friss kutatásban több száz olyan gént azonosítottak, melyek fokozzák az alkoholfogyasztás iránti vágyat.
Az alkoholfogyasztással összefüggő rendellenességek megelőzhető halálokok, mégis rendkívül sok (világszerte évente 3, 3 millió, az Egyesült Államokban körülbelül 88 ezer, hazánkban pedig több, mint 10 ezer) halálesetért felelősek. Az alkoholizmus genetikai okainak vizsgálata nem könnyű feladat humán körülmények között, az Indiana University egyik munkacsoportja William M. Muir PhD vezetésével mégis erre vállalkozott. A közlemény szerzői megjegyzik, hogy ennek oka részben az, hogy a humán alkoholfogyasztás elemzésekor egy sor potenciális befolyásoló tényezőt figyelembe kell venni, többek között szociális, gazdasági és kulturális faktorokat, ezen túlmenően az italozásra vonatkozó családi kórtörténetet.
Mostani vizsgálatuk során kisérleti patkányokban azonosították azokat a géneket, amelyek befolyásolhatják az alkoholfogyasztás mértékét, patkányok vizsgálatával ugyanis kiküszöbölhetők az embereknél előforduló befolyásoló és torzító tényezők. Bár a rágcsálók és az emberek genetikája nem fedi pontosan egymást, a kutatók szerint a hasonlóság elegendő annak megértéséhez, hogy bizonyos gének miként befolyásolják az emberek alkoholfogyasztását.
A szerzők teljesgenom-szekvenálást végeztek patkányok két csoportjánál: az egyik csoportnak nagy mennyiségben (a humán alkoholizmusnak megfelelő arányban) adták az alkoholt, míg a másik csoport tagjai csak kevés alkoholt kaptak.
A két csoport genomjának összehasonlítása során 930 olyan gént azonosítottak, mely az alkohol iránti preferenciához köthető.
A további vizsgálatok kimutatták, hogy e gének között jelentős arányban voltak olyanok, melyeket korábban még nem hoztak kapcsolatba az alkoholizmussal; egyes gének a memória kialakulásával és a jutalmazó magatartással álltak összefüggésben.
„E szabályozó utak között voltak olyanok, melyek az agyi neuronális plaszticitást segítik, vagyis azt, hogy az agy az új tevékenységekre vagy környezeti faktorokra válaszul új idegsejtösszeköttetéseket hozzon létre. Más szabályozó pályák az idegrendszer és az immunrendszer működésének részét képezik” – magyarázza dr. Feng C. Zou anatómus és sejtbiológus professzor (IU School of Medicine).
A fentiek alapján a szerzők arra következtetnek, hogy az alkohol iránti preferenciában fennálló különbségeket főként a genom szabályozó régióiban fennálló változások okozzák, azaz alapvetően genetikailag meghatározottak.
A vizsgálatot vezető dr. Muir szerint a kísérleti patkányoknál az alkoholizmus erős genetikai befolyás alatt áll, melyben több száz gén – egyenként csekély – hatása adódik össze. Nincs olyan gén, mely önmagában lenne felelős az alkoholizmusért. A szerzők reményei szerint, amennyiben megállapításaik embereknél is megerősítést nyernek, úgy genetikai és neurológiai alapú gyógyszeres terápia kerülhet a kezünkbe az alkoholizmus kezelésére.
