Az autista tinédzsereket zaklatják társaik

A Brown School at Washington University által végzett vizsgálat úttörő jelentőségű az autista serdülők és felnőttek helyzetének feltérképezésében.

„Egyre több gyermeknél állítják fel az autizmus kórisméjét – mondja Paul T. Shattuck, a kutatás vezetője. – Ennek ellenére még mindig nagyon keveset tudunk arról, hogyan élnek az autista tinédzserek és fiatal felnőttek. Kevés, bizonyítékra alapozott adattal rendelkezünk erre vonatkozóan. Mostani vizsgálatunk azon kevés kutatások egyike, melyek országos szintű adatok alapján igyekeznek választ adni e nyomasztó problémára, mely széles rétegeket érint.”

A kortársak általi zaklatás olyan negatív cselekményeket jelent a társak részéről, melyek lényeges jellemzője az erőviszonyok egyenlőtlensége – testi, szociális és kognitív értelemben egyaránt – az áldozat és zaklatója között. Eddig viszonylag kevés figyelem fordult az iskolai zaklatás problémája felé az ASD-ben szenvedő serdülők szemszögéből.

A mostani vizsgálatban reprezentatív országos felmérési adatok alapján meghatározták az iskolai zaklatásban való részvétel prevalenciáját, és az erre vonatkozó adatokat összehasonlították az olyan fejlődési zavarban szenvedő serdülők esetében, melyek nagy átfedést mutattak az autizmus spektrum zavarral. Ezen túlmenően azonosították azokat a szociális és gazdasági tényezőket, melyek összefüggésbe hozhatók a zaklatásban való részvétel valószínűségével.

Az adatokból az derült ki, hogy az ASD-ben szenvedő serdülők 46,3 százaléka volt már iskolai bullying részese áldozatként, ami lényegesen nagyobb arány, mint az átlagos serdülő populáción belül országos szinten becsült arány (10,6 százalék).

A kortárs zaklatásban részt vevők, illetve a zaklatóként és áldozatként is részt vevők aránya (az előbbi 14,8 százalék, az utóbbi 8,9 százalék) országos szinten körülbelül azonos volt a normálisan fejlődő, illetve az autista fiatalok között.

„Amennyiben az autista fiatal több időt tölt el a normál oktatási rendszer keretei között, ezzel együtt kevesebbet a szegregált, speciális oktatást nyújtó osztályban, úgy megnő annak esélye is, hogy iskolai zaklatás áldozatává válik – mondja Shattuck. – Az oktatási intézményeknek a mostaninál nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük a speciális nevelési igényű gyermekek sikeres integrációjára.

Ebben a legnagyobb feladatuk a szülőknek van. Nekik kell összefogniuk és kikövetelni azokat a terveket és stratégiákat, melyek lehetővé teszik a speciális nevelési igényű gyermekek számára, hogy pozitív diszkrimináció révén részt vehessenek az iskolai tevékenységekben. Ezen túlmenően a pedagógusoknak és az iskolai személyzet többi tagjának megfelelő oktatásban kell részesülnie az iskolai zaklatás megelőzésére, és az összes diákot érintő általánosabb beavatkozások szükségesek egy egészséges, erőszakmentes iskolai környezet megteremtésére.”