Az első COVID-vakcina gyors immunválaszt indukált

A The Lancet című lap számolt be arról, hogy a kínai kutatók által kifejlesztett vakcina fázis I vizsgálatokban biztonságos és jól tolerálható módon volt képes immunválaszt indukálni a SARS-CoV-2-vel szemben embereknél. A 108 egészséges önkéntes részvételével lefolytatott nyílt jelölésű vizsgálat 28 nap elteltével biztató eredményeket hozott, bár a végső eredmények csak 6 hónap elteltével várhatók. Ugyancsak a további kutatások feladata lesz annak megválaszolása is, hogy a létrejött immunválasz elegendő-e a SARS-CoV-2-infekció kivédésére.

Az Ad5-nCoV hatására 14 napon belül vírusspecifikus antitestek és T-sejtek termelődnek, ami a kutatók szerint a kísérleti vakcinát alkalmassá teszi további fejlesztésekre. Azonban Wei Chen professzor (Beijing Institute of Biotechnology, Beijing, Kína) és munkatársai szerint is a most közzétett adatokat kellő körültekintéssel szabad csak értékelni. Beszámoltak arról, hogy a COVID-19 fertőzés elleni vakcina kifejlesztése közben korábban még soha nem tapasztalt buktatókkal szembesültek, ezért az elért immunválasz nem szükségképpen jelenti egyben azt is, hogy a vakcina emberek számára is védelmet nyújt majd a vírussal szemben. "Az eredmények mindenesetre ígéretesek, de hosszú még az út addig, míg a mindennapi gyakorlatban is használható oltóanyag lesz a kezünkben.”

Ez utóbbi mondat több kutató szájából is elhangozhatott volna, hiszen jelenleg több mint 100 vakcinajelölttel folynak tesztelések szerte a világban.

Azonban a kínai vakcinajelölt az egyetlen, melyet embereken is kipróbáltak már. A kísérleti oltóanyag a közönséges nátha kórokozóját, az adenovírust tartalmazza legyengített formában: Ezzel az adenovírussal a SARS-CoV-2 esetében a spike proteint kódoló genetikai anyagot (vírus RNS-t) kívánják eljuttatni az emberi szervezet sejtjeibe. Azok a sajtek, amelyekbe az adenovírus sikeresen behatolt, nagy termelni kezdik a a SARS-CoV-2 spike proteint és a nyirokcsomókba továbbítják, ahol az immunrendszer a spike proteint felismerő ellenanyag termelésbe kezd, és elpusztítja a koronavírust.

A vizsgálatban a járvány kiindulópontjául szolgáló kínai Vuhanból származó egészséges önkénteseknek adták be intramuszkulárisan az Ad5 vektorral ellátott COVID-19-vakcinát különböző dózisokban. A tesztelésben 108 önkéntes vett részt, akiknek életkora 18 és 60 év közé esett, és akik nem fertőződtek meg a SARS-CoV-2-vel. Ezt követően rendszeres vérvételekre került sor a humorális és celluláris immunválasz nyomon követésére, azt várták ugyanis, hogy az ideális vakcina a SARS-CoV-2-vel szembeni védekezés érdekében az immunrendszert mind antitestek, mind T-sejtek fokozott termelésére serkenti, vagyis beindítja a humorális és celluláris immunválaszt.

A résztvevők minden dózisban jól tolerálták a vakcinát, a beadás utáni 28 napban súlyos mellékhatás nem fordult elő. Leggyakoribb mellékhatás a beadás helyén fellépő enyhe fájdalom volt, melyről a résztvevők 54%-a számolt be. Ezen kívül az alábbi mellékhatások fordultak elő: láz (46%), fáradtságérzés (44%), fejfájás (39%) és izomfájdalom (17%).

A beadás utáni két héten belül a vakcina minden dózisa bizonyos szintű immunválaszt váltott ki. Minden vizsgált személyben kimutatták kötő antitestek képződését (ezek az antitestek a koronavírushoz kötődnek, ám nem feltétlenül támadják meg a kórokozót), és az önkéntesek bizonyos hányadában (kis dózis alkalmazása esetén a résztvevők 28%-ánál, közepes dózis beadása után 31%-uknál, nagy dózis hatására 42%-uknál) kimutatható szintet ért el a SARS-CoV-2 elleni neutralizáló antitestek mennyisége. Huszonnyolc nap elteltével az esetek többségében négyszeresére emelkedett a kötő antitestek szintje. További fontos megfigyelés volt, hogy az Ad5-nCoV vakcina az önkéntesek nagyobb részénél stimulálta a gyors T-sejt-választ is, különösen közepes és nagy dózisok alkalmazása esetén. A szerzők ugyanakkor megjegyzik, hogy az antitest- és T-sejt-választ egyaránt befolyásolhatja az adenovírus 5-ös típusával szemben korábban már kialakult immunitás.

A szerzők munkájuk gyengéjeként említik a kis mintanagyságot, a viszonylag rövid vizsgálat időt, illetve a véletlen besorolásos kontrollcsoport hiányát.