Az emlő immunsejtjei és a távoli szóródás
Az emlőben található makrophágok valószínűleg még a valódi emlődaganat megjelenése előtt lehetővé teszik a távoli áttétek kialakulását.
Az egészséges emlő ductusai melletti területeken található immunsejtek alapvető szerepet játszhatnak abban, hogy az egész korai emlőrákos sejtek kijussanak a környezetükből és a távoli szervekben megtelepedve áttéteket képezzenek.
A Nature Communications-ban 2018. január 2.-án online megjelent, Dr. Julio Aguirre-Ghiso (The Tisch Cancer Institute at Icahn School of Medicine at Mount Sinai in New York City) és munkatársai által jegyzett tanulmány szerint ez lehet az oka annak, hogy még a tumor megjelenése előtt elindul az áttétképződési folyamat. Régebben az volt az elfogadott vélemény, hogy az agresszívan növekedő daganat a progresszió során invazív tulajdonságot vesz fel, és a távoli szervekbe szóródva áttéteket képez. Ma már egérmodellekben és több humán kohorsz vizsgálatban igazolódott, hogy a disszemináció már akkor elkezdődik, amikor fénymikroszkóposan még csak prekarcinomás, vagy preinvazív (in situ) karcinomás területek igazolhatók. Emlőrákos (MMTV-HER2 és MMTV-PYMT) modellekben, valamint spontán egér-melanoma modellekben, pancreas daganatban gyakran korai disszemináció figyelhető meg. Elegáns vizsgálatokban mutatták ki a makrophágok szerepét emlőrák tüdőáttéteiben. Nem ritka a klinikai gyakorlatban az sem, amikor nyilvánvaló primer tumort nem lehet egyik szervben sem kimutatni és mégis többszörös áttétes szolid daganatos állapot igazolódik.
A kutatócsoport egy előzetes tanulmányban már igazolta, hogy a legkorábbi rákstádiumokban – még a daganat detektálása előtt – korai ráksejtek egy csoportja elterjedhet a szervezetben. Ebben az új vizsgálatban arra mutatnak rá, hogy a makrophágoknak nevezett immunsejtek fontos szerepet játszanak ebben a folyamatban. Megfigyelhető, hogy amikor a makrophágok a ductusokhoz kapcsolódva egy láncreakciót indítanak el, akkor ennek eredményeképpen a korai daganatos sejtek el tudják hagyni az emlő szöveteit. A szerzők szerint, ha megszakítjuk ezt a folyamatot, megelőzhetjük a disszeminációt, a halálhoz vezető áttét-képződést”. Igaznak látszik a dogma: korai diagnózis és korai kezelés vezethet a gyógyuláshoz.
Kiindulásképpen jó lenne felismerni azokat a betegeket, akiknél csak az emlőrák kezdeti formája áll fenn (DCIS), de akiknél lokális invazív daganat keletkezése nélkül is már elindult a szóródás. További feladat lenne azon makrophág típusok meghatározása, melyek szerepet játszanak a korai disszeminációban, és ismerni kellene a folyamat részleteit, hogy ezeknek a lépéseknek megfelelő új terápiákat alakítsunk ki. Viszont ezekre a kérdésekre választ adó kiterjedt, kettős vak klinikai vizsgálat kialakítására még csak a távoli jövőben van lehetőség. Az viszont már most is látszik, hogy a magas kockázatú betegek halálos áttétképződésének megakadályozása egy korán bevezetett kezeléssel jobb megoldás lenne, mint a már kialakult áttétes állapot jelenleg szokásos kezelési standardja.
Dr. Theodora Ross (University of Texas, Southwestern in Dallas) daganat-genetikus és rákkutató szerint „igen izgalmas az az elmélet, mely szerint a makrophágok segítik a korai áttétek képződését, bár ennek a hipotézisnek az emberekre történő kiterjesztése egyelőre spekulatívnak látszik. Ugyanakkor az egészen korai emlőrákos betegek sem szükségszerűen gyógyulnak meg, néhány ilyen betegnél végül áttétképződés alakul ki, tehát vannak olyan helyzetek, amikor már egészen korán elindul a daganatos szóródás.
Forrás:
